Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

A látó

– Több oka is van annak, hogy itt vannak. Az elmúlt napokban Sitara hercegnő mindkettőjüket az erejéről faggatta. Nincs mit tenni, az ereiben egyértelműen Hatsepszut különleges vére folyik – Mahado arca kissé elkomorult a hallottakra, míg Írisz inkább aggodalmas arckifejezést öltött. – Tábornok – fordult Alexis most a férfihez –, ha jól láttam, önnek még némi bizonyítékot is sikerült szereznie.

– Bizonyítékot? – döbbent meg Írisz. – Szóval most már biztos, hogy a hercegnő örökölte a fekete oroszlánvérűek rejtélyes képességét?

– Hogy mennyire rejtélyes valami... – kezdte Alexis lágyan, majd kissé előrehajolva a tábornok jobb keze után nyúlt. Mahado nem húzódott el, ám kissé megfeszült, ahogyan a szőke lány óvatosan megfogta kézfejét, majd elfordította azt úgy, hogy tenyere láthatóvá váljon. Azon halványan bár, de jól kivehetően rózsaszínes hegek voltak láthatóak. – ...Az attól függ, mennyire hagyjuk árnyak közé burkolózni.

– Égési sebek nyomai! – Írisz kék szemeiben döbbenet csillant, mialatt elragadta Alexistől fivére kezét, s ő maga simított végig a hegeken. Ekkor hirtelen egy látomásban lejátszódott előtte a jelenet, mialatt Mahado és Sitara a palotakertben állnak, majd a hercegnő elhajítja az arany színben izzó tőrt, aminek forró markolatára fivére kénytelen volt rámarkolni. Felszisszent a fájdalom emlékének hatására. – Begyógyítottad, de nem teljesen, hogy a hercegnő ne fogjon gyanút, amiért a sérülésedet eltűntetted – állapította meg Írisz.

– A múltba látó képessége kiváló – közölte Alexis elismerően a főpapnővel –, ahogyan mágiája hatalma is.

– Szóval te is tudod – sóhajtotta Írisz.

– Az ereje kivételes, talán még fivére erejénél is kivételesebb – bólintott Alexis, majd kissé félve Mahadóra pillantott. – Nem sértésnek szántam, uram! És természetesen nővére titka biztonságban van velem, ha mindketten úgy óhajtják.

A két mágus egyetértően bólintott.

– Nem sértődtem meg, Alexis – szólalt meg végül Mahado némi gondolkodás után. – Írisz bölcs és megfontolt, jó helyen van nála ez az erő – pillantott támogatóan nővérére.

– Sohasem vágytam nagy hatalomra – mondta most Írisz –, de elfogadom azt, amivel Amon-Ré megajándékozott.

– Egyikőjük sem önként választotta az utat, amin járnak, sem a hatalmat, ami ezzel jár, illetve, amit az istenektől kaptak, mégis, most önök birtokolják – felelte Alexis. – Talán ez jelent valamit. A hatalom átok, ha kapzsi és mohó kezekbe kerül, ám áldás, ha olyasvalakihez tartozik, akiben önzetlenség lakozik.

– Jó, jó, hagyjuk a filozofálgatást! – sóhajtott Mahado. – A hercegnő képességéről beszélj! Mennyi idő, mire ő maga is rájön...?

– Hónapok kérdése – válaszolta Alexis.

– És előnyös ez? – kérdezett tovább Mahado. – Fogja tudni irányítani?

– Az több dologtól függ. Fontos, hogy legyen, aki tanítja. Ha egyedül próbálkozik, sérülést okozhat, magának és másoknak is.

– Ettől tartok én is!

– Épp ezért lenne fontos, hogy ne titkolják sokáig előtte. Ha úgy érzi, hazudtak neki, később nem fog megbízni önökben.

– Igaz – értette egyet Írisz. – Bár próbáltam körmönfontan fogalmazni, Sitara esetében a metafora egyet jelent a tisztátalan beszéddel.

– Mégsem árulhatjuk el neki csak úgy – ellenkezett Mahado. – Még a fejébe száll és felégeti a palotát!

– Ha szeretnék, hogy megbízzon önökben, ami a jövőre tekintettel elengedhetetlen, először önöknek kell megbízniuk benne – mutatott rá a jósnő.