Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Zűrös éjjel

„Ha azelőtt találkozol a lángokkal, mielőtt fogalmad lenne arról, mi azok igazi valója, könnyedén megégetheted magad."

„Aki túl közel repül a Naphoz, könnyen a lángok áldozatául eshet!"

„A lángok ereje veszélyes hatalom, nehéz a tüzet tökéletesen irányítás alatt tartani."

Mahado és Sitara hosszasan járták a palota folyosóit, mígnem Anu és Foltos szaga az udvar felé vezette a lányt, aki a mágusnak mutatta az utat. Egy ideig szótlanul sétáltak egyműs mellett, majd a teraszra kiérve végül megtört a csend.

– Valóban szokatlannak találtam, ahogyan a nővéred viselkedett – közölte a hercegnővel a tábornok. – Mintha olyan gondja lenne, ami teljesen kétségbe ejti, ám valamiért nem mer, vagy nem akar beszélni róla.

– Ezt szépen kifejtetted – vigyorogta az oroszlánlány. – Nekem csak annyi tűnt fel, hogy a megszokottnál is unalmasabb és fásultabb volt.

– Ejnye, Sitara, mégiscsak a királynőről beszélsz! – rótta meg Mahado.

– Akit te már napi szinten letegezel és a keresztnevén szólítasz – célozgatott egy grimaszt ejtve Tara.

– Ő ajánlotta fel!

– Aha, biztosan – gúnyolódott a lány, amint a kert felé vezető lépcsősort szelték.

– Így volt – bizonygatta Mahado.

– Jó, ahogy akarod, engem nem érdek... A macskaszaros mindenit! Anu, Foltos, mi a fenét műveltek?! – kiáltott fel a hercegnő rémülten, és a holdtó felé kezdett rohanni.

– Sitara! Hogy beszélsz?! – szólta meg azonnal felháborodva a tábornok. – Mondtam már neked, hogy vigyázz a nyelvedre... Amon-Ré nevére! – kiáltott fel ő is, amikor meglátta, amit a hercegnő is, s ő is futásnak eredt.

Történetesen az a kínos helyzet állt fent, hogy Anu csurom vizesen a holdtó partján csahol valamire, ami a tó közepén úszkált egy lila lótuszhoz tartozó levél tetején. A tányérszerű zöld lótuszlevél pont elég nagyra nőtt ahhoz, hogy egy kisebb állatot megtartson a víz tetején, ám már kezdett megtelni vízzel. Félő volt, hogy Foltos, aki valami rejtélyes módon a lótuszlevél utasává vált, elsüllyed a tóban, s amellett, hogy szépen elázik, talán meg is fullad.

– Fogalmam sincs, hogy tud-e úszni! – kiáltotta Tara a tábornoknak, amikor a hangosan ugató kutyája mellé ért. – Anu talán megpróbálta kimenteni, de Foltos biztos fújni kezdett, így inkább kimászott – vettette fel.

– Vagy ő volt az, aki a tóba kergette – feltételezte a mágus, aki épp ekkor ért a hercegnő mellé. Mindketten a tópartról figyelték a panaszosan nyávogó halványrózsaszín, csupasz macskát, amint annak tappancsait lassan ellepi a víz.

– Anu azért nem tenne ilyet – ellenkezett Sitara, majd tunikája aljához nyúlt, hogy levegye azt. – Na, fordulj el, bemegyek érte!

– Ne – ragadta meg a kezét a mágus, mielőtt ledobhatta volna magáról a ruhát. – Ne vized össze magad megint, feleslegesen!

– Bemész te? – kérdezte az oroszlánlány kihívóan. – Igazán lovagias – vigyorogta.

– Nem szoktál még hozzá a társaságomhoz igaz? – kérdezte Mahado egy ravasz mosollyal.

– Ami azt illeti, épp kezdtem belejönni az elviselésedbe... – magyarázta Tara, amikor a varázsló egyszerűen a tó felé tartotta zöld derengéssel körbevont kezét. Foltos varázserejének hatására felemelkedett a lótuszlevélről, majd meglepett nyávogások kíséretében óvatosan a part felé lebegett. – Ááá! – kiáltott fel megvilágosultan a hercegnő. – Szóval erre céloztál – nyugtázta magában.