IF I REMEMBER (befejezett)

Első rész

Olyan hirtelen történt az egész. Minden olyan hirtelen történt. Az, hogy beleszerettem Markba, majd ő elhagyott. A balesetem, a sok veszteség és fájdalom, és mind ezek mellett a rengeteg öröm ami ért. De csak szépen sorjában. 

Kilenc hónappal ezelőtt 

- Mia, akkor ma átjössz hozzánk? - kérdezte Sonja a legjobb barátnőm. 

- Persze, megkérdezem anyát, és akár ott is aludhatnék. - vontam meg a vállam. 

- De hiszen az csodás lenni, szupi! Akkor majd hívj vagy írj. - mondta, majd két puszi kíséretében elbúcsúztunk egymástól. Bepakoltam a fölösleges cuccaimat a szekrénybe, mire éreztem hogy néz valaki. Megfordultam a tengelyem körül, és két mogyoró barna szempárral találtam szembe magam. Meglepő, mert akihez a barna szempár tartozott nem más volt mint Mark Winslow. És hogy ki is ő? Az a fiú, akit mindenki megbámul ha elhalad a folyosón. Az összes lány álma, a helyes kis mosolyával és gödröcskéivel. Nem beszélve a vadító kinézetéről. Ő a suli rockerfiúja, és most 12.-es. A napokban többször észre vettem hogy figyel engem. Ő az a fiú, akinek senki nem mer még csak annyit se mondani hogy bak, mert hát ő Mark Winslow. De bennem emberére talált. 

- Hé Winslow! - szóltam oda neki, mire mindenki minket kezdett figyelni, majd oda mentem hozzá. - Van valami az arcomon, vagy miért bámulsz engem ennyire? Baromi idegesítő. 

- Nyugi Szivi. A múltkor hallottalak bent játszani a szintetizátoron. - mondta mosolyogva. 

- És? - vontam fel a szemöldököm. 

- Ha van kedved, nézz be este a garázsba ahol próbálni szoktunk. Hozhatod a csinos kis barátnődet is. Sonja ugye? - kacsintott rám, majd kikerült engem és elment. Én pedig csak bámultam utána, és próbáltam hová tenni ezt az egészet, mert egyáltalán nem értettem. És az sem segített benne, hogy mindenki engem bámult. 

- Mi van, senkinek nincsen jobb dolga? - emeltem meg a hangom, mire mindenki egy emberként széledt szét. Kissé idegesen haladtam a kocsim felé. Komolyan minek képzelni magát? Mert jól néz ki meg tud énekelni nagy ügy. Én is tudok énekelni és zongorán játszani, mégse megyek a falnak magamtól. Behuppantam az autómba, majd írtam egy üzenetet anyunak, hogy ott aludhatok e Sonjáéknál. Megengedte, szóval amint haza értem összepakoltam a szükséges dolgokat, elköszöntem az öcsémtől, majd ismét vissza szálltam a járművembe, és nem sokkal később már a barátnőmék kanapéján ettem az almáspitét.

- Szóval Mark azt mondta menjünk el? - kérdezte izgatottan Soni.

- Igen. - mondtam, majd egy újabb adag almáspite falatot jutattam magamba.

- És megyünk?

- Biztos hogy nem! Isten őrizz! - fogtam meg a homlokom.

- De naaaaa! Úgyis ott lesz Dave, mert a bátya bandatag. - Dave egyenlő David King, az egyik legjobb haverunk.

- Sonja, nem akarok elmenni oda. Kizárt, hogy én be tegyem a lábam abba a garázsba! Nem megyek sehová! - jelentettem ki határozottan. Aha, csak egy gond van. Ha Sonja Marshall valamit a fejebe vesz semmi és senki nem állíthatja meg. Így történt az, hogy fél órával később már az utcán sétáltunk, én pedig minden másodperben odamotyogtam Sononak valami káromkodást.

- Meglátod, jó buli lesz! - vigyorgott mint a tejbetök.

- Ja, el tudom képzelni. - dünnyögtem. Nem sokkal később már ott álltunk a garázs előtt. Az ajtaja fel volt tolva teljesen, így az utcáról is be lehetett látni, hogy mit csinálnak ott. Volt aki csak ült, és nézte a tv-t közben meg sört szürcsölt, volt aki a hangszerét hangolta, és néhányan meg beszélgettek.

- Halihó! - köszönt nekik oda Sonja, mire mindenki felénk kapta a fejét.

- Csajok, hát ti? - jött oda hozzánk Dave, és köszöntött minket egy egy puszival.

- Winslow mondta hogy nézzek majd be. - mondtam, és ekkor mellettünk termett Mark.

- Nem gondoltam volna hogy tényleg eljössz. - vigyorgott.

- Ne örülj, én is meglepődtem azon, hogy itt vagyok. - néztem szúrós szemekkel Sonjára, aki pedig csak mosolygott.

- Srácok, ő az a csaj akiről meséltem. Amelia Dark. - mutatott be Mark.

- Mit beszéltél te rólam? - sziszegtem úgy hogy csak Mark hallja.

- Menj oda a szintihez, és játsz rajta Mia. - mondta.

- Na azt várhatod Winslow! - csattantam fel.

- Azért vagy itt, mert szeretnénk hallani hogy játszol. Szóval játsz. - mindenki engem nézett, én pedig erőt véve magamon leültem a szintetizátorhoz, és játszani kezdtem.