Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Növekvő feszültség

„Nálunk Indiában két évszak van. A forróság és a monszun, azaz a viharok és esőzések évszaka. Olyankor leszakad az ég, s megvadul a tenger. Az istenek néha olyan pusztítást szabadítanak ránk, amit Egyiptom aligha láthatott."

„Tisztában lehetnél vele, hogy egy kihallgatás során csak akkor alkalmazunk erőszakot, ha feltétlenül szükséges."

Déli csúcspontját sem érte még el égi ösvényén a Nap, Thébában máris több tucat sólyomvérű közbenjárásával kélt szárnyra a pletyka, miszerint a Rend saját tagjait tartóztatta le a délelőtt folyamán, s készül hamarosan kihallgatni. Idővel egy bizonyos oroszlánvérű kereskedő fülébe is eljutottak a hírek, aki felháborodva vette tudomásul, hogy húgát és öccsét is a villa börtönébe zárták. Bevétel ide vagy oda, Ekon mézet, kókuszdiót otthagyva öltötte magára sárga oroszlán alakját, s vágtatott a hold-negyeden keresztül a nyugati-negyed felé. Útközben majdhogynem elsodorta a tigrisvérű, indiai házaspár standjánál nézelődő sakálvérű párost, akik bosszúsan ordítottak utána.

– HÉ! – tört fel a megbotránkozott kiáltás Desta és Széth torkából, mialatt szinte egyszerre fordultak a mellettük elsüvítő nagydarab oroszlán után.

– Hát nem hallottál még te a jó modorról?! – tette hozzá még Széth felszegett állal. A oroszlán bezzeg vissza sem nézett, s hamarosan elveszett a hold-negyedi piac forgatagában. Széth és partnere nagy sóhajtozás és fejcsóválás közepette fordultak vissza a kereskedő házaspárhoz.

– Á, ez még semmi! – legyintett Taj, megigazgatta a fehér turbánt a fején. Inge és nadrágja is hasonló, világos anyagból készült. – Ha majd egyszer Bombayben jártok... na, ott úgy elsodorják az embert a piacon, mit monszun a parti vityillót!

– Hogyan? – Széth és Desta értetlen grimaszt vágtak.

– Nálunk Indiában két évszak van – magyarázta nekik Ramida, aki fejére és testére tekerve lila, sárga és narancssárga selyemkendőket viselt, homlokán pedig egy tűzvörös pöttyöt. – A forróság és a monszun, azaz a viharok és esőzések évszaka. Olyankor leszakad az ég, s megvadul a tenger. Az istenek néha olyan pusztítást szabadítanak ránk, amit Egyiptom aligha láthatott.

– Itt még az eső is alig esik – vont vállat Széth. – Viharból meg csak homokvihar van. Persze, ritkán ér el a városig, a környező szavannák megállítják.

– Szóval... ha jól hallottam, fűszereket kerestek – terelte vissza a témát Taj előzékenyen a számára jövedelmező mederbe.

– Csak ő – csapott Széth vállára Desta.

– Nos, igen – vigyorodott el a sakál, s a megjelenő kis pír világos bőrén még sármosabbá tette.

– Pontosan mire vágysz?

– Hát, nem hinném, hogy etikus lenne ezt részletezni – vigyorgott tovább Széth, –, de venni olyasmit szeretnék, ami... nos... hogy is mondjam...

– Mondjad csak, van itt nálunk minden! – bizonygatta Taj az asztalra mutatva, ahol hegyekben álltak a különféle fűszerek por, olaj és darabos változatai.

– Szóval olyan dologra lenne szükségem, ami... úgymond... fokozza a nemi vágyat – bökte ki végül. Taj barna arcára széles, cinkos mosoly kúszott.

– Értem én – mosolygott az indiai férfi, s máris egy vászontasakot kapott elő, amibe különféle darabos fűszereket rakott egy kisebb falapáttal.

Desta fájdalmasan megcsóválta a fejét.

– Komolyan, Széth! – dorgálta a sakállány. – Pár nap után zátonyra futott a kapcsolatotok?