IF I REMEMBER (befejezett)

Harmincegyedik rész

Másnap Dave nagylelkűen felajánlotta, hogy hazavisz, és én éltem a lehetőséggel.

- Aztán csak okosan Mia. - kacsintott rám a King fiú, majd kettőt dudálva elhajtott. Sóhajtva lépten át a küszöböt, mire Anyám csilingelő hangja fogadott.

- Nocsak, Mia te már itthon vagy? - kérdezte. - Azt hittem egész hétvégén ott maradsz Mark-nál.

- Mark és én szakítottunk, az éjszakát pedig David-nél töltöttem. - hadartam, mire az öcsém félrenyelte a kávéját, anyám pedig kissé lefagyott.

- Te és Winslow szakítottatok? - kérdezte Ben két köhögés között.

- Jah. - kaptam a kezembe egy almát a kosárból.

- Mégis miért? - kérdezte Anya.

- Lehetne, hogy nem beszélünk most erről? - kértem őket.

- Persze Szívem. - felelte Anya. - Remélem megoldjátok majd a problémát, ami felmerült köztetek. - simogatta meg a hátamat. Hát anya, rossz hírrel kell szolgáljak, mert ez nem fog bekövetkezni - gondoltam magamban. Josh-nak igaza van. Valószínűleg csak idő kérdése, hogy rájöjjön, igenis szüksége van rám, de nem tudom képes leszek e megbocsátani neki. Elmart maga mellől, ő nem akarta, hogy legyek mellette, valami hülye két évvel ezelőtti csaj miatt, aki egyébként fűvel fával megcsalta. Ha azt hiszi, én is olyan vagyok mint amilyen Nora volt, akkor így járt, nem fogom megszánni.

Aztán eltelt két nap, három, négy, öt, hat, hét, de Mark egy hét elteltével sem jelentkezett. Itt volt egy újabb péntek délután, ráadásul a hónap végi nagy megbeszélés is. A táskámban zeneszövegekkel és kottákkal indultam meg a garázs felé. A srácok közül, már mindenki tudja, hogy Nora azóta is a városban ténykedik, na meg hogy Mark és én szakítottunk, és azt is tudják, miért. Szóval senki számára nem lesz meglepetés, hogy nem leszünk valami beszédesek Winslow-val. Idő közben Henry is többször átjött hozzánk, már egész jól kijövünk, mintha az elmúlt évek kihagyásai meg sem történtek volna. Így történt az, hogy felajánlotta, a próba után értem jön. És ami nem meglepő, hogy megint késésben voltam, mint mindig, így rohanhattam.

- Megjöttem! - lihegtem, mikor beértem a garázsba.

- És befutott. - mosolygott rám Mike

- Kuss! - mosolyogtam rá vissza.

- Na, most hogy már Dark kisasszony is hajlandó volt megérkezni, hozzá is kezdhetünk. - kacsintott rám Zack, mire én csak kinyújtottam rá a nyelvemet. - Mia, kész van az új szám? - kérdezte, mire én elővettem a táskámból a zeneszöveget meg a kottát, és a kezükbe nyomtam egyet egyet.

- Ha nem tetszik a fellépésig még van időm másikat készíteni. - mondtam, a srácok pedig vad olvasásba kezdtek. Ezt az érzést sosem fogom megszokni. Mindig rettegek, hogy a srácok leugatnak, milyen szarral is álltam elő.

- Nekem tetszik. Nagyon is. - nézett fel elsőnek Josh a lap mögül.

- Ezzel én is így vagyok. - mondta Mark.

- Dettó. Kurva jó lett Mia. - ámuldozott Zack. - Mark, te mit szólsz hozzá? - fordult a legjobb barátja felé.

- Khm... Jó. - csak ennyit mondott.

- Fogsz tudni azonosulni vele? - kérdezte tőle Zack.

- Abszolút! - vágta rá, mire mindenki őt nézte. - Mármint ja... Valószínű.

- Mia, pls énekeld el! - kérlelt boci szemekkel Mike.

- Ööööö... Muszáj? - hebegtem.

- Még szép. - horkant fel Zack, úgyhogy beálltam a szintetizátor elé, a mikrofont megigazítottam, és hozzá fogtam.

- Mióta csak az eszemet tudom, - kezdtem bele az éneklésbe, és közben játszottam hozzá a szintin.

Minden egyes porcikám,
Megakar felelni (oh oh oh )
Sohasem voltam képmutató,
Bármi próbáltam lenni,
Az sosem sikerült (oh oh oh)

Ha elmondanám, mi vagyok
Hátat fordítanál-e nekem?
S ha veszélyesnek tűnnék
Félnél-e tőlem?
Csak azért kérdezem mindezt mert
Semmi sem elég sötét nekem
Lehet a hiba bennem van...

Csak egy ember vagyok kit a gyertyafény vezet
Próbálok a bennem lévő gonosztól menekülni
Szörnyeteg, szörnyeteg
Megváltoztat teljesen a szörnyeteg
Szörnyeteg, szörnyeteg
És egyre csak erősebb

Lehet-e tiszta lelkiismeretem
Vagy ha más vagyok mint a többiek
Akkor el kell bujdosnom? (oh oh oh)
Sohasem akartam ezt
Hívatlanul jött ez a teher
És nem tudok tőle szabadulni (oh oh oh)

Ha elmondanám, mi vagyok
Hátat fordítanál-e nekem?
S ha veszélyesnek tűnnék
Félnél-e tőlem?
Csak azért kérdezem mindezt mert
Semmi sem elég sötét nekem
Lehet a hiba bennem van...

Csak egy ember vagyok kit a gyertyafény vezet
Próbálok a bennem lévő gonosztól menekülni
Szörnyeteg, szörnyeteg
Megváltoztat teljesen a szörnyeteg
Szörnyeteg, szörnyeteg
És egyre csak erősebb

Csak egy ember vagyok kit a gyertyafény vezet
Próbálok a bennem lévő gonosztól menekülni
Szörnyeteg, szörnyeteg
Megváltoztat teljesen a szörnyeteg
Szörnyeteg, szörnyeteg
És egyre csak erősebb.

A srácok teljesen oda voltak az új szerzeményemért. A szövegéért a dinamikájáért, mindent imádtak benne, és ez rettentően jól esett. Mark nem szólt csak egy szót se. Ő ahogyan vége is lett a megbeszélésnek, le is lépett. Mi pedig még a többiekkel ott maradtunk egy ideig, sőt közben megérkezett Emma, Dave és Sonja is. Éppen Emm-el beszélgettem, mikor Zack termett mellettünk.

- Beszélhetünk négyszemközt? - nézett rám, mire én csak bólintottam, és kimentünk a garázs elé, az utcára.

- Baj van? - aggodalmaskodtam.

- Nem. Csak kérdezni szeretnék valamit. - mondta, mire én felhúztam a szemöldökömet, amolyan na hallgatlak fejet vágva. - Róla írtad a számot igaz? Mármint Mark-ról. - kérdezte, mire én élesen beszívtam a levegőt.

- Igen. - vallottam be. A zene E/1-es személyben íródott, mégis mindenki tudja, aki ismer minket, hogy ez a szám valójában Markról szól. Nem hiába szaladt ki a száján olyan könnyen, hogy lazán tud vele azonosulni.

- Észhez fog térni. Majd meglátod. - bíztatott.

- Csak addigra nekem lehet elfogy a türelmem. - tártam szét a karomat. Ekkor gurult be Henry kocsija. Gyors megöleltem Zack-et, majd beültem Henry mellé kocsiba, és gázt adva elindult.