Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Az Alvilág Kapujában

– Hiszen átkeltünk a folyón! – méltatlankodott legelőször Oziré. – Nem léptünk be hivatalosan is a Holtak Birodalmába?

– Nem egészen. Az Élőket és a Holtakat négy lépés választja el egymástól, míg a halál visszafordíthatatlanná nem válik – magyarázta Anubisz. – Tudod-e, mi az a négy dolog, főpap? – fordult Mahadóhoz. Mandulavágású szemei még utoljára vörösen felvillantak, majd visszatért eredeti, bordó színük. Mahado először meglepődött, hogy a sakálisten éppen őt kérdezi, ám hamar összeszedte bátorságát, s tisztelettudóan kihúzta magát.

– A halál négy fázisa – felelte kimérten a mágus.

– Mik azok? – faggatta a sakálisten.

– Egy, a lélek megjelenik az Alvilág Tornácán. Kettő, átkel az Elmúlás Folyóján. Három, magához veszi Amenet ajándékait...

– És négy – folytatta helyette Anubisz –, belép az Alvilág Kapuján! Bár a korábbi három lépésen már túl vagytok, mégis az utolsó nélkül nem véglegesülhet halálotok. A Tornác és a Folyó közel sem képeznek olyan éles határt a Két Világ között, mit a Kapu, s bár egyre távolabb sodorják a lelket az eredeti testétől, mégis, a rajtuk történő áthaladás még visszafordítható. Ám ha a Kapu bezárul mögöttetek, lelketek örökre elszakad a testétől, nem térhet többé vissza a másik világba!

– Nem is akarunk visszatérni! – makacskodott Oziré.

– A Túlvilág vár ránk! – tette hozzá Horeth.

– Engedj át, sakáltesó! – szállt be a vitába Széth is. Anubisz neheztelően felvonta szemöldökét.

– Bocsásd meg nekik, kérlek, Amenet bűbája alatt állnak! – fordult az istenhez Mahado.

Anubisz megértően bólintott. Jobb kezével lazán megérintette a nyakában függő ankh keresztet, ami aranysárga fénnyel felizzott, s ugyanilyen izzás jelent meg embereinek szemeiben is pár pillanatra. Amikor a ragyogás elhalványult, a rendtagok értetlenül néztek egymásra, ugyanis a Nyugat-istennő bűbája többé már nem szőtte be szívüket, elméjük újra tiszta volt és élni akarással teli.

– Amenet ajándékai a Túlvilágra hívtak – magyarázta nekik Anubisz –, ám titeket még vár az Élet!

– Köszönjük – hálálkodott Mahado, aki jelenleg is a csoport legjózanabb tagjának számított. Anubisz istene ereje úgy tűnik, a Nyugat-istennő felett áll – tisztázta magában. – Szóval még van esély.

– Van – felelte a sakálisten –, ám csekély. Nem időzhettek itt túl sokáig. Ha nem érkezik hamarosan külső segítség, kénytelen leszek átvezetni titeket a kapun.

– És ha nem megyünk?! – kérdezte Széth kihívóan, akibe máris visszatért az életkedv.

– Meglátjátok – közölte vészjóslóan Anubisz.

Ur és Tia pár pillanat múlva elégedetlenül megjegyezték Anubisz Uruknak, hogy a megakasztott csoport feltartja a sort, ők pedig csak a munkájukat végeznék. A sakálisten ekkor előzékenyen kilépett a Kapuból, félrehúzódott az útból, s a csoportot is magával terelte. Anubisz végül a terem Nyugat-istennő kertjével ellentétes oldalán állapodott meg, ahol Mahado és emberei kíváncsian, s jelenlététől még mindig letaglózva köré gyűltek. Bár Aken, Amenet, Ur és Tia is olyan természetfeletti lényeknek számítottak, akikhez hasonlóakkal korábban sohasem találkoztak, a fekete sakálisten mégiscsak a leghatalmasabb isteneik egyikének számított. S így, elképesztő magasságában, izmos, bordó szemű valójában még a köztudatban élő képnél is sokkal magasztosabbnak hatott.