Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Közeledés I.

"Mikor összeköltöztünk és elrejtetted azt a pajzsot azt mondtad, soha többé nem veszed elő... kizárólag akkor, ha egyszer újra visszatérsz Aauriába."

„Mindenki takarítsa el a saját rendetlenségét!"

Mit rejtegetsz? – nézett újult aggodalommal a harcosnő távolodó sziluettje után Mahado. Gondolataiból egy, az arcát és nyakát megcsapó, jól irányzott vízsugár zökkentette ki, majd unokahúga és Sitara feltörő nevetése.

– Jaj, lányok, ezt nem kellett volna! – hallotta meg Noferu kétségbeesett hangját, aki nyilván felfigyelt arca megszilárduló vonásaira, ám mintha ez a két mókázót közel sem zavarta volna.

– Hé, Mahi, gyere be! – integetett neki Nana vidáman, miközben Tara tovább kuncogott mellette.

– Nailah! – csörtetett nehéz léptekkel a vízpartra Mahado. – Te küldted ezt a vízsugarat? – kérdezte keményen.

– Igen, én! – felelte lelkesen a lány, majd unokabátyja szigorúságát látva, kissé megszeppenve folytatta. – De csak tréfából... Ne haragudj, légyszi!

– Ez egy katonai létesítmény, a mesterséges tó pedig vízben történő hadműveletek és csaták begyakorlására szolgál! – tudatta a tábornok szigorúan. – Viszont a vízhajlításra kezdesz ráérezni – közölte halvány elismeréssel.

– Tényleg? – csillantak fel a boszorkány szemei.

– De ettől függetlenül ez nem valami pihenőhely, ahol kedvetekre pancsolhattok! Kifelé a vízből, most! – utasította a lányokat.

– Ne legyél már ünneprontó! – nyafogta Tara. – Csak nemrég jöttünk be!

– És máris engem hoztok szégyenbe! Na, másszatok ki! Gyerünk!

– Jól van, jól van – sóhajtotta Nana lemondóan, és a part felé kezdett tempózni. Tara megforgatta a szemeit, s kelletlenül követte.

– És az sem volt szép, ahogy Imarival elbántatok! – tette hozzá a mágus.

– Magának kereste a bajt, amikor lebecsült minket – jegyezte meg Tara pimaszul.

Mahado elgondolkodva hümmögött egyet, majd a sekélyesben ücsörgő, kissé zavarba jött lányhoz lépett, és lehajolva a kezét nyújtotta neki. Noferu megörült a kéznek, ami megragadta csuklóját, s így könnyebben állt fel, majd lépett ki a vízből, ám tekintetét lesütve rögtön a part menti kavicsokat kezdte tanulmányozni.

– Elnézést – suttogta Noferu megbánóan. – Nem tudtuk, hogy tilos a tóban fürödni.

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy kiképzési céllal szokás belemenni – felelte Mahado, hangjában lényegesen kevesebb neheztelés volt, mint amit Nana és Tara irányába mutatott. – Öltözz fel! – pillantott a lány hiányos ruházatára, aki ettől újra elpirult.

– Igenis!

– Kell neked folyton elrontanod mások szórakozását! – szólt oda Mahadónak Tara morcosan, aki ekkor mászott ki a tópartra víztől csöpögő ruhákban. Nyomában Nana tette ugyanezt, ám ő alsóneműben volt. Kilépve a tóból, máris elérte őket egy enyhe szellő, minek hatására megremegtek, s libabőrösek lettek a testükön végigfutó hidegtől.

– Neked már nem szükséges említenem – mérte végig Mahado Tara átázott öltözékét –, de Nailah! Öltözz te is, sebesen!

– Jó, jó – sóhajtotta a varázslólány, és Noferu példájára nedves testére kapkodta vissza ledobott edzőruháját. – Úh, jaj, de kellemetlen! – nyöszörögte, amikor vacogva magára rángatta a kevésbé rugalmas szövetet, ami itt-ott a bőrére tapadt.