Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Fájó kötelesség

„Számos titok és rejtély él Egyiptomban..."

„A Nap és Hold egyesülése egyik legszentebb szertartásunk..."

„Mindenki szeretne hódítani! (...) Város vagy szavanna, birodalom vagy természet... az ősi ösztönök sohasem változnak. Hálásak lehetünk, amiért minket alakváltókat vérünk folyamatosan emlékeztet az ősi rendszerre. (...) Egyél, mielőtt megennének! Ölj, mielőtt téged ölnek! Pusztíts, mielőtt téged pusztítanak el!"

Jelenleg.

Útban a palotához Mahado röviden elmesélte Sitarának és Írisznek, mi történt délelőtt a Délnyugati-hegység lábainál, ám azt a részt, ami Zoanát és aljas trükkjeit érintette, inkább kihagyta. Egyrészt nem tartott fontosnak minden részletet megosztani nővérével és a hercegnővel, másrészről pedig az igazat bevallva kissé kellemetlenül érezte magát a dolog miatt. Anu ezalatt kíváncsian hegyezte a fülét, bár érteni nem sokat értett az emberi beszédből.

A kis csapat hamarosan megérkezett a palotához. Az előcsarnokba belépve a főpapnő hamar elköszönt tőlük, és máris a trónterem szintje felé vette az irányt, miközben a hercegnő és a mágus rövidebb úton közelítették meg a királyi lakosztályok folyosóját. Megérkezve mindketten Sitara nappalijában foglaltak helyet, Mahado egy, az ablakokkal derékszöget bezáró kanapén, Tara pedig azzal szemben egy tágas fotelban.

A kanapé és a fotel között egy alacsony, ovális ébenfaasztal volt található, rajta két aranyváza friss rózsákkal és néhány arany gyertyatartó. A mágus erejét használva meggyújtott pár gyertyát, éppen csak annyit, hogy az est sötétjét ne törje meg túlságosan. Anu jelenleg, a változatosság kedvéért, a kanapéra mászott fel, és szorosan a mágus mellett foglalt helyet, aki néha lassan végigsimított selymes, fekete szőrén.

Egy ideig szótlanul ültek egymással szemben, a másik arcát, vagy éppen az ablakon túli világot fürkészték. Bár régebben biztos kiakadt volna, a hercegnőt most nem zavarta, hogy Anu nem mellé ült. A mágus és a kutya egyértelműen kedvelték egymást és ez titokban Tara szívét is melegséggel töltötte el. Visszagondolt két nappal korábbra, amikor az a sárkányfej került a hálójába, és amikor Mahadónak sikerült lenyugtatnia a megrémült Anut. Ám utána újra elözönlötték fejét a mai nap megválaszolatlan kérdései.

– Szerinted miről tárgyalhatnak? – kérdezte végül Sitara a tábornoktól.

– Nem lehet tudni – felelte Mahado. – Talán a sárkányok ügyéről, talán a birodalom politikai helyzetéről.

– Ezekhez nem kellenél te is?

– Úgy tűnik, nélkülem is boldogulnak – mondta a varázsló kimérten.

– Ez rosszul esik neked? – érdeklődte az oroszlán kíváncsian. Mahadónak nem tetszett a kérdés, így végül kitérő választ adott.

– Lehet, hogy olyan problémát vitatnak meg, ami a királyi családot érinti.

– De ahhoz meg mindketten kellenénk, nem? Én is az uralkodócsalád tagja vagyok, te pedig a mágus, aki felesküdött, hogy védelmez minket!

– Talán olyasvalamiről van szó, amihez nem kell a védelmem.

– És én? Engem miért hagynak ki?

– Lehet, hogy téged nem érint.

– Mégis mire akarsz kilyukadni, Mahado?! Akkor mégis miről beszélnek a nővéremék, amiről mi ketten nem tudhatunk?!