Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Macska szülte konfliktus

Másról lehet szó. Talán történt valami a palotában, ami így felkavarta. De mi lehetett az? Pár dolog van csak, ami Mahado Szekhemrét igazán felbosszanthatja. Ártatlanok szenvedése egy személy vagy pusztán a sors keze által, azoknak a szenvedése, akik különösen közel állnak a szívéhez és... a titkok és hazugságok. Mahado Szekhemré ugyanis kifejezetten gyűlölte, ha hazudtak neki, ám ha elhallgattak előle valamit, azt szintúgy. Bár nyilván ő maga is őrzött titkokat, de ő sem volt tökéletes, és ha az emberek őszintétlenek voltak vele, azt nehezen viselte el. S ami a titkokat és hazugságokat illeti, Írisz rögtön két dologra is tudott gondolni, ami a palotában rosszabb esetben fivére tudtára kerülhetett:

Theodora eljegyzése a krétai trónörökössel és a fekete oroszlánok vérvonalában öröklődő képesség igazi valója. Ő pedig egyértelműen elhallgatta ezeket előle. Bár arra odafigyelt, hogy valótlant soha ne állítson, vagyis ne hazudjon, elég rendszeresen ferdített az igazságon, ha a szükség azt megkívánta. S a főpapnő jól tudta, fivére szemében ez legalább annyira elítélendő cselekedet.

– Írisz! – szelte félbe tanakodását Iréne karakán hangszíne. – Hova figyelsz, lányom? Mert, hogy nem az én piaci tanácsaimra, az Napszentség!

– Elnézést – sóhajtott az említett. – Halaszthatatlanul kérdeznem kell valamit a hercegnőtől, bocsáss meg, kérlek! – tette hozzá gyorsan, s legalább olyan lendülettel pattant fel az asztaltól. Mivel szavai ezúttal kifogásolhatatlanul őszinték voltak, Iréne elfogadóan bólintott. A főpapnő ekkor fél pohár borát magára hagyva sietett fel a lépcsőkön, majd kopogott s nyitott be unokahúga szobájába. A lányok meglepetten kapták felé tekintetüket.

– Írisz! – kiáltotta Nana kissé zavartan. – Te is nasiért jöttél?! Tessék, vidd inkább a tálat – nyújtotta felé az aszalt gyümölcsös fatálat, ám nővére szinte tudomást sem vett róla. Rövid fejrázás után tekintete az oroszlánlányon állapodott meg.

– Hercegnő! Beszélhetnénk? – Írisz abban reménykedett, hogy Sitarával csendben kivonulnak majd az udvarra, ahol négyszemközt megérdeklődheti tőle, hogy folytatott-e Mahado korábban bizalmasnak mondható beszélgetést a királynővel, avagy ő maga akár közvetlen fültanúja volt-e ilyesminek, ám az oroszlánlány arcára kiülő dac mást ígért.

– Beszélni? – mordult fel Tara, s szemöldökét morcosan összevonta. – Miről? Újabb képességekről, amit elferdítesz előttem? Újabb családi titkokról, amit elhallgatsz előlem?

Írisz nagyot nyelt. A hercegnő indulatos reakciója rögtön és fájdalmasan adott választ minden kérdésére.

– Szóval a nővéred elmondta... De talán nem Nailah és Tygaar előtt...

– Ó, ők már mindent tudnak! De ne aggódj, ha csak fele olyan jók titkolózásban és talányokban, mint te, tőlük senki az égvilágon nem tudja meg!

– Értem – válaszolt végül a főpapnő, aki hosszú idő óta először nem talált izgalmasabb szavakat. – Akkor a fivérem is tudja...

– Eléggé kiakadt rád! – vágta újból mellkason a kifejezéssel az oroszlánlány, majd Írisz enyhén kétségbeeső, ám olyannyira kérdő arckifejezését látván hozzátette. – Nagyon nem részletezte. Csak közölte idefele jövet, hogy ő nem fog bejönni, mert akkor bizonyára olyan vitát csapna, hogy rámegy az egész estéje, ellenben neki most más dolga van. Kérdeztem, hogy miért, hogy Nanát készül-e újra letolni, és mondtam neki, hogy inkább ne tegye, mert már így is nagyon el van szontyolodva szegény. – Sitara összenézett barátnőjével, aki kedves pillantásokat küldött felé. – De utána rávágta, hogy miattad nem akar bejönni, mert ilyen durva dolgokat, mint a nővérem eljegyzése, meg ez az egész tűzmacska erő, eltitkoltál előlünk, és... Na, jó, tulajdonképpen a tőlem való eltitkolásával nem is volt akkora baja, mint az, hogy neki is hazudtál, de a lényeg, hogy...