IF I REMEMBER (befejezett)

Ötvennegyedik rész

Ma van a fellépésünk napja. Este nyolckor lépünk fel a Music Bárba, és már délelőtt óta erre vagyunk ráhangolódva. Mivel a banda két frontembere mostanában nem igazán alkalmas arra, hogy döntéseket hozzon az ügyünkbe, Josh viszi a hátán a dolgokat. Zack és Mark és nem képesek egy légtérben tartózkodni. Így jött az, hogy Mark ma itt volt délelőtt a gyors megbeszélésen, Zack viszont megkérte Mike-ot tájékoztassa őt a feljeményekről. Mark a szokásos egyszemélyen foteljában ült, én és Mike pedig a kanapén. Josh szemben állt velünk, és a programtervet egyesztettük.

- Szerintem kezdésnek legyen a Démon. - mondta. - Az egyből feldobná a hangulatot.

- Ezzel egyet értek. - bólintott Mike.

- Utána lehetne a Szörnyeteg. - mondta Mark. - Ha már ütőssel indítunk, folytassuk is azzal.

- Jó ötlet. - írta fel a papírra Josh.

- Ezután lehetne mondjuk egy régebbi zene. Mondjuk a Templom. - javasoltam. Mark ritkán írt számokat, ezért nem is nagyon voltak elterjedve, mert nem volt mivel. Mielőtt beléptem a bandába, ez volt a kedvenc számom amit hallgattam tőlük. Sonja imádta őket, én viszont nem igazán. Mármint jó nyilván csak dacból, nem akartam olyan lenni mint a többiek, de a Templomot imádtam.

- Jó rég nem játszottuk már azt a számot, de ennek akkor itt az ideje. - kacsintott rám Josh. - Utána jöhetsz te Mius. - mondta.

- Micsoda? Én? Mármint énekeljek? - nyeltem félre az üdítőmet. Mike csak mosolyogva dörzsölte a hátamat, hogy abba hagyjam a köhögést.

- Persze. - bólintott Josh. - Akár a Hibát, vagy a Felemelkedést is elő adhatod. Válaszd amelyiket szeretnéd.

- Mark nem lenne probléma, ha akkor neked kéne eljátszanod egy dalt a szintin? Legyen a Felemelkedés, az egyszerűbb. - kérdeztem.

- Nem dehogyis. Majd még a koncertig gyakorolok, és akkor sima ügy lesz. - kacsintott rám, mire én küldtem felé egy hálás pillantást.

- És akkor a végét zárnánk az alkonyattól pirkadatig, amit duóban énekelhetnétek. - nézett ránk Josh, engedély kérően. Értettük a célzást. Hiszen azt a számot akkor írtam amikor még együtt voltunk, és teli van érzelemmel. Teli van szerelemmel, aminek a kimutatása ebben a helyzetben kissé kínos lenne. De mindent a bandáért elv alapján működünk. Összenéztem Mark-al, aki csak bólintott.

- Legyen. Az utolsó számot duettben énekeljük. - mosolyogtam rá Josh-ra.

- Ez jól ment. Nem is értem, miért nem én voltam az, aki eddig a koncerteket szervezte. - büszkélkedett.

- Azért ne szállj el magadtól King. - veregette hátba Mikey.

Ez után mindenki ment a dolgára, és össze szedte magát a koncertre. A hajamat Sonja csinálta meg, ahogy a sminkemet is. Ilyenkor szereti eljátszani, hogy ő a Stylistom. A hajam be lett fonva, majd felkontyolva. A sminkem a hajam színéhez igazodva, lila színben pompázott, a ruhám pedig egy egyszerű testszínű trikóból, és egy fekete magasított derekú rövidnadrágból tevődött össze. Felhúztam hozzá a fekete nike cipőmet, és kész is voltam. A találkozó a bár előtt volt. A hangszereket már délelőtt folyamán átszállította Zack és Theo. Mindenki saját maga jutott el a bárig úgy, ahogy akart. Nyilván, most nem volt a legjobb ötlet beülni mindannyian a közös kisbuszba, mert akkor biztosan kitört volna a harmadik világháború. Így is elég kényes lesz, hogy Mark és Zack egymáshoz sem szólnak, sőt én sem igazán kommunikálok a két fiúval, csak azt, amit muszáj. 

A bárnál már rengeteg autó parkolt. Szerencsémre én a hátsó parkolóba parkoltam, ahová csak az alkalmazottak állhatnak. Ha a rendes parkolóba kellett volna állnom, már nem lett volna egy darab üresen álldogáló hely sem. Ott volt már Mike kocsija, gondolom ő hozta Josh-t is. Zack autója is ott árválkodott, félre állt a többiekétől. Még az autója is kirekesztettnek tűnt. Majd megpillantottam Mark hatalmas motorját, amin úgy imádtam utazni, és vezetni. Igaz, már mindenki itt volt, volt még vagy negyed óránk kezdésig. 

