IF I REMEMBER (befejezett)

Nyolcvanhetedik rész

Nos ez a hivatalos utolsó rész! Mármint lesz még egy epilógus, de az már nem egy komplett rész. Egyszerűen nem tudok mit mondani, itt ülök a gép előtt, és érzem ahogy egy különös érzéssel megtöltődik a mellkasom. Talán ez az az a bizonyos érzés, amikor tudod hogy most el kell engedni valami fontosat. Igaz lesz második része, de az már nem pont ez a történet, nem pont ezek a szereplők, akik belőlem kaptak egy darabot. Nem itt szeretnék ömlengeni, majd az epilógusnál, csak szeretném elmondani, hogy iszonyatosan hálás vagyok nektek, amiért segítettetek megteremteni nekem ezt a "könyvet". Jó olvasást :)

A Mark-al való incidens, meghatározta életem hárta lévő részét. De nem csak az enyémet, velem együtt mindenkiét, aki akkor ott volt a garázsban. Hiszen innentől kezdve, nem volt már hátra semmi. Csak a jövő. Nem számított a múlt, azt elengedtük, mert mindenki teljesen újjá akat születni. Nem akartuk, hogy a múlt sötét dolgai tovább fertőzzék a lelkünket, ígyhát elengedtük. A jelennel se nagyon foglalkozott senki. Igyekszünk kihasználni minden pillanatát, de a jövőre koncentrálunk. Jobb ez így mindenkinek.

Ma van a fellépésem a bárba, ahol mindenkinek bejelentjük, hogy mi fog történni velem, és kérjük a támogatásukat ez ügyben. Lisa már talált nekem egy testőrt és stylistot is, de mondtam, hogy erre a két helyre már vannak jelöltjeim, akik igaz még tapasztalatlanok a szakmában, de náluk jobban senkiben nem bízom meg. Sonja és David. Bevállalták azt, hogy New York-ba költöznek velem, Dave szinte mindig melletem lesz, Sonja pedig a velem közös koncertek, és minden egyéb mellett, sminkes iskolába fog járni. Szóval a koncertem előtt két órával már folytak a készülődések, Theo minden olyan ismerősét meghívta, akik segíthetnek nekünk a későbbiek folyamán, így remekül kell teljesítsek. Sonja éppen akkor vitte volna fel az alapozót az arcomra, amikor kopogtak, és Zack dugta be a fejét.

- Sziasztok! - köszönt, majd közelebb lépdelt felém.

- Zack, ne most, mert ha elrontom a sminkjét, akkor már az első napomon ki fognak rúgni. - mondta neki Sonja hisztizve.

- Ne aggódj Soni, csak pár percet kérek, kimennél? - nézett rá boci szemekkel, mire ő csak bólintott, lerakta az ecsetet és kiment.

- Baj van? - kérdeztem, de Zack csak megrázta a fejét.

- Hoztam neked valamit. - mondta, majd lerakott az ölembe egy mappát.

- Mi van benne? - néztem rá értetlenül, miközben felnyitottam a mappát. Egy zeneszöveg, és egy kotta volt benne, egy pendrive-al együtt. - Ez egy dal!

- Te írtad, mikor Mark lelépett Los Angeles-be. Oda adtad nekem, és arra kértél, hogy akkor adjam majd vissza neked, amikor tényleg szükséged lesz rá. Most úgy vélem, hogy szükséged van rá.

- Szóval ezt én írtam? - néztem rá könnyes szemekkel. - És Mark-nak írtam. A címe pedig nélkülem.

- Szeretném, ha ezt énekelnéd ma. Fusd át, hallgasd meg az alapot, és biztos vagyok benne, hogy menni fog. - mondta, adott egy puszit a fejem tetejére, és távozott is a szobából. Sonja visszajött, de nem kérdezett semmit, csak sminkelt tovább. Mintha tudta volna, hogy most fontos az, hogy csöndben maradjon. Ahogy átolvastam a szöveget, könnyek gyűltek a szemembe, de nem sírhattam mert akkor Soni meg is öl, így inkább csak halkan visszanyeltem őket. Akkor pedig bevillant, amikor a dalt írtam. Ott ültem két napon keresztül a szintetizátoromnál, és csak akkor álltam fel onnan, ha mosdóba kellett mennem, vagy éppen hajnalban végre lefeküdtem aludni. Már tél volt, és olyan rettentő dühös voltam. Ebbe a dalba adtam ki mindent, és kértem meg Zack-et, hogy csak akkor adja oda, ha úgy látja eljött az ideje. Most pedig tényleg itt volt az ideje.

