Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Veszélyes választások

– Nagy létszámmal vagyunk, ami egy összecsapásnál előnyt, lopakodásnál hátrányt jelenthet. Azonban civilek is vannak – nézett végig a leopárdnő a csoporton, Sitarán, Ekonon és a két kutyán –, akiknek a biztonságára ügyelnünk kell. Tamir és a harcosok! Ti kikíséritek a hercegnőt, a kereskedőt és a kutyákat a hegyből, majd ha őket fedezékbe helyeztétek, csatlakoztok Imina és Horeth csapataihoz! Horu és Horel is csatlakoznak! Odakint nagyobb hasznukat veszik a sólymoknak, mint idebent a szűkös járatokban és oszlopokkal sűrűn tűzdelt termekben.

– Igenis – egyezett bele Tamir, s a két harcos is bólintott.

– Rendben – felelte Horu és Horel.

– Nem kötekedésnek szánom! – szólt közbe váratlanul Sitara. – De úgy gondolom, nem kéne szétválnunk. Nia, talán a segítségetekre lennék!

– Hercegnő – fordult felé Nia kissé türelmetlenül –, nem sértésnek szánom, de nem hinném, hogy pár könnyed edzés után máris rendelkezel olyan harci képességekkel, amelyek szükségesek lehetnek egy komolyabb összecsapásban.

– Hát, azért tud karmolni a kis tűzcica – szúra közbe Ekon.

– Nem, hozzájuk képest szinte semmit sem tudok a harcról – ismerte el Sitara. – Azonban... – lépett oda az egyik éppen csak pislákoló fáklyához, majd kezét feltartotta. Némi koncentrációt követően a láng többszörös erővel lobbant fel újra. Tara itt nem állt meg, a fáklyatartóhoz emelve kezét megolvasztotta annak alját, épp, hogy csak kicsit elformálódjon. Magabiztosan nézett vissza Nia komoly, ám kissé meglepett macskaszemeibe. – Szerintem segíthetnék elpusztítani a kékek fegyvereit! A fekete fémet is képes vagyok megolvasztani.

– Érdekes – morfondírozott Davu. – Egy alakváltó, aki külső mágiával is rendelkezik. Akár csak a rókák...

– A fekete oroszlánok legendásan különlegesek – bólintott Szatiah. – Azonban, személy szerint úgy vélem, a hercegnőnek a biztonságosabb utat kellene választania. Davuval mi ketten is elbírunk majd a fegyverekkel.

– Ki tudja, talán jól jön még egy segítő kéz – vette fel Jahi. – A kékeknek elég sok fegyverük van.

– Na, Nia? – faggatta Tara. – Maradhatok?

A leopárdnő nehézkesen sóhajtott.

– Jómagam is úgy vélem, ez lenne a legjobb megoldás, mivel így nem kellene szétválnunk. Ha könnyebben fel is hívjuk magunkra a figyelmet, együtt erősebbek vagyunk. Azonban... Szekhemré nem fogja díjazni, ha megtudja, hogy kitettelek ennek!

– Ne mondjuk el neki! – vágta rá azonnal Tara.

– Nem opció. Sohasem tagadnám le a döntésemet, hanem kiállok mellette. Éppen ezért...

– Éppen az ez! A máguskám... vagyis Mahado van itt, hogy döntést hozzon, vagy te? Ez a te döntésed Nia, és te magad mondtad, hogy jobb lenne, ha együtt maradnánk...

– Kikísérhetnénk titeket először... – vette fel a nő.

– De azzal túl sok időt veszítünk! – ellenkezett Tamir. – A kékek már így is zúgolódnak, sejtik, hogy behatolók vannak. Ha most kimegyünk, lehet, már nem jutunk vissza!

– Nia? Mit tegyünk? – kérdezte Davu.

– Önkényesen nem hurcolok magammal civileket a veszélybe – jelentette ki Nia, majd Ekonhoz fordult. – A hercegnő már kifejtette álláspontját, így rajtad áll. Ha inkább kijutnál innen, az eredeti tervnél maradunk, és Tamir és harcosai kikísérnek téged!