Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

A myriai varázsjogar

– Hajlandó vagyok elfogadni a véleményed. De attól még megemlíthetted volna ezt a többieknek is, hadd legyen nekik is beleszólásuk!

– Okkal nem hoztam fel a megbeszéléseken a myriai jogart! Myria Aauriában van, amely naprendszer lakói ellen, mint kiderült, az éjelfek elég eredményesen léptek fel. Kevesen múlt, hogy legyőzzék az aauriaiakat, így feltételeztem, egy Aauriában készített fegyverrel könnyedén felvennék a versenyt! Ahogy azt is, hogy a jogar bevetéséről vitatkozni felesleges időpazarlás lenne!

– Érdekes – merengett Oziré, hangját merő gúny szőtte át. – Önkényesen döntöttél, ahogy korábban Zoanával kapcsolatban is...

– Sajnálom, ha így volt. Ám a jogar sorsával kapcsolatban mindenképp enyém lett volna az utolsó szó. Értelmetlen vitatkozást akadályoztam meg azzal, hogy nem hoztam fel a témát.

– Magyarázkodj csak, nem húzod ki magad! – morgolódott Oziré.

Időközben Elyaas és Széth is felzárkóztak a pároshoz, ők Mahado másik oldalán haladtak.

– Még pontosabban Myria Vanaheimban van, a vánok birodalmának egyik tartománya – pontosított Elyaas, korább párbeszédük egy szegmensét kedve szerint kiragadva. A sárkányfi már a lovak kikötése óta figyelemmel kísérte a két mágus beszélgetését. – Bocsika, de nem tudtalak nem kihallgatni titeket. Rád pedig, Oziré, még mindig haragszom! – küldött most morcos grimaszt az altábornok felé.

– Szerinted én megbocsátottam neked, sárkányok kéjenc szégyene?! – sziszegte Oziré a szőke felé.

– Na, elég legyen már! – csatlakozott be az Elyaas oldalán caplató Széth is a társalgásba. – Nem bántotta már eleget az én édes sárkányfarkamat?! Csakis azért nem ugrok önnek a csodás és éles sakálkarmaimmal most azonnal, mert Szekhemré tábornok kifejezetten megkért erre.

– Arra kértelek, Széth, hogy ne hozz elhamarkodott döntéseket, nem szó szerint ilyesmire... – csóválta a fejét Mahado –, de végül is...

– Mindegy, nem számít – legyintett idegesen Oziré. – A küldetés idejére hajlandó vagyok félretenni az ellentéteket, de csakis addig!

– Milyen nagylelkű! – gúnyolódott Elyaas.

– Elfogadjuk – felelt ellenben Mahado.

– Visszatérve a jogarra... – folytatta Oziré.

– Jaj, hagyja már ezt a jogar témát! – vonította Széth. – Kit érdekel egy vacak bot?!

– Azért nem olyan vacak az, sakálfül – világosította fel kedvesen szerelmét a sárkány. – Az egyik legnagyobb erejű fegyver, amit a vánok készítettek. Egy nagyon ritka, különleges energiákat tároló zöld kristály van a belsejében, amit egy Myriába becsapódott meteoritban találtak egykor.

– Meteorit? – kérdezte Széth.

– Égből hullott szikla vagy kő. Amíg odakint keringenek az űrben, mi meteoridnak nevezzük őket. Ha egy bolygó vonzásába esnek, és bejutnak a légkörbe, kisebb darabokra esnek szét és fényesen égve zuhannak a föld felé. Meteorok, amit ti hullócsillagnak neveztek. Amikor pedig földet érnek, akkor lesznek meteoritok.

– Ó, ilyet láttam már egyszer! – lelkesedett Széth. – Telihold volt, épp kint vadásztam a szavannán, és több csillag is lehullott az égből... ezek szerint nem is csillagok voltak. Pedig kívántam is...

– Mit kívántál, sakálfül?

– Hogy találjak igaz szerelemre!

– Jaj, de aranyos vagy! – sóhajtott Elyaas, majd megpuszilta. – Persze, vannak másfajta űrkövek is. Amelyik kicsi és csíkot húz, de ritkán érintkezik bolygóval, az az üstökös. De vannak hatalmas, holdakhoz hasonló méretű űrsziklák is, azok az aszteroidák...