Amint Sonja elkészült velem Lisa már jött is be, hogy kezdünk. Nagy levegőt vettem, szorosan megöleltem a legjobb barátnőmet, és elindultam Sonja felé. Nem hazudok, a bár tömve volt. Öltönyös alakok ültek az első sorban, a külön asztaloknál barátok és családtagok, a rajongók, akiket pedig még a banda ideje alatt szereztem pedig hátul álltak, és üdvrivalgásban törtek ki.

- Köszöntök mindenkit, aki vette a fáradságot, és eljött. Nagyon sokat jelent, hogy itt vagytok ma velem, mert úgy érzem ez az alkalom, egy meghatározó alapköve lesz a hátralévő életemnek. Nos, úgy volt hogy A ZŰRŐS VAGY című dalomat fogom elő adni, de közbe jött egy kis változás. Ez egy dal amit még a balesetem előtt írtam, amiről azok akik itt ülnek valószínűleg hallottak. Viszont senkinek nem játszottam még el a dalt, így gondoltam, ez a legjobb alkalom. A címe NÉLKÜLEM. - mondtam, mire megtapsoltak én pedig leültem a szintimhez, és elkezdtem játszani.

Nélkülem, nélkülem
Nélkülem, nélkülem

Amikor megtaláltalak, össze volt törve a szíved
Addig töltöttem a poharad, amíg túl nem folyt
Túlzásba vittem azt, hogy a közelemben tartsalak (közelemben tartsalak)
Féltelek egyedül hagyni

Azt mondom, elkapnálak, ha zuhannál
És ha röhögnek, hát basszák meg
És felemeltek a térdeidről
Újra a lábaidra tettelek
Csak hogy kihasználhass

Mondd, milyen érzés fent ülni
Olyan magasan, de túl messze vagy, hogy megölelj
Tudod, én vagyok az, aki miatt ott van
A neved az égen
Valaha is magányossá válik?
Azt hiszed, tudsz nélkülem élni
Azt hiszed, tudsz nélkülem élni
Olyan magasan, de túl messze vagy, hogy megölelj
Nem tudom, miért
Azt hiszed, tudsz nélkülem élni
Azt hiszed, tudsz nélkülem élni
Édes, én vagyok az, aki miatt ott vagy
Nem tudom, miért

Szeretetet adtam kábé százszor
Csak futottál a démonjaidtól a fejedben
Aztán én a magamévá tettem őket
Nem tűnt fel, mert a szerelmem vak volt

Amikor megtaláltalak, össze volt törve a szíved
Addig töltöttem a poharad, amíg túl nem folyt
Túlzásba vittem azt, hogy a közelemben tartsalak (közelemben tartsalak)
Féltelek egyedül hagyni

Azt mondom, elkapnálak, ha zuhannál
És ha röhögnek, hát basszák meg
És felemeltek a térdeidről
Újra a lábaidra tettelek
Csak hogy kihasználhass

Mondd, milyen érzés fent ülni
Olyan magasan, de túl messze vagy, hogy megölelj
Tudod, én vagyok az, aki miatt ott van
A neved az égen
Valaha is magányossá válik?
Azt hiszed, tudsz nélkülem élni
Azt hiszed, tudsz nélkülem élni
Olyan magasan, de túl messze vagy, hogy megölelj
Nem tudom, miért
Azt hiszed, tudsz nélkülem élni
És nélkülem élsz
Édes, én vagyok az, aki miatt ott vagy
Nem tudom, miért

Nem kell elmondanod, mit tettél
Már tudom
Ők elmondták
Szóval mondd, milyen érzés?

Mondd, milyen érzés fent ülni
Olyan magasan, de túl messze vagy, hogy megölelj
Tudod, én vagyok az, aki miatt ott van
A neved az égen
Valaha is magányossá válik?
Azt hiszed, tudsz nélkülem élni
Azt hiszed, tudsz nélkülem élni
Édes, én vagyok az, aki miatt ott vagy
Nem tudom, miért (Nem tudom, miért)
- amint befejeztem a dalt, minden a felszínre tört. Az emlékeim amiket elveszítettem. Az a rengeteg sok emlék, amik nélkül szinte teljesen üres voltam. Velem voltak újra. A nyomástól, és attól, hogy mindenki állva és ugrálva tapsolt egyszerűen kitört belőlem a sírás. Ott ültem a szintetizátorom előtt, és sírtam. Már nem érdekelt Sonja sminkje. Csak egyszerűen éreztem, hogy újra élek.