IF I REMEMBER (befejezett)

Ötvenhetedik rész

Sietve szedtem a lábaimat Zack háza felé. Tudtam, hogy akkora csalódást fogok neki okozni, hogy összetörik a szíve. És ez mindig egy ok volt számomra, hogy mikor elönt a bűntudat az utcán megállok, és gondolkozom. Vajon helyesen cselekszem, hogy megfogadom James Shue tanácsát? Természetesen ilyenkor eszembe jutnak a Mark-al közös emlékeim, és újra útnak indulom, mert tudom, ez a helyes, bármilyen nagy fájdalmat is fizet érte Zack. Szinte már futottam Jenna-val együtt, mihamarabb le akartam tudni ezt az egészet, és már Mark-nal lenni. Vele lenni. Ez volt minden vágyam. 

Ahogy oda értem Zack házához csöngettem, mire ő pár pillanattal később ki is nyitotta az ajtót. Mikor meglátott az arcán egy hatalmas mosoly terült el. Majd magához rántott, és megcsókolt. Nem csókoltam vissza, de nem is löktem el magamtól. Foghatnám akár a meglepettségre is, igazából viszont nem akartam őt még ennél is jobban megbántani. 

- Épp most akartam indulni hozzátok. - mondta. - Mikor megláttam az ablakból, hogy szinte szaladsz ide Jenna-val. - ekkor lehajolt és megsimogatta a kutyám fejét. 

- Igen nos... Mondanom kell valamit.  - sóhajtottam fel kelletlenül. 

- Baj van? - nézett fel rám, miközben még mindig Jenna fültövét vakarászta. 

- Annak is mondhatjuk. - rágtam a szám szélét. 

- Oh, akkor gyere be. - invitált be. Először nemet akartam mondani. Csak köntörfalazás nélkül ki akartam mondani ezt az egészet, és meg sem állni Makr házáig. De egy ilyet, hogy tudna az ember csak pikk pakk közölni? Sehogy. Így hát a kutyusomat a karjaim közé kapva, léptem be Zack otthonába. - Foglalj helyet. - mutatott a kanapéra, ő pedig leült a velem szembe lévő fotelba. 

- Tudod, előre le szeretném szögezni, hogy mind ez az én hibám és... - de ekkor Zack mint aki megvilágosodott, a szavamba vágott. 

- Szavad ne feledd, de ezt oda kell adnom. - húzott elő a zsebéből egy kis kék bársonydobozt, amit a kezembe nyomott. - Nyisd ki. - mondta, én pedig eképp cselekedtem. A doboz pedig egy aprócska nyakláncot rejtett, amin egy A betűs medál is volt. Egy ezüst nyaklánc, a keresztnevem kezdőbetűjével. - Gondoltam megleplek valamivel, és ez ugrott be. Remélem tetszik. 

- Igen ez... Ez nagyon szép... - simítottam végig az ujjammal az A betűn. A torkom elszorúlt, és egyszerűen minden teljesen megfordult a fejemben. Hogy tehetem ennyire tönkre Zack-et? Képtelen lennék ezt tenni vele! - Segítessz felrakni? - kértem meg őt, miközben megeresztettem felé egy apró mosolyt. Zack késségesen bólintott, és berakta a nyakamba a nyakláncot. A bal kezemen lévő gyűrűsujjamon ott van a Marktól kapott gyűrűm, a jobb csuklómon a Sonja-tól kapott barátságkarkötőm, a bal csuklómon a nővérem egykori karkötője, amit még az orvosok adtak át nekem a halála után. És most a nyakamban ott van az a nyaklánc, amit Zack vásárolt nekem. Csomó apróság olyan emberektől, akik a legközelebb állnak hozzám. 

- Örülök, hogy tetszik. Na mit is szerettél volna mondani? - kérdezte, mire én csak mosolyogtam rá, miközben a nyakláncot markolásztam. 

- Semmi fontosat. - feleltem. 

- Biztos? 

- Teljesen. 

A délután próbája lesz a bandának, és sikerült rávennem Zack-et, hogy tegye már túl magát a hülye féltékenységein, és jöjjön el. Mark volt a legjobb barátja, ezt csak így nem lehet eldobni. Ő pedig belátva ezt, elkísért engem a garázsba. Már mindenki ott volt. Még Sonja, Dave és Emma is. Mikor Zack-el kézen fogva léptünk be a helységbe, a többiek abba hagyták a beszélgetést, és a levegő megfagyott. 

- Sziasztok. - köszöntem, miközben végig néztem az arcukon. Sonja kifejezetten mérges volt, Mike, Josh és Dave csak bámultak ránk, csodálkozva, ezt mégis hogy gondoltuk. Emma ránk sem nézett, csak fogta a fejét, tudván ez mennyire kellemetlen szituáció. És Mark? Mark tekintete olyan volt mint a fagy. Konkrétan éreztem a tekintetéből áradó jéghideg megvetést, ami végig kúszott a gerincemen, ezzel megbénítva egy pillanatra. 

- Figyeljetek, mindenki tudja ez most mennyire szar helyzet, de barátok vagyunk. Nem szeretnénk, hogy ez változzon. Próbáljátok meg ezt elfogadni értünk, kérlek. - mondta Zack a többieknek, mire ők csal bólintottak, hogy tudomásul vették a dolgot. Zack elengedte a kezem, és oda ment Markhoz, aki természetesen a szemébe se nézett. Helyette engem pásztázott, ezzel mégjobban kínos helyzetbe hozva. - Mark figyelj, tudom hogy ez most nem fekszik neked de... Haver legjobb barátok vagyunk, szaros korunk óta. Mi lenne, ha tovább lépnénk, és minden olyan lenne mint volt? - kérdezte tőle Zack. 

- Semmi nem lesz már olyan mint volt. De megpróbálom elfogadni. - mondta, mire Zack hálásan bólintott, majd leült velem a kanapéra. 

- Nos Winslow barátunk ha hiszitek ha nem, egy kész számmal állt elő. - mondta Josh, aki jelenleg átvette frontember szerepét, amíg a két fiú nem tisztázza véglegesen a dolgait. 

- Tényleg? - szaladt magasra a szemöldököm, mire Mark csak bólintott egy aprót. 

- Add már elő! - kérte Mike. 

- Ja, én is meghallgatnám. - mondta Zack. Mark csak lazán felállt, bele túrt a hajába, oda állt a mikrofonhoz, kezébe fogta a gitárját, és elkezdett játszani, miközben végig engem nézett...