Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Félresikerült (ön)gyilkosság

– Két pillanatod van! – kötötte ki Mahado. Sebeth kivette az üvegcse parafa dugóját, majd előkeresett egy átlátszó folyadékot tartalmazó apró fiolát. Aranyból készült pipettával pontosan egy cseppet kivett a fiolából, amit utána a lila folyadékot tartalmazó, zöld ankh kereszttel megjelölt üvegcsébe csöppentett.

– Főnix könnye, nem is akármilyené, hanem aranyfőnixé – magyarázta az alkimista.

– Aranyfőnixek nem élnek Egyiptomban, csak Auriában – ingatta a fejét a tábornok. – Bizonyára átvertek!

– Igazán? – kérdezett vissza Sebeth kihívóan, majd felemelte az üveget. A mélylila folyadékot aranyló csillogás járta át, majd színe lassan fénylő sárgává váltott. Mahado nem bírt megállni egy meglepett sóhajt. – Van egy aranysárkány, egy kereskedő, aki Thiniszben lakik. Régebben főnixkönnyet is árult, persze, borsos áron. Bátorkodtam a Rend kutatásra szánt pénzéből jelentős összeget erre költeni. Ha vannak másik világból származó népek, idővel másik világból származó kórok és mérgek is megjelennek. Mi más lehetne ezeknek jobb ellenszere, mint ami már abban a világban bevált? Persze, némi finomítással, hogy a mi népünk igényeihez igazítsuk.

– Bölcs dolog, amit mondtál, Sebeth, ezt elismerem. Biztos, hogy működni fog? – pillantott izgatottan az aranyló folyadékra.

– Egy módon derülhet ki – vont vállat az alkimista. Mahado sebesen biccentette egyet, elragadta tőle az ellenszert tartalmazó üvegcsét, s már térugrott is a villába.

Fáklyák pislákoló fénye vetődött a homokszínű falakra, s törte meg az éj sötétjét az apró, magasan lévő ablakokkal meghintett alagsori folyosón. A mágus vállig érő barna haja meglibbent, amikor megjelent, látszólag a semmiből, majd gyors, szilaj léptekkel indult célja felé. Nagy hévvel tépte fel a cédrusfa ajtót, amint elérte azt, s rontott be a helyiségbe, ami látomásának tökéletes képmása volt. A sötétbarna hajú máguslány a ferde falapon feküdt eszméletlenül, megkötözve az arany láncokkal és bilincsekkel, amiket ő maga készített. Arcát fekete vér festette be szeme, orra és szája környékén, nem lélegzett, vagy adott bármiféle jelet arra vonatkozólag, hogy még életben lenne.

Mahado rögvest a lányhoz lépett, s kinyitva száját beleöntötte a zöld ankh kereszttel megjelölt üvegben lévő aranyszínű folyadék felét. Ezt követően összezárta a lány ajkait, s kissé megemelte a fejét, hogy az ellenszer könnyebben folyjon le a torkán. Hosszú pillanatokig nem történt semmi, a máguslány aurája kezdett elhalványodni, mint akiből lassan kiveszik az élet utolsó szikrája. Mahado ekkor a szoba sarkába helyezett vizes hordóra vetődött, ami főként vallatási segédeszközként volt a szobában. Varázserejével egy vízgömböt emelt ki a hordóból, majd annak tartalmát az ellenszerhez hasonlóan a lány szájába folyatta. Homlokát ráncolva eltökélten megrázta a fejét.

– A te harcod még nem érhet véget! – intézte magabiztos szavait Odinához. Míg bal kezével a lány fejét támasztotta továbbra is, jobb tenyere körül zöld aura jelent meg, ahogy azt a mellkasa felé tartotta. Varázsenergiájával feltöltötte és megerősítette a máguslány auráját, ezzel biztosítva, hogy lelke ne szakadjon el testétől. Egy utolsó energiahullám, és a lány szíve újra dobogni kezdett.

Odina kínlódva ébredt, fulladozva kapkodott levegőért, miközben teste minden porcikáját pangó fájdalom járta át. A zihálás végül köhögésbe ment át, ahogy rögtön hányingere támadt. Moccanni sem bírt, a méreg szinte megbénította, miközben az aranyszínű láncok továbbra lekötözve tartották. A láncok szorítása azonban váratlanul enyhülni kezdett, ahogy azok látszólag elpárologtak a semmibe. Alig tudatosult benne, hogy az erejét gátló bilincsek ettől függetlenül még csuklóin és bokáin maradtak, két erős kar ragadta meg és fordította oldalra. Némi öklendezést követően fekete folyadék távozott a torkából.