Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Kedvezőtlen komplikációk II.

„Egy sárkánynak nem árt sem a szikla sem a márvány!"

„Úgy széttépem, hogy a hiénák írásban fognak köszönetet mondani a tálalásért!"

„Egy apa mindig óvni próbálja a lányát."

„Sosem azzal érdemes foglalkozni, ami már megtörtént, hanem azzal, hogy hogyan oldjuk meg a következményeket!"

Figyelmeztetés: trágár / +18 szavak és kifejezések!

Miután a harcos és a sólyomnő eltűntek a folyosón, a növekvő feszültség hatására az ott maradtak két táborra oszlottak. Horeth eleresztette Imarit, hogy Oziré mellé lépjen. Az áruló mágus immár őrizet nélkül figyelte a kibontakozó szembenállást a lehető legelégedettebben. Széth és Elyaas közelebb húzódtak Mahadóhoz, Nia és Desta pedig hozzájuk csatlakoztak, így Hatti is őrizetlenül maradt. A harcoslány és Imari ravaszul összenéztek, mialatt a többiek szigorú tekintete Mosira szegeződött. Az oroszlán némi hezitálás után Oziré és Horeth táborához csatlakozott, amiért a többiektől bosszús pillantásokat kapott.

– Ott már vagytok elegen – vonta meg vállát Mosi, tisztázván, hogy tulajdonképpen egyik oldal támogatását sem érzi különösebben szívügyének.

– Még engem hibáztat! – duzzogott Oziré két pártfogójának. – Ti mit szóltok ehhez?! És még az ártatlan kislányomat állítja be egy utolsó lotyónak...

– Senki nem nevezte lotyónak! – kelt Mahadóék védelmére Desta.

– És nyilván nem olyan ártatlan! – erősítette meg Nia.

– Még te is, Nia Zuberi! – sóhajtott az altábornok ítéletesen.

– Meritpahet! – szúrta közbe Mahado, miközben hálás tekintettel jutalmazta a leopárdnőt.

– Hogyan? – értetlenkedett Oziré.

– Nia a Zuberi klánból származik ugyan, de amikor vezérré nevezték ki nyolc éve, megváltoztatta a nevét Meritpahetre, hogy jobban illeszkedjen az Egyiptomi közegbe!

– Én is megváltoztattam Hatmihoszra – jegyezte meg Mosi.

Időközben Hatti és Imari elérkezettnek látták az időt a meglépésre, s óvatosan, hogy láncaik és bilincseik a lehető legkevesebb hangot adják ki, megpróbáltak eloldalogni. Mivel szenvedélyes szembenállásuk szülte vita jelenleg igazán lefoglalta a vezéreket, így szinte senkinek sem tűnt fel, hogy egyre távolabb sunnyognak tőlük.

– Cseppet sem érdekel, kinek mi a neve! – csattant fel Oziré. – A lányom...

– A lánya korán kezdte – vágott a szavába Nia –, mit kell ezen órákig vitatkozni?! Ha tudni akarja, én tizenhárom voltam! A törzsünknél ez a szokás. Tizenkét és tizenöt éves kora között a legtöbb macskavérű már kipróbálja a dolgot. Emberi és állati alakban is. Mi van ebben? Ilyen a természet!

– De Noferu még csak...

– Talán az a baja, hogy Noferu lány? Mert ha fiú lenne, bizonyára nem akadna így ki, nem? Szóval maga szerint a fiúk megdughatnak akárkit, de ha egy lány él nemi életet, az már megvetendő, botrányos, és a partnerét halállal kell sújtani?

– Nem ezt mondtam...

– De erre célzott! – mutatott rá Nia mély meggyőződéssel. – Szerintem a tizennégy már nem gyerekkor, a lánya fiatal nő, és egyértelműen benne volt a dologban! Lépjen túl ezen végre!