A fellépés egész jól ment, a nézők hangosan ujjongtak, és tapsoltak nekünk. És még a két fiú és moderálta magát. A fellépés után talán ha fél órát időztem a bárban, majd úgy véltem elég is volt nekem ennyi az emberekből, és elindultam a hátsó kijárat felé, ahol a kocsimmal parkotlam. Ám ekkor az ajtón belibbenve a legjobb barátnőm, Sonja tűnt fel.  

- Mia. Szia! Nagyon ügyesek voltatok.  - ölelt át a legjobb barátnőm, és egyben gratulált is. 

- Hali, és nagyon köszönöm, köszönjük. - öleltem vissza. 

- Tudom, hogy mostanában inkább kerültél mindegyikünket, de kicsi korunk óta barátok vagyunk Mia. Ha baj van, tudod, hogy csak csettintened kell, és ott vagyok. Ha csak kiszeretnéd adni magadból a dolgokat, itt vagyok. - mondta, miközben végig engem nézett a nagy szemeivel. 

- Tudom, tudom. És sajnálom. De egyszerűen azt sem tudtam, hogy kezdhetnék hozzá a dologhoz. Hogy meséljek erről. Annyira dühös vagyok magamra, amiért hagytam, hogy idáig fajuljanak a dolgok, és annyira mérges vagyok a két fiúra, amiért ők még csak meg sem próbálták megállítani azt, hogy minden a feje tetejére álljon. - lábadt könnybe a szemem. 

- Melyiküket szereted? - kérdezte hirtelen. 

- Mind a kettőjüket. - vágtam rá automatikusan. 

- Nem úgy. Kibe vagy szerelmes? 

- Erre te is tudod a választ Soni. Markot szeretem. Ő a szerelmem. - mondtam szomorú mosollyal az arcomon. 

- Akkor meg mire vársz! - tárta szét a karjait. 

- Hogy érted? - kérdeztem értetlenül. 

- Nem gondolod, hogy eleget szenvedtetek mind a ketten. Szerintem elég volt már a büntetéséből. - mondta. 

- Szerinted meg kéne bocsátanom neki?  

- Basszus Mia! - horkant fel. - Akkora szerelmet, ami közted és Winslow között van, még nem láttam! Jobb irányba terelitek egymást. Abból a srácból, akit mindenki úgy ismert, mint a jóképű macsót, aki olyan bunkó volt mint a föld, megváltoztattad. Egy érző embert voltál képes varázsolni belőle. Te tanítottad meg érezni őt. Na és hogy ő mit tett veled? Bátrabb lettél. Sokkal. És jól áll neked. Boldogabb voltál mellette. Igazi pár voltatok. Akkorát nem vétett, hogy a szerelmed megvonásával büntesd, arról nem is beszélve, hogy ezzel saját magadnak is ártassz, amit nem nézhetek tétlenül. - oktatott ki Sonja. Talán igaza van. Tényleg Mark mellett a helyem. 

- Vajon itt van még? - kérdeztem lélegzet visszatartva. 

- A színpad mögött van. A cuccait pakolja. Menj, és szerezd vissza. - kacsintott rám a barátnőm, mire futásnak eredtem, és meg sem álltam, amíg a színpad mögé nem értem. Ám ekkor olyan látvány fogadott, amire álmomban nem gondoltam volna. Mark egy szőke hajú picsát csókolgatott. Egyáltalán nem úgy tűnt, mint akinek egy kicsit is hiányoznék. A mikrofonom, amit ez idáig a kezembe szorongattam, most kicsúszott a már elernyedt ujjaimból. A hangra mind a ketten felkapták a fejüket. Marknak ekkor esett is le, mit is művelt valójában. Az esélyét annak, hogy megbocsássak. 

- Mia... - kezdte volna, de félbe szakítottam. 

- Baszodj meg! - köptem felé a szavakat, majd futásnak eredtem ki a kocsim felé. Még hallottam, ahogy utánam kiabálja többször a nevemet de nem érdekelt. A parkolóban viszont nem voltam egyedül. Zackel találtam szembe magam, aki szintén a kocsijához tarott. 

- Szia. - köszönt nekem, halvány mosollyal az arcán. Nem gondolkoztam, csak cselekedtem. Oda mentem hozzá, majd megcsókoltam. Szinte azonnal viszonoztam is. 

- Téged választalak. - közöltem, mikor levegő hiány miatt elváltunk egymástól. Zack csak elmosolyodott, majd újra csókolózni kezdtünk. De valamiért túl keserű volt ez a csók...