Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Írisz titka

– Fivérem! – szólt oda Írisz a terasz széléről a kertben tornázó mágusnak. Ő lágy mosollyal fordult a hang irányába.

– Írisz! Hogy áll Nailah?

– Öltözik.

– Remek.

– Beszélnünk kell! – közölte a főpapnő komoly hangon, majd ezzel egyetemben erejével Mahado felé repítette a terasz párkányán pihenő felsőjét. A férfi kissé kelletlenül magára húzta az inget, majd nővére szigorú tekintetébe nézve nagyot sóhajtott, és odasétált hozzá.

– Ha egy nő így kezdi a társalgást, annak sosincs jó vége! – jegyezte meg a tábornok drámaian.

– Csak nem átragadt rád Antef stílusa – forgatta meg a szemeit Írisz. – Nem áll jól ez a rinyálás!

– Csupán kipróbáltam valami újat – ingatta a fejét Mahado –, viccből! De hagyjuk is, mi a gond?

– Nailah rájött a titkomra.

– Hogyan?

– Az én hibám, óvatlan voltam – vallotta be Írisz, de lesütött tekintet helyett inkább némi megbánással fivére szemébe nézett. – Egy kis varázslattal kellett őt és a hercegnőt kisegítenem, de nem volt időm álcázni a varázslatot, így megjelent az aurám.

– Sitara is rájött?

– Nem – ingatta a fejét Írisz –, csak Nailah. – Megígértettem vele, hogy titokban tartja, de...

– Majd odafigyelek rá – ígérte Mahado, s bátorítóan nővére vállára helyezte tenyerét. – Mindenki hibázik. Ebből még nem lesz tragédia.

– Inkább botrány lehetne.

– Nem lesz – nyugtatta nővérét Mahado. – De a közeljövőben vigyázz jobban! Fontos ütőkártya ez a kezünkben, ostobaság lenne idejekorán felfedni.

– Igen – bólintott Írisz, majd egy sóhajtás kíséretében kissé beharapta ajkait.

– Van még valami más is, igaz? – érzett rá Mahado, s bíztatóan megszorította nővére vállát. A varázslónő ekkor erőt vett magán.

– Tudom, hogy eddig általában én utasítottam el a legtöbb ajánlatodat, ám a kialakult helyzet miatt rossz előérzetem van, és... Mahado... – nézett most kissé bizonytalanul fivére zöld szemeibe, amikben hamar megértés jelent meg, ahogy rájött nővére óhajára.

– Mégis szeretnéd a harcművészeteket gyakorolni – állapította meg a tábornok. – Mi van azzal, hogy helyettem is helyt kell állnod a Naptemplomban?

– Ma Básztet napja van, nincs fontosabb szertartásunk.

– Tarts velünk a Rendhez! Nailah, Noferu és Tara gyakorlásához majd felkérek valaki mást, és akkor lesz rád időm. Bár, csak a reggeli edzés alatt, de az is valami.

– Ha szeretnéd, utána vigyázhatok a lányokra. Mivel ma úgyis szabadnaposnak jelöltem magamat...

– Vigyázz, Írisz, még szavadon foglak! – somolyogta Mahado.

– Nahát, nahát, mi folyik itt? – érdeklődte Tara, aki még hálóingben flangált végig az udvaron.

– Írisz csatlakozik hozzánk a délelőtti edzésben – közölte Mahado tárgyilagosan. – Most öltözz át, és hozd Nanát is! Indulunk!

– Jól van már! – morogta az oroszlánlány, miközben megforgatta szemeit, s visszacsörtetett a házba. Ekkor szembetalálkozott Anuval, aki ekkor ügetett ki a teraszajtón. Anu megnyalogatta Tara kézfejét, majd tovább haladva maga módján nagylelkűen megöntözte Iréne rózsáit. A Szekhemré testvérek eme művét kissé rosszallva figyelték, ami a hercegnőt vigyorgásra ösztönözte. – Valaki adjon vizet Anunak! – vette még oda nekik, majd felsietett az emeletre.

– Most parancsot osztott nekünk? – furcsállta Írisz.

– Inkább csak lehagyta a „kérlek"-et a mondat végéről – sóhajtotta Mahado, majd elindult tálat szerezni.

A nap-negyed utcáit barátságos árnyalatba öltöztették a reggeli napsugarak, miközben az árusok már bőven kipakoltak standjaikra. A város még ébredezett, ám az üzlet sohasem alszik – tartja a mondás. Kár, hogy az Anteftől és Irénétől elbúcsúzó kisebb csoportnak ezúttal nem volt ideje sokáig bámészkodni, reggelire ugyanis az Aranysárkány Rend nyugati-negyed béli központjába kellett érniük. Csupán Sitara szökkent oda pár érdekesnek tűnő standhoz, ahonnan az árusuk udvarias köszöntési közepette rángatta el Mahado a grabancánál fogva. Egyszer aztán Nana is megpróbálkozott egy standnál érett fügét venni, ami végül sikerült is neki, mert Írisz nagylelkűen engedélyt kért számára Mahadótól.

– De szuper, hogy ma te is velünk tartasz! – lelkendezett Nana Íriszre pillantva, miután egy friss fügét tömött a szájába, s így kissé csámcsogva csevegett.

– Ne beszélj tele szájjal! – szólt rá hamar unokafivére.

– Bezzeg ő vásárolgathat! – fonta össze a kezeit tüntetően maga előtt Sitara.

– Kérsz fügét? – nyújtotta fel Nana ártatlanul a zsacskót, ám a hercegnő erre csak fintorgott egyet. A varázslólány vállat vont.

– Na, szedjük össze gyorsan Noferut is, és igyekezzünk! – jelentette ki még mindig tele szájjal.

– Noferu ma Ozirével jön, tegnap megbeszéltem vele – közölte Mahado, aki inkább lemondott róla, hogy itt és most jó modorra nevelje.

– Remek! – csapta össze a tenyerét Nana, majd némi gondolkodás után gyanúsítóan Íriszre sandított. – Ugye nem csak azért jössz, hogy rajtam tartsd a szemed?

Írisz megrázta a fejét.

– A közelmúlt eseményeit tekintve rájöttem, hogy rám fér a gyakorlás.

– Az már igaz! – helyeselt Tara, s szavait megerősítvén Anu is egyetértően vakkantott párat. – Ezek a feketeruhás seggfejek szaladgálnak mindenfelé.

– Figyelj a nyelvedre! – szólt rá Írisz és Mahado sztereóban, amin jól össze is néztek aztán.

– Hogy ti mennyire hasonlítotok! – sóhajtotta Tara égnek emelt tekintettel. – Egyébként meg a nyelvem biztonságban itt a számban, a hegyes oroszlánfogaim között.

Ezúttal a Szekhemré testvéreken volt a sor, hogy megforgassák a szemüket.

– Nem mindennapi hercegnő, azt meg kell hagyni – suttogta Írisz fivérének halkan.