Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Irány a hegy belseje!

– Időseket és nőket csak akkor támadjátok, ha ők támadást kezdeményeznek! – kötötte ki a tábornok. – Gyerekekre pedig egyáltalán ne támadjatok! Ha egy gyerek ostoba annyira, hogy rátok támadjon, kizárólag védekezzetek!

– És ha annál a gyereknél halálos fegyver van?! – kérdezte Tamir, de akkor mellé libbenve Imina vállba vágta.

– Csak nem attól tartasz, legyőz téged egy gyerek? – gúnyolódott a sólyomnő.

– Akkor, mint mondtam, védekezz! – erősítette meg Mahado. – Az éjelfek lehet, hogy kivétel nélkül elpusztítanának minket, de mi nem vagyunk olyan kegyetlenek, mint ők! Nem vagyunk barbárok, nem gyilkolunk nemre vagy korra való tekintet nélkül! Világos voltam? Egyet értetek ezzel?

– Egyet értek – ragadta magához a szót Nia. – Sőt kifejezetten díjazom, hogy nem arra kért, egyáltalán ne ártsunk nőknek, hanem hogy kölcsön karmolás visszajár alapon tegyük! A nők néha még veszélyesebbek a férfiaknál!

– Na, látod, ebben tökéletesen igazad van – somolygott Imina. – Én is egyet értek.

– Egyet értek, főként a gyerekeket illetően – bólintott Oziré. – Kölyköket senki sem bánt, olyan kétségbeesettek nem lehetünk!

– Úgy van! – bólintott Horeth.

– Egyet értünk – bólintott Széth és Elyaas egyszerre.

– Én is – biccentett Desta. Őt követően mindenki más is elfogadóan bólintott vagy biccentett.

– És a legfontosabb – jelentette ki a tábornok. – Senkit sem hagyunk hátra!

– Úgy ám! – csatlakozott Széth.

– A falka összetart! – jelentette ki Mosi mély meggyőződéssel.

– Együtt jöttünk, együtt távozunk! – közölte Nia rendíthetetlenül.

– Helyes! – felelte Mahado. – Most, hogy az alapszabályokat sikerült lefektetnünk, induljunk!

Imina, Horeth és a kijelölt csoportvezetők csapatai lassan elszállingóztak és a lehető legnagyobb csendben szétszóródtak a déli bejárat fél mérföldes körzetében.

Mahado, Nia és Oziré csoportja óvatosan kapaszkodott fel a lágy holdfényben úszó meredek sziklafal oldalába vájt keskeny ösvényen. Néhol rendesen mászniuk kellett gyaloglás helyett, amikor egy nagyobb szikla került az útjukba, ám tíz perc múlva már mind a bejáratnál sorakoztak. Mahado szája elé helyezett kezével jelezte, hogy maradjanak csendben.

A három nyolcfős csoport a bejárathoz lopakodott. Mivel odabentre még a holdvilág sem ért el, és nem szerették volna fáklyák vagy fénygömbök fényével felhívni magukra a figyelmet, így Nia, Nala, Imani, Desta és a többi macska- és sakálvérű vezette a többieket. Ők megjelenő sárga macskaszemeikkel, illetve borostyán színű sakálszemeikkel kitűnően láttak és tájékozódtak a sötétben is. Szorosan a barlang fal mellett haladtak, Széth még meg is ragadta a mögötte lépkedő Elyaas kezét. A sárkányfi olyan örömmel fogadta ezt, hogy Mahado még a közéjük ereszkedő sötétségen keresztül is felfedezni vélte az arcán szétterülő széles vigyort.

A szűkösebb alagút végéhez érve váratlan akadályba botlottak, a járat csarnokba vezető része ugyanis beomlott. Mahado, Oziré és Davu végül három fénygömböt megidézve világították meg a járatot.

– Miféle téves utakra vezettetek minket?! – mordult Mosi Odinára, Nalára és Imanira.

– Átvertetek? – förmedt Oziré a volt árulókra. Mérgüket Tamir is osztotta.