Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Vallomások és kinevezések

Mahado maga elé engedte Davut, ő maga pedig utoljára lépett a terembe. Davu végül Tamir mellé ült le, a tábornok pedig ekkor az asztalfőre sétált. Niához és Oziréhez hasonlóan Mahado sem ült le, helyette az előtte lévő szék háttámlájának tetejét markolta meg, mialatt komoly tekintetét végigvezette az összegyűlteken.

– Tudom, hogy mind fáradtak vagytok, s a veszteségeink okozta lelki sebek még nagyon mélyek, így lehetőség szerint rövid leszek. Bár a csatát megnyertük, a háború még csak most kezdődött el. Kiderült, hogy az éjelfek nem csak Thébában, hanem egész Egyiptomban, sőt, szerte a világban vannak jelen, s csak a megfelelő alkalomra várnak, hogy leigázhassanak bennünket. Csak egy hajszálon múlt, hogy megmenekültünk! Legközelebb felkészültebbnek kell lennünk, amiben a túszok is hasznunkra lesznek majd... ezt azonban nem most vitatjuk meg. Tudom, hogy mennétek már, hogy halottaitokat gyászoljátok, ám a Rend legfontosabb pozíciói ebben a helyzetben nem maradhatnak tovább betöltetlenül! A nővérem nemrég tájékoztatott róla, hogy...

Mahado röviden beszámolt arról, ami a hold-negyedben történt, unokahúga szerepét a Holdtemplom lerombolásában viszont még nem említette. Imari halálának híre a legtöbb rendtagot örömmel, de legalábbis megkönnyebbüléssel töltötte el.

– Megérdemelte az a gonosz mágus suttyú! – adott hangot is társai álláspontjának Elyaas. Széth a gyásztól kissé szomorkásan bújt hozzá, a szőke pedig őt átkarolva kedvesen simogatta az oldalát.

– Nefrethathornak is kijárt volna a végítélet! – szűrte a fogai között Nia, aki azért kifogásolta, hogy Írisz főpapnő olyan nagylelkűen visszahozta Hattit a halálból. – Macskagyűlölőknek nincs helye ebben az országban!

– Tegyük félre kicsit a politikát! – kérte embereit Mahado. – A pozícióknál tartottunk. Hatti, Imari, és a sajnálatos módon elhunyt Horeth helyére is kell valaki, s ez nem minden. A történtek rádöbbentették egy társunkat arra, hogy... De inkább mondja el ő! – Mahado Oziréhez fordult, majd miután váltottak egy komoly pillantást, s határozottan összebólintottak, az altábornok kissé közelebb lépett az asztalhoz.

Oziré lemondását mindenki csalódottan, ám legalább annyira megértően fogadta. Azok után, amin ő és Elyaas keresztülmentek, mind együtt tudtak érezni az őszbe forduló hajú mágus családja iránti vágyódásával. Miután mindenki pár borús, de elfogadó megjegyzést fűzött hozzá Oziré döntéséhez, újból Mahado ragadta magához a szót.

– Mivel az altábornoki pozíció a megüresedettek közül a legnagyobb jelentőséggel bíró, ezért Oziré helyére máris kijelölök valakit. Próbaidőre három hónapig, ahogy lenni szokott, bár én bízom benne, hogy megbirkózik majd a kihívásokkal.

A rendtagok feszült csendben várták a tábornok döntését. Desta és Széth kíváncsian hegyezték fülüket, Mosi, Tamir és Imina fáradt arccal bámultak maguk elé, Davu figyelmesen hallgatott, Nia vonásai megszilárdultak, Elyaas képére pedig 'én már mindent tudok' mosoly ült ki. Mégis mindannyian meglepődtek, amikor végül elhangzott az a bizonyos név Mahado középmély baritonján.

– Az Aranysárkány Rend tábornok helyettesi, más néven altábornoki pozícióját ezúttal Tamir Akhenmaat tölti be!

– Hogy mi?! – prüszkölte az említett nagydarab férfi meglepetten. Elkerekedett szemekkel bámult a tábornokra, akár csak Elyaas.

– Na de nem a vadcicusról beszültünk korábban?! – méltatlankodott a sárkányfi. – Meg a te lemondásodról... Bár, nem mintha sajnálnám, hogy mégsem mondasz le, de... Én már semmit sem értek, Mahi!

– A tábornok is lemond?! – rémült meg Széth. – Meg ne tegye, mert nekem akkor itt lőttek! Ugyan ki más viselné el olyan türelmesen a sakálkodásaimat, mint ön?!