Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Veszélyes választások

– Ekon is segíthet ám! – kapott rögtön az alkalmon Sitara. – Csak egy kéjenc kereskedőnek tűnik, de sokat tud ám mindenféléről!

– Sitara, nem téged kérdeztek!

– Értem...

– Ekon?

– Igaz! Talán segíthetek – felelte végül a kereskedő.

– Akkor ne vesztegessük tovább az időt! A kérdés eldőlt! Mind a fegyvertárhoz megyünk! – jelentette be Nia, és Jahira pillantott.

– Erre gyertek – intett nekik az említett, majd Nalával és Kharival a nyomában elkezdték a csapatot a fegyvertár felé vezetni.

*

Széth izzó sakálszemekkel, folyamatosan szimatolva követte az oroszlánok illatát. Kézen fogva vezette a nyomában járó Elyaast, óvatos, szapora léptekkel, szorosan a barlangfal mellett haladtak. Megközelítették egy nagyobb terem bejáratát, ám akkor számos éjelf katonát pillantottak meg velük szemben a folyosón közeledni. Széth megragadta Elyaas kezét és gondolkodás nélkül berántotta a csarnokba, ahol aztán hátukat a falnak vetve, hangtalanul lihegve meglapultak. Az elhaladó kékek lépteinek zaja hamarosan elült, ám mielőtt fellélegezhettek volna, alig pár pillantást vetve búvóhelyükre észrevették.

Elyaas megszorította Széth kezét, ahogy végignéztek a cseppkőoszlopokkal bőven tűzdelt csarnokon, s az itt-ott elhelyezett padokon és asztalokon. Számos éjlef katona a vacsoráját fogyasztotta, mások valami táblajátékot játszottak. Néhányan már felfigyeltek a furcsa párosra, akik a kijárat mellett húzták meg magukat. A kékek összenéztek, akárcsak a sárkány és a sakál. Egyértelmű volt, hogy ennek harc lesz a vége. A katonák kardot ragadtak, Széth szintúgy, Elyaas pedig megidézte aranyszín fénykardját. Az öt éjelf és ők ketten egymásnak estek.

Elyaas kapásból leszúrt két katonát, Széth pedig a harmadikat tartotta fel. Az utolsó kettő azonban lézerpisztolyt kapott elő, és azzal lövöldözte őket. A lila fénynyalábok elől Elyaas és Széth egy-egy cseppkőoszlop mögé húzódtak, azonban búvóhelyük néhány lövés után megsemmisült. A továbbiakban a legkülönfélébb vetődésekkel és bukfencekkel tértek ki a lézerek elől, mialatt az épen maradt cseppkőoszlopok között manővereztek. Ekkor már a harmadik elf is kardjával üldözte őket. Végül Elyaasnak sikerült egy-egy elhajított fénytőrrel működésképtelenné tennie a lézerfegyvereket. Széth támadójára vetette magát, s arany pengéjét döfte a fejébe. Elyaas az egyik kardot rántót egy fénycsapással taszította a közeli oszlopnak, ahol Széth az ő nyakát is elvágta. A sárkány egy kecses piruett közben újra megidézte fénykardját, s végzett az utolsóval.

Az öt ellenfél a földön volt, Széth és Elyaas megkönnyebbült sóhajok közepette találták meg egymás pillantásait. Mint a villámcsapás, hosszú léptekkel egymás mellett termettek, szenvedélyesen közelebb rántották a másikat, majd ajkaik heves csókban forrtak össze, karjaik egymás köré fonódtak. Ölelkezésüknek kurta taps és halk, de észlelhető léptek zaja vetett véget. Egymástól kissé elhúzódva, ám szoros kézfogással pillantottak a zaj irányába. Döbbenten mérték végig az egyik távolabbi asztalon megtámaszkodó, magát nehézkesen tartó, ám annál furmányosabb grimaszt viselő félvér férfit. Széth azonnal felismerte a leopárdvérűt, ami a sárkánynak is feltűnt.

– Nahát, kiket nem látni errefelé mostanában? – A cingár, fiatal férfi gúnytól csöpögő hangja élesen vágott a csarnok tompa visszhangjába. – Látom, a gyomot valóban nehéz kiirtani – sandított leereszkedően a sakálra.