Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Írisz titka

– Hogy én mi? – vonta fel a szemöldökét Írisz. – Nailah, inkább kezdj el öltözni! – fordult volna sarkon, ha a varázslólány nem ragadja meg a csuklóját. – Mi az?

– Írisz... te... is a zöld szinten vagy, mint Mahado! – hadarta el a végét Nana csodálkozva.

– Hogyan?

– A mágiád... már világoszöld szintű?!

– Nos... igen – vallotta be Írisz, s nagy levegőt vett. – Már egy ideje.

– Tessék?! És nekünk el sem mondtad?! Várj, hogyhogy nekem fel sem tűnt?!

– Nem vagy még annyira gyakorlott az auraelemzésben – felelte a főpapnő. – Mellesleg próbálom leplezni, így a fivéremen és Irénén kívül senki sem tudja.

– De... miért nem?! Írisz... hisz te vagy a harmadik mágus az országban, aki ebben a generációban a zöld szintre lépett!

– Valójában... a második. A fivérem négy éve van a zöld szinten, én öt.

– Micsoda?! – hitetlenkedett Nana. – De hisz akkor... már huszonöt éves korod óta?! Legtöbben az aranyat is azután érik el!

– Nos... így alakult – válaszolta kimérten Írisz. – Irénének és Mahadónak mondtam el először, amikor szintet léptek, és mindketten egyet értettek, hogy ha nem kívánok belépni a Rendbe, akkor tartsam ezt titokban.

– De... miért?

– Minél több hatalmad van, annál több ellenséged. Másrészről, az emberek félhetnének tőlem, vagy irigyelhetnének, ami szintén utálatot és ellenségeket szül. Egy Rendtagnál ezeket tompítja a társadalom irántuk érzett tisztelete, ám az én esetemben... Semmi sem tökéletes, a papság tagjai pedig összesúgnának a hátam mögött.

– Értem – bólintotta Nana. – De nekem azért elmondhattad volna!

– Ne vedd sértésnek, de a titoktartás nem nagy erősséged – mutatott rá Írisz komoly hangon, mire a varázslólány elfogadóan sóhajtott. – Ám most meg kell erőltetned magad! Lehetőleg senkinek ne beszélje erről! Megígéred? Ez nagyon fontos!

– Megígérem – bólintott Nana, majd eszébe jutott valami. – Tarának azért elmondhatom?

– Nem! Minél többen tudják, annál nagyobb a kockázat.

– Még a királynő sem tudja?

– Csak hárman tudjátok, és ez maradjon is így! – kötötte ki a főpapnő. – Talán nem ez az elsődleges indok, de ha egyszer majd élnünk kell a meglepetés erejével, az jól jöhet majd!

– Mire célzol?

– Az a jövő zenéje. Most öltözz, Nailah! A fivérem már vár!

– Jó, jó, öltözöm – sóhajtotta a varázslólány.

Írisz arra célzott, hogy ha egyszer a királynőt támadás éri a tábornok hiányában, ő, mint tanácsadója, ha jelen van, szintén megvédheti őt. Mivel őt egy gyengébb aranyszintűként tartják számon, így az ellenség alábecsüli majd, és ezt előnyére fordíthatja.

Valójában már négyen vagyunk a zöld szinten – gondolta magában a főpapnő, a lépcsőn lefelé tartva. Én, Mahado, Alexander és az a rejtélyes varázslónő, aki szemérmetlenül pimaszkodott a fivéremmel a múltkor. Bár Mahado nem említette az erejének szintjét, nem menekülhetett volna a fivérem markából, hacsak nincs vele egy szinten. Vajon... Mahado felül tud majd kerekedni rajta? De az is lehet, hogy...