A nap-negyedi csata

253 52 2
                                    

„Mintha ez már egyszer megtörtént volna..."

„Itt kuporgok, mint valami félős sivatagi nyuszi!"



Hatalmas volt a hangzavar és a felfordulás a Naptemplom előtti téren, mindenki a piac keleti utcájából menekült, s ehhez legtöbben mellékutcák helyett a főtéren való átvágást választották. Sitara a tér északi részéig sodródott, ugyanis a legnagyobb tömeg a déli részen álló Naptemplom előtt torlódott össze. Oroszlán formájában maradt, így szívósabb volt, és eltántorítatlanul tört előre a vele ellenkező irányba sodródó embertömegben. Anu épphogy csak tartani tudta vele a tempót. Úgy félúton járhatott, amikor tekintete akaratlanul is a templom felé tévedt, s ahogy a tömeg pár pillanatra kitisztult, megpillantotta Írisz távoli alakját, s két hatalmas aranysárkány tetemet, amiket mágusok lebegtetnek az egyik nyugatra nyíló mellékutca felé.

Nem lehet! – sikított fel magában Sitara, s torkát a jelenleginél is kellemetlenebb érzés húzta össze, szíve fel-le ugrált mellkasában. Még két sárkány... Lelke megremegett, s valamiért biztos volt benne, hogy az lebegtetést irányító Írisz is hasonlóan érez. A papnő nem vette őt észre, legalábbis nem nézett felé, ő pedig már csak egyvalamiben volt biztos. Nem adhatja fel! A piac keleti utcájában egy harmadik sárkány lehet veszélyben, s akár odaértek már a Rendtagok, akár nem, ő is ki fogja venni részét a harcból. Újult erővel folytatta az átfurakodást a rémült tömegen keresztül, kutyájával az oldalán.

Mahado valószínűleg azt szerette volna, ha a Holdtemplomban maradok. Most legalábbis azt mondaná, hogy azonnal vonuljak biztonságos helyre – sóhajtotta magában az oroszlánlány. De... nem tehetem! Oda kell jutnom, a közepébe! De miért érzem úgy, hogy valami nem stimmel? Mintha ez már egyszer megtörtént volna...

A válaszra végül nem kellett sokat várnia. Amint átjutottak a főtéren, s a piac utcájában lyukadtak ki, máris észrevették az egész zűrzavar okát. A látomásnak megfelelően egy kisebb aranysárkány tombolt a piac közepén, aki már számos standot tönkretett, s azok maradványi most vagy hamuként, vagy még mindig lángolva hevertek szerteszét az utcán. Tűz gyorsan terjedt át a közeli házakra, amitől ő nem rémült meg, de tudta, sok ártatlannak baja eshet. Ha pedig ártatlanságnál tartunk... néhány kisebb beosztású rendtag már be is szállt a harcba. Az edzésről megismert Odion és Odina mágikus csapásokkal próbálták megfékezni a sárkánykölyköt, de ő makacsul ellenállt nekik. A Levegőből pedig Horu és Horel, Horeth fiai segédkeztek, persze kevés sikerrel.

Tygaar! – ismerte fel a sárkányfiút Sitara azonnal. Ezért volt az az érzés... hiszen ezzel a sárkánnyal hasonló körülmények között már megküzdött egyszer. Nem hezitált sokat, azonnal beszállt a csatába. Anno a sárkány azért fogott rendbontásba, mert valaki durván megbántotta. Ezúttal mi lehet az oka? Sitara nekiugrott a sárkánynak, hogy felhívja magára a figyelmét, így az végül nem lőtte ki a készülő lézert. Az oroszlán rámorgott, mire a sárkány farkával seperte volna odébb. Sitara átugrotta azt, s egyben a sárkány hátára vetette magát, ahol megpróbált megkapaszkodni.

A két holttest! – ütött szöget a hercegnő fejébe a gondolat, miközben megpróbált nem leesni. Aarina és Yaanos? – kérdezte magától fájdalmasan. Naivan azt remélte, közelsége majd megnyugtatja a kisfiút, hogy felismeri őt. Tervéhez csatlakozva Anu is hangos ugatásba fogott. Tygaar össze–vissza forogni kezdett, hogy levesse magáról a lányt, miközben lézereivel tovább támadta a mágus testvérpárt. Talán ostobaság abban hinni, hogy majd pont én feledtetem el vele a gyász okozta dühét – sóhajtotta magában Siatara lemondóan.

Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)Where stories live. Discover now