Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Új perspektívák

Nala kényszeredetten bólintott.

– Nem sokat tudunk róluk – fogott bele a leopárdlány. – Egy éve én és pár fiatal rendtag úgy döntöttünk, hogy a Nephtüsz-gerincnél töltjük az estét. Khari, Afolabi, Imani, Horu és Horel tartottak velem. Az alakváltóknál van egy hagyománya a szabadban éjszakázásnak. Újhold volt, a legsötétebb éjszaka, ám amikor a legfényesebben ragyognak a csillagok. Történeteket meséltünk a tűz mellett. Akkor találtak ránk. Idegen emberek, akiknek kék volt a bőre.

– Kék? Nem lehet, hogy barna bőrük tűnt kéknek az éjben? – csodálkozott Imina.

– Nem – rázta a fejét Nala. – Kék, mint az esti égbolt. Furcsa, pillangószerű fülük volt, világos, szinte ezüstfehér hajuk és nagyon világos lila, kék, zöld vagy ezüst színű szemük. – Elyaas alig észrevehetően nyelt egyet és nehézkesen szívta magába a levegőt. Ő már sejtette, kikkel állnak szemben, de még nem mert közbeszólni. – Ellenségesnek tűntek. Kiderült, hogy a barlangokban tanyáznak, és végezni akartak velünk, amiért túl közel kerültünk ahhoz. Ellenálltunk volna, ám fegyvereik megbénítottak.

– Valami méreg? – érdeklődte Tamir. Nala újból megrázta a fejét.

– Bonyolult, mi sem teljesen értjük. A lényeg, hogy épp vágták volna el a torkunkat, amikor egy lila hajú nő bukkant fel. Ő közénk valónak tűnt, barna bőre volt, mint nekem vagy Kharinak. Megálljt parancsolt a kékeknek, azzal indokolva, hogy hasznunkat veszik még.

– Zoana – tippelt Elyaas. Nala bólintott.

– Szóval megfenyegettek, és azóta nekik dolgoztok? – kérdezett rá Írisz.

– Ez nem ilyen egyszerű. Éppen Zoanával vitatkoztunk, hogy kik ezek az idegen emberek, és miért ilyen ellenségesek, amikor felbukkant Hatti és Imari. Valójában a pereti kiképzőtáborból lógtunk el azon az éjszakán, hogy egy kicsit szórakozzunk. Ők ketten voltak aznap éjjel az ügyeletes vezérek, így ők jöttek utánunk, hogy jól összeszidjanak és visszacipeljenek. Máshogy alakult.

– Mi ez az egész? – döbbent meg Imari.

– Mi folyik itt? – csodálkozott Hatti. – Kik ezek a kék tagok? – A tekintete összetalálkozott a lila hajú boszorkánnyal.

– Most, hogy a vezéreink is ott voltak, újra szembeszegültünk a kékekkel. Imarinak sikerült hatástalanítania a fegyvereiket, így némi előnyhöz jutottunk. Ám hamarosan újabb csoport idegen érkezett, és újból hatástalanítottak minket. Azt hittük, vége, ám akkor Zoana újból kiállt értünk.

– Ne bántsátok őket! – emelte fel kezeit csitítóan a boszorkány. – Mint említettem, még hasznukat vesszük! – mondta, majd ezt egy ismeretlen nyelven is elismételte. A kékek ekkor letették a fegyvert. – Beszélgessünk! – fordult a rendtagok felé.

– Ki a fene vagy te?! – háborgott Imari.

– A megmentőtök.

– Zoana elmondta, amit tudott. Hogy a kékek évtizedekkel ezelőtt érkeztek, kevesen, felderítőként. Nem kedvelik a fényt, ezért sötét, árnyékos helyeken kerestek menedéket. Új lehetőségként tekintettek a világunkra, s idővel nagyratörő vágyaik kerekedtek, amik önző célokat szültek. Soha nem ajánlottak békét az ittenieknek, mert nem akartak osztozkodni. Maguknak akarják ezt a birodalmat.

– És ti nekik dolgoztok?! – hüledezett Mosi. Elyaas eközben egyre komorabb ábrázatot öltött, amit legtöbben puszta ellenszenvnek véltek rejtélyes ellenségeik iránt.

– Cserébe a segítségünkért, a kékek megígérték, hogy megkímélik az életünket, amikor végre elfoglalják Egyiptomot – magyarázta Nala, hangjába némi bűntudat vegyült. – Fáj ezt mondani, de akkor és ott úgy tűnt, jelentős előnyben vannak. Nehezen barátkoztunk meg a gondolattal, ám a kettős élet és az ellen céljaival való azonosulás megtört minket. Egy idő után már meg sem kérdőjeleztük, miért tesszük, amit teszünk – vallotta be a leopárdlány töredelmesen. – Afolabi még élvezte is a hatalmat, amit így magának tulajdonított. Hattira végül már rá sem lehetett ismerni, teljesen eluralkodott rajta az a vonása, hogy utálja a macskákat. Imari pedig még négy rendtagot adott a kezükre. Odiont és Odinát ő maga szervezte be, mint közvetlen beosztottjait. Utána rávette Hattit, hogy ugyanezt tegye Jahival és Szokarral. Őket viszont kevésbé kellett győzködni. Jahinak tök mindegy volt, csak ő maga biztonságban legyen, Szokar meg valami személyes okból kifolyólag ki nem állhatja a birodalmat.