Macska szülte konfliktus

221 35 7
                                    

„Bölcsebbnek tartottalak attól, hogy valami rosszat tegyél ellenem, s utána még neked álljon feljebb!"

„Mindig van harmadik választás, sőt negyedik és ötödik is!"

„Képtelen lennél valaha is olyasmit tenni, ami miatt a biztonságod is kevésbé érdekelne."



Aranyló ragyogásban, büszkén kúszott a majdnem telihold a Nílus vidékének kora esti egére, pimaszul kecsegtetve délceg valójának eljövendő kiteljesedésével. Sitara, Nailah és Tygaar a Szekhemré ház emeleti szobájának ablakából tekintettek ki a városra, s szemlélték a nap-negyed meleg, sárgás árnyalatú házai mögül felszálló éjjeli korongot. A lányok, amint a hercegnő megérkezett, a hozzájuk kifejezetten ragaszkodó sárkányfiú, Anu és Zara társaságában sebesen visszavonultak Nana hálószobájába, s azóta is vidáman csevegtek egymással. Az oroszlánhercegnő és a varázslólány utóbbi, narancs és sárga mintás szövettel fedett ágyán foglaltak helyet, még Tygaar a szemben lévő kisebb rekamién gubbasztott, miközben a hozzá lelkesen furakodó két kutyát simogatta bőszen.

Nassolni valóból akadt bőven a társalgóknak, aszalt gyümölcsök, szárított hús és tea foglalta el Nailah kisebb éjjeliszekrényének egész felületét, bár a varázslólány akárhányszor a húsra nézett, kelletlen grimaszt vágott. Ő volt az egyetlen, hisz Tara, Tygaar, és az általuk etetett kutyák előszeretettel csámcsogtak a finomságon. Ő ilyenkor inkább dupla adag mazsolát tömött a szájába, hogy elterelje figyelmét. A téma, amiről olyan hevesen társalogtak, mielőtt a felkelő Hold kis időre elterelte volna figyelmüket, természetesen Sitara nővérének váratlan bejelentései voltak, melyről persze a hercegnő megeskette hallgatóközönségét, hogy semmi esetre sem adják tovább.

Iréne csak egyszer nézett be a szobába, amikor is közölte, hogy az ilyen könnyed csevegés nem feltétlenül az, amiről Nailah szobafogsága kellene, hogy szóljon. Ettől függetlenül meglehetősen engedékeny volt lányával, az üdítőt és rágcsálnivalót is ő hozta nekik. Egyszer utána Nana apja, Antef is benyitott. Az építésznek leplezetlen szándéka volt, hogy elcsenjen pár aszalt fügét és datolyát, ugyanis Iréne a kamra utolsó készleteit tálalta fel a fiataloknak. Közben persze mondott pár szót a dekádok óta változatlan időjárásról s a munkatársai mindennapos dolgairól, hogy azért ne tűnjön annyira szembe, hogy csak a desszertért jött, de a lányok így is megejtettek pár komisz beszólást a falánk stílusáról.


Iréne és Írisz az est nagy részében egy-egy pohár bor társaságában beszélgettek az ebédlőben, többek között arról, hogy ideje lenne feltölteni a ház aszalt gyümölcs készletét. Legalábbis jelenleg Iréne ecsetelte unokahúgának, hogy melyik árusoktól lehet jó minőségű, finom és megfizethető áru portékát venni. Mert van ugyan két datolyapálma és három kisebb fügefa a kertben, a friss gyümölcsökből általában hamar elfogyasztják, szárítani és aszalni már nem marad. Az aszalt árut ezért általában a piacon veszik ők is. A főpapnő viszont nem tudott teljes figyelmével nagynénjére koncentrálni.

Amikor Mahado megérkezett a hercegnővel, még a házba sem lépett be, ám mivel Írisz nyitott ajtót, tekintetük óhatatlanul is összeakadt. Fivére még egy köszöntés, annyit sem mondott, mélyen arcába húzta törtfehér köpenye csuklyát, s tőle szokatlan hűvösséggel hátat fordítva elviharzott. Ám az a pár pillanat, amíg egymásra néztek, kristálytisztán ragadt meg elméjében. Volt valami sötét, valami haragos Mahado árnyékos, zöld tekintetében, amit nem tudott hová tenni. Vajon haragszik rá? De miért? Talán úgy véli, vigyázhatott volna Nailah-ra jobban a Holdtemplomnál? Ám amikor ez az eset felmerült a délelőtt folyamán, akkor még legkisebb mértékben sem hibáztatta érte.

Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)Where stories live. Discover now