Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Théba utcái I.

„Ámon-Ré a Nap és Básztet a Hold, Ámon-Ré a nappal és Básztet az éjszaka, ők ketten az érem két oldala, az egyensúly létrehozói."

„A gyász nem segít az élőkön, a mi dolgunk pedig az istenek és az élők szolgálata!"

„A zegzugos utcákon mások is átváltoztak, oroszlánok, párducok és sakálok járkáltak különféle színű változatban. Ebben a városban senkinek sem kellett elrejtenie varázserejét."

Théba városa a korabeli településekhez hasonló képet mutatott. Minden kerületnek, vagyis negyednek megvolt a saját temploma, ami meghatározta annak hangulatát. A tereket és főbb utcákat térkő borította, ami csak egy-egy szubtrópusi fának kihagyott kör alakú helyen szakadt meg, így a természetet sem zárták ki a városból. A negyedekben a főbb utcákon piac húzódott végig, ahol bárki árulhatta portékáit, és bárki megvásárolhatta őket. A színes vásznakkal fedett, sátorszerű standoknál emberek és természetfelettiek kínáltak gyümölcsöket, zöldségeket, húsokat, gabonát és kenyeret. Mások ruhákat árultak, kelméket, sálakat és ékszereket. Voltak, aki fegyverekkel, páncélokkal kereskedtek, de olyan messzebbről érkező kereskedők is, akik egzotikus ételeket, fűszereket, anyagokat kínáltak. A közemberek a templomok köré épített, két-háromemeletes, pincével is rendelkező, homokkőből épített házakban laktak. A ház mérete a család jövedelmétől függött. A gazdagabbak a Palota-negyedben építettek maguknak villát, az arisztokrácia egy része pedig a Nílus parti királyi palotában lakott. Ám azok az emberek és isteni kegyeltek, akik más városrészekben laktak, sem éltek rossz körülmények között, mivel Egyiptom virágzott.

Théba déli részén, a Hold-negyednek nevezett városrészben állt a macskaistennő, Básztet és az oroszlánistennő, Szekhmet tiszteletére emelt hatalmas, márványból épített templom. Az épület észak-déli tájolású volt, formája egy csonka piramisra emlékeztetett. Bejáratához számos lépcső vezetett, amit két oldalról macskákat, oroszlánokat és párducokat ábrázoló szobrok határoltak. Az ezüstözött pántokkal keretezett bejárati ajtószárnyak feletti timpanon közepén ezüstszínű hieroglifákból álló felirat hirdette: „A Hold temploma".

Odabenn nappali félhomály uralkodott, a világosságot főként gyertyák, fáklyák és öntött, ezüstszínű tűztartók tüze szolgáltatta. Az a kevés napfény, ami kintről bejutott, a lilára, kékre és ezüstre színezett üvegablakokon ömlött be a mellékhajók felől az épületbe. A Holdtemplom belsejét, a kápolnákat és a főhajót macska alakú, illetve embertestű, macskafejű istenségek szobrai és freskói díszítették, amikhez ősi, vallásos szövegek és varázsigék tartoztak. A mennyezetet számos, kacskaringós faragással díszített magas márványoszlop tartotta. A főhajó déli végén egy márványasztal jelentette az oltárt, ami előtt két oldalt félkörívben, néhány sorban fából faragott, oldalt oroszlánfejekkel díszített padok sorakoztak.

Az egyik ilyen padsor első sorában, piros színű párnán egy fiatal lány foglalt helyet. Vállig érő fekete haj keretezte ovális arcát, szemeinek mézsárga árnyalata lágyan harmonizált kreolszínű bőrével. Szükségszerűen kihúzta magát, ölbe tett kézzel, egyenes tartással sóhajtott. Ujjaival ezüstmintázattal átszőtt, krémszínű lenvászon tunikájának szegélyébe markolt, ami ülő helyzetben kicsivel térdei felé csúszott. Kevés ékszere közé tartozott ruhájának ezüst-piros gallérja, széles ezüstkarkötők, és egy aranyszínű, macskát ábrázoló gyűrű. Ez utóbbi az uralkodói család jelképe volt, a lány ugyanis nem volt más, mint Sitara Menheperré, az egyiptomi birodalom hercegnője, és a Hold leendő papnője.

Sitara kötelességszerűen nagyapja, Bászthotep beszédét hallgatta megcsappanó érdeklődéssel. Jelenleg csak ők ketten tartózkodtak a főhajóban, az öreg a papokat és papnőket elküldte a közelből, hogy unokája okítása zavartalanul folyhasson. Díszes, ezüst és lila selymekből szabott, vallási szimbólumokkal és szövegekkel hímzett főpapi palástja a földet súrolta, miközben háta mögött összefogott kezekkel sétált fel alá. Reszelős, monoton hangon magyarázott, beszéd közben meg-megremegtek vonásai. Unokájához hasonlóan az ő szögletes arcán is mézbarna szemek ültek, tarkójánál összefogott szürke hajába tejfehér tincsek vegyültek.