IF I REMEMBER (befejezett)

Hatvanharmadik rész

Konkrétan az állam a bentont súrolta. Nem  voltam képes a hangok kiadására, csak tátogtam mint valami hülye hal. Szép vagy Dark, kijöttél támogatni a barátod, erre sokkot kapsz brávó!

- Tudom hihetetlen. - horkant fel.

- Nem kifejezés. - nyögtem ki nagy nehezen. - De nem is tudtam, hogy vonzódtok egymáshoz. Ez durva.

- Egy hónappal ezelőttig én sem tudtam. - rázta meg a fejét. - Aztán miután eljöttünk Marktól, még átjöttünk hozzá, senki nem volt itthon. Kicsit beittunk, bókolt, aztán megölelt majd megcsókolt... Én pedig elvesztettem a fejem, és még arra sem figyeltem hogy nem húz gumit... Utána elaludtunk, hajnalban megriadtam és elhúztam a lakásból, mielőtt bárki is észre vett volna. Ő pedig leszarta a dolgot, továbbra is haverként kezelt. Nekem pedig már öt napja meg kellett volna jönnie, és három napja folyamatosan okádok. Tegnap vettem egy tesztet, ami pozitív lett. Nem akartam elhinni, így vettem még vagy ötöt, de mindegyik ugyan azt mutatta... Holnapra pedig van időpontom az orvoshoz...

- Mit fogsz csinálni a kicsivel? Elveteted? - kérdeztem.

- Valószínű. - sóhajtott fel. - Minden az orvosnál fog eldőlni holnap.

- Joshnak nem mondod el?

- Ch még az kéne. - horkant fel. - Az a hülye arra nem volt képes miután megfektetett, hogy elmondja mi a búbánat van kettőnk közt. Le se szart.

- Joga lenne tudni... - mondtan finoman.

- Tudom. De akkor sem. Nem akarom, hogy bármi közöm is legyen hozzá. Had menjen el szépen csak az orvosira. - duzzogott tovább.

- És ha csak arról beszélnél vele, hogy mit jelentett neki az az eset? - kérdeztem. - Abban tudok segíteni. Lehet ő azt hitte, hogy te így szeretnéd.

- Beszélnél vele a kedvemért?

- Hát hogyne. Erre valók a barátok. - öleltem magamhoz Emmat. A terhes Emmat de fura erre még csak gondolni is.

Miután eleget üldögéltünk kint, vissza mentünk Ems-et pedig az unokatestvére gondjaira bíztam.

- Na lehiggadtál? Nem vagy már olyan mint egy kis hisztis picsa? - karolta át Mark.

- Anyád a hisztis picsa! - boxolt bele Emma Mark mellkasába, aki erre a cselekedetre feljajdúlt. Én pedig oda ültem Josh melle, aki egyedül eszegette a pizzáját.

- Mizu? - kérdeztem tőle.

- Nemsok. Sikerült lenyugodnia Hisztikének? - bökött a fejével Em felé.

- Túl sokat foglalkozol te ezzel a hisztikével mostanában nem?

- Ja nem csak olyan fura mostanában... Ennyi...

- Tudok arról, hogy összefeküdtetek. - mondtam halkan, mire Josh félrenyelte a pizzafalatot.

- Elmondta? - kérdezte.

- El. És mondott még mást is.

- Micsodát? - tette fel túl hamar a kérdést Josh.

- Tudtam én, hogy bejön neked. - kuncogtam. - Igazából ha így visszagondolok, már jó ideje együtt lógtatok, csak a problémáim mellett fel sem tűnt...

- Ezért ne okold magad Darksi. - ölelt át.

- Ems azt várja, hogy te lépj valamit. Egy hónapod volt rá, miért nem csináltál semmit? - kérdeztem.

- Azt hittem egy hibának éli majd meg a dolgot. Hogy el akarja felejteni. Meg sem fordult a fejemben másik opció. - felelte.

- Te el akarod felejteni?

- Nem! Kicsit sem! De ő sokkal menőbb mint én. Fotózik, szabadszellemű, én pedig az orvosira megyek. Sebész leszek... - temette Josh az arcát a kezei közé.

- Josh szerintem te igenis menő vagy! Elég menő ahhoz, hogy azzal legyél, akivel szeretnél. És ki tudja? Talán ez a szabadszellemű vagány csaj is tartogat egy két meglepetést. - kacsintottam az idősebbik King fiúra, majd felálltam, és vissza ültem Markhoz. Szerencsére Josh vette a lapot, és miután eltelt pár perc, félre hívta Ems-t, majd bementek a lakásba. Csak mosolyogtam, mert reméltem elmondja neki, hogy terhes, és majd együtt eldöntik mi lesz a kicsivel.

- Most akkor ezekkel mi van? - kapta fel a fejét Alex, mire én csak elmosolyodtam.

- Tudsz valamit, igaz? - kérdezte tőlem Mark .

- Talán. - adtam egy puszit az arcára.