Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Az Alvilág árnyai és az Anubi II.

– És együtt nézzük a közelben vonuló lelkeket, és próbáljuk kitalálni, melyikük ki volt előző életében – tette hozzá Alita lelkesen.

– Nem az lenne a dolgotok, hogy kísérjétek őket? – vonta fel a szemöldökét Mahado.

– Bizony az! – zendült Anubisz szigorú hangja.

– De nagyapa! – nyafogta Alita.

– Csak a szabadidőnkben megyünk oda! – bizonygatta Anita.

– És megint hagytátok, hogy az a Szobi túljárjon az eszeteken! – szidta unokáit az isten. – Hát erre neveltelek? Hogy fogtok így harcolni a hárpiákkal?

Mindenki azt várta, hogy a lánykák most majd lesütött szemmel dünnyögnek valamit, majd elnézést kérnek, de nem így történt. Anita és Alita kék szemei lelkesen csillantak fel, hamvas arcukra izgatott mosoly kúszott.

– Tanultunk egy új trükköt! – jelentette be Alita lelkesen.

– Majd meglátod, nagyapa! – bizonygatta Anita, s büszkén kihúzták magukat.

– Nem majd, hanem hamarosan – zengte be a sakálisten hangja újra a termet. Amint ezt kimondta, baljós rikoltások zaja szűrődött a távolból. Az alvilági hárpiák újra közeledtek. A rendtagok idegesen néztek egymásra, majd némi megnyugvásra leltek az Anubi jelenlétében. – Készüljetek! – harsogta Anubisz, legalább annyira családtagjainak, mint az embereknek.

A sakálszellemek fegyelmezetten bólintottak, majd elszántan három széles kört formáltak a rendtagok körül, így védve őket. A magasabban a legszélső, az alacsonyabban a két belső kör vonalán álltak harcra készen. Anubisz, Draken, Simba, Ana és az ikrek legbelül helyezkedtek el a rendtagok között szétszórva. Pillanatok alatt fekete árnyak felhői lepték el a barlangcsarnokot. Vadul száguldva keringtek a levegőben, sikoltásaik még dühösebbek, még felajzottabbak voltak, mint korábban. Elérkezett a végső csata ideje, ezt mindannyian érezték, a sakálszellemek és a rendtagok is.

Az, hogy az Anubi tagjai ilyen segítőkésznek és közvetlennek bizonyultak, könnyebbé tette az emberek számára, hogy bizalmukat helyezzék beléjük. Az unokatestvérek közötti konfliktusok, az ikrek és a családfő vitája azt az érzést keltették Mahadóban és társaiban, mintha csak odahaza lennének, hiszen a sakálszellemek úgy viselkedtek, mint bármelyik embercsalád.

Anubisz a családfő, aki védelmezi gyermekeit, s akik ezért cserébe engedelmességgel felelnek neki. Valamiért Iréne jut róla eszembe – gondolta Mahado. Ana a megfontolt, higgadt nővér, aki mindig igazságot tesz. Ő Íriszt juttatta az eszébe. Draken a hűséges fiú, aki apja erejét örökölte, s példát mutat vele testvéreinek. Mahado ebbe alig gondolt bele, de talán ez lett volna a neki megfelelő szerep. Simba az idegesítő kisöccs, akinek ettől függetlenül remek ötletei vannak. Ő szabadelvűségét tekintve Sitarára emlékeztette. Na és persze Anita és Alita, akik lelkesen igyekeznek felérni a többiekhez, viszont egy-egy fiú mindig eltereli a gondolataikat. Akár csak Nailah – mosolyodott el magában Mahado.

Az összecsapás a hárpiákkal vad, zajos és zűrzavaros volt. Mindenki próbálta kivenni részét a csatából, miközben szünet nélkül küzdöttek, s az egész termet belepő sötét árnyaktól már szinte pár méterre is alig láttak el. A rendtagok korábbi fényfegyvereiket idézték meg, az Anubi tagjai pedig saját isteni fegyvereiket használták. Mahado, Széth és Ana vállvetve harcoltak. A kecses sakállány ügyes mozdulataival és szélsebes nyílvesszőivel fedezte őket, sokszor színpompás szárnyain a levegőbe emelkedett, és ott manőverezett. Anita és Alita igazat mondtak, tényleg hatásos új támadást fejlesztettek ki. Egymás kezét fogva pörögtek a levegőben, s így némi forgószelet létrehozva taszították távolabb a lidérceket. Ám amikor ez nem jött be, Alita lila, Anita pedig rózsaszín energiagömböket tudott megidézni, amik egyszerre pár démont voltak képesek megsemmisíteni.