Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Növekvő feszültség II.

– Aamora! – kiáltott utána Elyaas, aki teljesen ledöbbent Noferu kérésén. – Most meg hova mész?!

– Vigyázz magadra! – intett neki a sárkánynő, s otthagyta őket.

– Ebbe meg mi ütött?! – csóválta a fejét Elyaas. Hamarosan odaért hozzájuk Nana, majd Írisz és Tara is csatlakoztak. Az úrfi így nagyot sóhajtott, délcegen kihúzta magát és elővette csibészes mosolyát. – Hölgyeim! Főpapnő – hajolt meg színpadiasan.

– Elyaas – felelte kimértem Írisz.

– Nailah! Oroszlánfelség! – hajolt meg Nana és Tara előtt is a sárkány. Nana megpróbált Noferura tekintettel a lehető legkevésbé elpirulni az udvarias gesztus hatására. Tarának már nem esett ilyen nehezére a dolog.

– Sárkányféle! – prüszkölte gúnyosan a szavakat a hercegnő. Anu vakkantott egyet, hogy felhívja magára a figyelmet, ám Elyaas őt csak szúrós tekintettel illette.

– És Noferu – fordult a sárkányfi végül a magában morgolódó lányhoz.

Írisz röviden megérintette Noferu vállát, de ez kevés volt ahhoz, hogy lecsillapítsa a felpaprikázott varázslólányt. Elyaast a flörtölésből végül egy jól irányzott pofon zökkentette ki, ami hangosan csattant az arcán. Noferu dühös tekintettel bámult rá, amit az úrfi megpróbált kiállni. Megfagyott közöttük a levegő. Egyiken sem bírtak megszólalni, csak néztek a másikra. Végül Noferu felindulásból újból pofon vágta a sárkányt. Nana rémülten kapta szája elé kezeit, Írisz arcára aggodalmas kifejezés ült, ám Sitara nagyban vigyorgott, szerinte Elyaas simán megérdemelte.

– Na, ezeket meg miért kaptam?! – nyafogott a sárkányfi a feszült csendet megtörve, majd sármosan elvigyorodott. – Vicceltem, tudom miért kaptam!

– Kihasználtál engem! – vágta a képébe Noferu, szinte remegve az idegtől, kezeit újra ökölbe szorította, tekintete szikrát hányt. – Én őszintén szerettelek! Neked adtam az ártatlanságomat, erre másfél dekád után úgy dobtál el, mint oroszlán a gazella csontot!

– Az oroszlánok nem eszik meg a csontokat? – csodálkozott Elyaas, a lényeg felett kényelmesen átcsusszanva.

– Csak a hiénák, sakálok és keselyűk szokása a csontok elfogyasztása – kotyogott közbe Nana tudálékosan. Tara helyeslően megvonta a vállát.

– Igaz is, sakálfül olyan édes, amikor kecskecsontot rágcsál – somolygott Elyaas.

– Ki az a sakálfül?! – puffogott Noferu. – Máris találtál valaki mást?!

– Tulajdonképpen már akkor ismerkedtem Széth-tel, amikor téged húzogattalak – felelte a sárkány a legnagyobb természetességgel. – Persze, akkor még egy sakálcsaj is volt a képben...

– Várjunk, akkor Széth egy... – döbbent meg Noferu, de a szavába vágtak.

– Széth a Rend védelmezőinek egyik vezére, s egyben a sakálvérűek vezetője – osztotta meg az újabb tényt Nana. – Ely, te meg csalfa vagy! – tolta le a férfit, aki erre egy könnyed vállrántással felelt.

– ...Egy férfi miatt hagytál ott engem! – ingatta a fejét Noferu.

– Széth megért engem! Mellesleg nem kéne ilyen előítéletesnek lenned!

– Neked meg nem kéne szűzlányokat megrontanod, utána meg összetörnöd a szívüket! – szidalmazta a férfit Noferu.

– Ugyan már, kis levendulám, a kicsi szíved biztonságban van a mellkasodban a bordáid mögött, eszembe sem jutna ártani neki! – mosolygott Elyaas pimaszul.