IF I REMEMBER (befejezett)

Hetvenkettedik rész

Öt nap telt el azóta, hogy Zack bejött hozzánk a garázsba. Semmit sem hallottunk róla azóta, vagy akár Georgináról. Zack az egyetemre se ment be, sőt ha minden igaz, abból amit Mark kiderített, a felvételijét vissza utasította. Így látatlanba próbáltuk keresni az utóbbi napokban, ugyanis a kapcsolatot semmi képpen nem akarja felvenni vele. Éppen Sonjanak ecseteltem el, mi is történt az elmúlt egy hétben. 

- Mekkora egy pöcs, fhú! - dühödött be. - Nagyon megváltozhatott, ha tényleg olyan amilyennek elmesélted. - mondta. 

- Hát igen, tényleg ilyen, sajnos... Egyáltalán nem arra számítottam, hogy ilyen lesz mikor vissza jön... Hogy bosszút fog állni mert nem őt választottam... - húztam el a számat. 

- Nem Mia, ezt most hagyd abba! - dörrent rám. - Nem tettél te semmi olyat, ahogyan Mark sem, amiért neki bosszút kéne állnia. Ez egy hülye szerelmi háromszög volt, hónapokkal ezelőtt. Te döntöttél, ahogyan Mark is. Egymást választottátok, Zack ezért egyáltalán nem okolhat egyikőtökét sem. 

- Tudom. És nem bántam meg, amiért így döntöttem, de valamiért annyira bűntudatom van. - markoltam meg automatikusan a nyakamban lévő nyakláncot. 

- Ne legyen! Kérlek, ne emészd magad ez miatt. Emésztetted már magad elég ideig ez miatt azt hiszem. Bárcsak ott lehetnék. - nézett rám szomorúan, mire a torkom össze szorult. 

- Igen, az nekem is jó lenne, sőt mindannyiunknak. - mosolyodtam el keserűen. - Egyébként milyen az élet Európában? - váltottam gyorsan témát, ugyanis még mindig fájdalmas volt számomra ez a téma, mert gyakorlatilag miattam nem lehet most velünk itt. 

- Öh, egész jó. Jobb mint képzeltem, bár otthon okésabb lenne a helyzet. De aranyos mindenki, és megismerkedtem valakivel. A magántanárom fia. Félig amerikai, ugyanis az apja kint él. - mondta. 

- De ugye szóltál neki Dave-ről? - riadtam meg egyből. 

- Persze, csak barátok vagyunk. - mosolygott rám. Mindig így mosolyog, ha David szóba kerül. 

- Beszéltetek mostanság? - kérdeztem. 

- Aha, minden nap beszélünk. Olyan édes, minden nap elmondja mennyire szeret, és hogy már számolja vissza fele a napokat. És be kell vallanom, én is ezt teszem. - mesélte csillogó szemekkel. Annyira örülök, hogy egymásra találtak, mert úgy vélem, Dave lesz a gyógymód Sonja törött lelkére. 

- Olyan nagyon örülök nektek! 

- Egyébként nincs semmi csajjal ugye? Mármint jó hivatalosan nem vagyunk együtt meg minden... - kezdett el aggódni, de szerencsére még időben leállítottam. 

- Dave még csak rá se néz senkire, mióta elmentél ne aggódj. Tényleg számolja már vissza a napokat, hogy veled lehessen. - anyám ekkor pedig felkiabált, hogy jöttek hozzám, amin kissé meglepődtem, mert nem vártam senkit. - Öh, nekem mennem kell, majd holnap dumálunk oksa? 

- Persze. Csók Mia. - azzal bontotta a vonalat, én pedig lebaktattam a lépcsőn, és szembe találtam magam Georginával. 

- Te mi a szart keresel a lakásomban?! - csattantam fel. 

- Jó szándékkal jöttem ne parázz már. - mondta, majd csattogtatott kettőt a rágójával. 

- Akkor még ma ki is nyögöd vagy mi lesz? - kérdeztem, majd kereszteztem a kezeimet magam előtt. 

- Vissza megyek Skóciába. Az sokkal nekem valóbb hely volt. De Zack elég fura mostanában, vagyis amióta találkoztam vele... Minden áron újra akarja szervezni ezt a hülye bandát. Csak azt kérem, hogy figyelj rá, és beszélj a fejével. Most is épp meghallgatást tart, és még mindig te vagy az egyetlen ember, akire hallgat. Menj el hozzá, és térítsd észhez. - mondta, majd már távozott is. Időt sem hagyott arra, hogy válaszoljak neki, egyszerűen elment. Én pedig megszegve mindannyiunk szabályát, felkaptam a cipőmet, beültem a kocsiba, és meg sem álltam Zack házáig, ahol kígyózott a tömeg. Leparkoltam a lakás elé, majd átnyomultam a tömegen, egyenesen a nappaliba. 

- Zack, mi a szart csinálsz? - kérdeztem ingerülten. 

- Köszönöm, hogy itt voltál, a meghallgatás után értesítelek ha esetleg bejutottál. - mosolygott rá kedvesen egy srácra, majd mikor az kiment, ismét Zack felé szegeztem a pillantásomat. - Khm, mint látod, meghallgatás folyik itt éppen. - mutatott körbe. 

- De miért? Miért fontos neked annyira ez az egész banda dolog?! Anélkül is zenélgethetünk, hogy összeállnánk másokkal. - tártam szét a karomat. 

- Szóval te még nem beszéltél Markal igaz? - kérdezte. 

- Nem, miért kellett volna beszélnem veled rólad? - vágtam értetlen fejet. Zack ekkor ránézett az órájára, majd ismét rám. 

- Szerintem siess mielőtt lekésed a beszélgetést. Ha válaszokat akarsz a kérdésedre Mia, indulj el most Markhoz. - nézett rám komolyan.