Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Félrecsúszott feltételezések

– Az ostobák ti vagytok! – szűrte a fogai között Zoana. – Azt hiszitek, nem riasztották a többieket már akkor, amikor betörtetek ide! A fejemet rá, hogy pillanatokon belül ideér az erősítés, és akkor kimúlhattok a kereszttűzben! Ha szerencsétek van, még a varázserőtöket is összezavarják a lila energiával, hogy térugrani se tudjatok – pillantott kifejezetten Ozirére és Odinára. – Szép az élet a másik oldalon, igaz, Odina? – mosolygott gúnyosan a lányra. Az említett halk morgással válaszolt. – Mindenesetre... ami engem illet, én mentem!

Zoana szemei és teste zöld fénnyel ragyogott, ahogy megsemmisítette Oziré varázslatát, majd a küszöbhöz lépett. Utána valami szokatlan késztetés hatására mégis visszafordult.

– Tulajdonképpen mit akartatok itt elérni? Ennek a pár eszköznek az elvesztése nem sokat árt a kékeknek.

– Nincs időnk neked magyarázkodni, áruló! – dörrent rá Oziré, majd embereihez fordult. – Ha valóban jön az erősítés, sietnünk kell!

– Mivel? – kérdezte újra Zoana, majd végre leesett neki abból, ahogy a rendtagok az energiatermelőt fürkészték. – El akarjátok pusztítani a kvantumenergia generátort?

– Gene... mi? – csodálkozott Mosi.

– Kvantumenergia generátor, ez a neve a szerkezetnek, ami a lila energiát termeli – magyarázta a boszorkány. – Egyrészt, ha erőszakkal próbáljátok megsemmisíteni, a felszabaduló energia hatalmas robbanással távozik, és végez veletek. Ha viszont az irányítópultnál szeretnétek lekapcsolni, sok sikert hozzá. Nyilván fogalmatok sincs arról, mi a programozás, ám ha fel is törnétek a kódot, akkor is a kékek bármikor újraindítanák egy újabb programmal.

– Felét sem értem annak, amit mondasz – rázta a fejét Mosi.

– Nyilván csak feltart, míg a kékek ideérnek – morogta Desta.

– Ha el akarjátok pusztítani, elpusztultok – egyszerűsített Zoana. – Mellesleg hiábavaló az áldozat, mert van egy tartalék generátor egy mélyebben fekvő járatban, azt pedig még ennél is jobban őrzik!

– Van oka annak, hogy ezt ilyen készségesen megosztottad velünk? – kérdezte Odina gyanakodva.

– Fogalmam sincs – felelte Zoana, s hangja őszintének tűnt. – De én a helyetekben a távtöltőt próbálnám inkább működésképtelenné tenni – bökött kezével az antennaszerű fémrúd végén lévő redőzött gömbre. – Ha lemerülnek a fegyvereik, annak a segítségével sugározzák hozzájuk az energiát!

– Elyaas szerint hetekbe is telhet, míg lemerülnek – mondta Desta.

– Alapesetben igen – bólintott Zoana, majd ravaszul elmosolyodott. – De ezzel – vette elő újra a kis szerkezetet –, pillanatok alatt megtörik az energiájuk. Bár éppen csak addig, amíg újra fel nem töltik őket.

– Nem értem – idegeskedett Mosi. – Akkor most ki oldalán is állsz?

– Jelenleg... azt tervezem, hogy elpusztítok minden kéket ebben a hegyben... – osztotta meg velük végül tervét, azt bölcsen elhallgatva, hogy plusz még mindenki mást, aki van olyan szerencsés, hogy a barlangokban tartózkodik.

– Ezek szerint neked is érdeked, hogy mi sikerrel járjunk! – mutatott rá Oziré. – Úgy látom, te többet értesz ebből a tudományos zagyvaságból! Segíts elpusztítani ezt a... hogy is neveted?

– Távtöltő antenna – nevezte meg még pontosabban a gömb alakú egységet Zoana, majd végül a rendtagokon keresztülvágva odalépett az említett eszköz mellé. – Meglehetősen erős szerkezet, nem lehet csak úgy elpusztítani – jelentette ki. – A kvantumenergia... vagyis a lila energia meggátolja, hogy varázslat végezzen vele... Legalábbis meglehetősen nehézkesen – emelte kezeit a töltő felé, kitapogatva annak erőterét.