Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Az Alvilág árnyai és az Anubi II.

„A vezető legfőbb feladata az irányítás mellett, hogy megvédje embereit, nem pedig az, hogy hagyja, emberei áldozzák fel magukat érte."

„Nincs olyan világ, ahol hagynám, hogy bárki feláldozza magát értem!

Nemsokára két igencsak fiatal, Nailah-val vagy Sitarával egyidősnek kinéző, emberszerű anubi lány szökdécselt ki a csoportból, s vidáman a társasághoz ugráltak. Egyiküknek orgonalila haja, sakálfüle és farka volt, a másiknak ugyanez rózsaszínben. A rózsaszín hajú lila ruhát, a lila hajú rózsaszínűt viselt. Mindkettejüknek élénk, kék szemei és Anához hasonló színes papagájszárnyaik voltak. Fejükön apró, csavart antilopszarv ékeskedett. Nagyon hasonlítottak, mintha egymás fordított tükörképei lennének. Az anubik közül ők számítottak a legalacsonyabbnak, szinte minden rendtag magasabb volt náluk.

– Anita, Alita! – szólította meg a lánykákat Anubisz. – Ti miért léptetek előre?

– Mi is képviselünk valamit! – bizonygatta a lila hajú.

– Mi vagyunk az anubi lelke! – vigyorgott a rózsaszín.

– A húgaim – lépett a két leány mellé Ana –, bár csak féltestvérek vagyunk. – Ő itt Alita – mutatta be a lila hajút –, és ő Anita – fordult a rózsaszín hajú felé. A lánykák illedelmesen térdet hajtottak a rendtagok előtt.

– Juj, de aranyosak! – olvadozott Széth nyomban. – Ha bírnám a gyerekeket, tuti két ilyen kislányt szeretnék!

Anita és Alita cinkosan összemosolyogtak, majd elnevették magukat. Ekkor tűnt fel a rendtagoknak az is, hogy az Anubi tagjai közül csak nekik kettejüknek nincs semmilyen fegyverük. Így Mahado már valamivel gyakorlatiasabb kérdést tett fel.

– Ti mivel harcoltok? – faggatta a lányokat.

– Nekem íjam van, mint Anának! – büszkélkedett Alita.

– Nekem meg egy gyönyörű kardom! – újságolta Anita.

– És hol hagytátok őket? – kérdezte pimaszul Széth.

– Nos, az úgy volt, hogy... – kezdte a mentegetőzést Alita.

– Az az undok Szobi elvette őket! – panaszolta Anita.

– Alattomos kétéltű! – puffogtak a lányok egyszerre.

– Ki az a Szobi? – csodálkozott Mahado.

– Szobi Szobek, a gonosz krokodil és Heket, a szépséges békanő fia – magyarázta Ana.

– Egyéjszakás kaland volt – szúrta közbe Simba –, Heket sohasem maradt volna egy olyan kegyetlen krokodillal! Csak éppen párzási időszakuk volt, és... tudjátok, hogy megy ez!

– Simba, túl sok a részlet! – ingatta a fejét Ana.

– Gyerekek is vannak! – csendült Draken komoly hangja, mialatt az ikerlányokra sandított.

– Mit mondtam nektek arról a Szobi fiúról? – dörrent Anubisz ekkor a lányokra.

– Hogy álnok, ármányos és megbízhatatlan, mint az apja! – fújta Anita durcásan.

– De... olyan kis édes volt, amikor meghívott a Sóhajok Tavához piknikezni – panaszolta Alita. A rendtagok ismét rácsodálkoztak a dologra.

– A Sóhajok Tava az Alvilágban található, a Lélek Ösvényének harmadik szakaszán – magyarázta Ana segítőkészen.

– És minden valamire való fiatal Szellem ott tölti a szabadidejét! – bizonygatta Anita.