Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

A másik oldal II.

Odion elbukott, pillanatok alatt végzett vele Mahado tőre, még mielőtt lecsaphatott volna a hercegnőre. Odinán szörnyű gyász és kétségbeesés uralkodott el, ami megzavarta koncentrációját, s így még nagyobb hátrányba került a zöld szinten biztosan álló tábornokkal szemben. Odion elvesztése után szinte egyértelmű volt, hogy kudarcot vallottak. Nala próbált segíteni a máguslánynak, mialatt Khari a hercegnővel és kutyájával bajlódott, ám hiába. A leopárdlánynak döntenie kellett. Vagy mindhárman lebuknak, vagy elengedik Odinát, és ketten még megúszhatják.

Nem önzésből tette, sokkal inkább túlélési ösztönei vették át az uralmat felette. Nala telepatikusan utasította Kharit, hogy játszák ki a tábornokot, s így meneküljenek el. Maguk sem hitték el, de sikerült. Eszméletvesztést tettetve pár pillanatra elkerülte őket Mahado figyelme. Ezt kihasználva már szökkentek is ki az ablakon, landoltak a teraszon, s a tőlük telhető legnagyobb sebességgel, állati alakban távoztak a palotakertből. Afolabi, amint meglátta őket, utánuk iramodott. Végül pár sarokkal a palota területének elhagyása után változtak vissza egy mellékutcában, s erősen zihálva vetették hátukat a közeli házfalnak.

– Mi történt? – faggatta őket Afolabi? – Meghalt?!

Társai megrázták a fejüket.

– El... elbuktuk! – lihegte Nala kétségbeesve.

– Mi legalább még élünk! – mutatott rá Khari. – Odion ellenben ezt nem mondhatja el magáról! Odina pedig... elárultuk őt! – ingatta a fejét bűntudatosan.

– Odina nem állt volna le, míg bosszút nem áll a fivéréért! – állította Nala. – Mind lebukunk, vagy csak ő! Máshogy döntöttél volna tán? – Khari megrázta a fejét. – Én is így gondoltam!

– Miről beszéltek?! – horkant fel Afolabi. – Mi történt Odionnal és Odinával?

– Odiont megölte Szekhemré – mondta Kahri letörten –, Odina pedig... emiatt teljesen bekattant.

– Szóval megszívtuk – vonta le a következtetést Afolabi. – Ha Odina beszélni fog, nekünk lőttek!

– Mi lesz a többiekkel? – váltott témát Khari, mert Afolabi kérdésébe még egyiken sem voltak készek belegondolni. – El kell mondanunk nekik, hogy nem sikerült!

– A legfontosabb most, hogy próbáljunk meg nem lebukni a Rend előtt – kötötte ki Nala. – Aztán majd kitaláljuk, hogyan tovább! Még kilenc napunk van, elégnek kell lennie!

– Szekhemré... ezután még jobban fogja őrizni a hercegnőt... és a palotaőrséget is valószínűleg megerősítik – következtette Khari.

– Sőt, az is benne van a pakliban, hogy Nakato, vagy Szokar barátai elárulnak minket, ha csak a legkisebb egybeesést is felismerik a gyilkossági kísérlet és a déli kis beruccanásunk között – tette hozzá Nala. – Nagyon óvatosnak kell lennünk!

Khari egyetértően bólintott.

Nala, Khari és Afolabi végül a hold-negyed egy eldugott mellékutcájában találkoztak a csoport többi tagjával. Mindenki nehezen dolgozta fel, hogy tervük kudarcba fulladt, de főképpen azt, hogy Odiont és Odinát elvesztették. Horu és Horel titokban megkönnyebbültek, hogy a hercegnő végül életben maradt, ám ez bölcsen magukban tartották. Jahi és Szokar káromkodtak egy sort, Imani pedig azért imádkozott, hogy a hercegnő fel ne ismerje szagukat, ha legközelebb összefutnak.

– Hát itt meg mi folyik? – bontakozott ki a félhomályból Hatti fekete bérgyilkos ruhákba öltözött alakja. Arcát fekete maszk fedte, amit most lehúzott magáról, s szúrós tekintetét Nalára emelte. – Sikeres volt az akció? – A leopárdlány lesütötte tekintetét.