IF I REMEMBER (befejezett)

Nyolcvankettedik rész

Miután kiengedtek a kórházból, első dolgom volt neki állni arra pár napra amíg oda leszek ruhát csomagolni. Autóval megyünk, ami majd egy napot foglal magában, így útközben megállunk majd egy motelnál aludni. Emma is jön velünk, és már beszéltünk Josh-al is, aki nagyon örül, hogy láthat bennünket. 

- Kincsem, mindenképp hívj fel ha megálltok a motelnál, és ha beértetek New York-ba rendben? - ölelt át szorosan anya. 

- Természetesen, ne aggódj. 

- Tedd oda magad Mia. Biztosan be fogsz kerülni. - mosolygott rám kedvesen az öcsém. 

- Remélem. - sóhajtottam egy nagyot, majd megöleltem. Amíg én búcsúzkodtam a családomtól, addig Mark bepakolta a sporttáskámat a kocsi csomagtartójába. Emma hátul ült, én pedig a vezetőülés mellett kaptam helyet, azaz az anyósülésen. 

Mit ne mondjak, Mark kitett magáért. Kilenc órakor indultunk el, és egészen Pittsburgh-ig jutottunk, ami 12 órára van Kansas-től. Persze volt, hogy Emma vette át a kormányt, de nagy részben Mark vezetett. Már azt hittük, sose érkezünk meg, de végül csak sikerült. A gondnoktól átvettük a kulcsokat, ugyanis Mark két darab szobát foglalt, egy egyszemélyeset, és egy kétágyasat. Ám Emma azonnal lecsapott az egyszemélyes szobára. 

- Ems, te és Mia vagytok egy szobában. Én egyedül alszom. - nézett rá Mark, miközben értetlen fejet vágott, ahogyan én is Emma cselekedete miatt. 

- Ja nem. A baba miatt úgysem fogok tudni rendesen aludni, csak forgolódok meg össze vissza fogok mászkálni. Mia nem tudna aludni tőlem, és neki fontos, hogy kipihent legyen. - mondta Emma, majd ránk kacsintott, és bevágta magát a szobába. Azt se tudtam, hogy köpjek vagy nyeljek, csak ott álltam a csukott ajtó előtt. Mark-ra pillantottam, aki hasonló szituációban érezhette magát, mert ő is csak meredten nézte, a már bezárt ajtót. 

- Nos, akkor azt hiszem menjünk és rendezkedjünk be. - sóhajtottam fej, majd a vállamra csaptam a hatalmas sporttáskát. A szoba kettővel volt odébb Emma által elfoglalt egyágyas helységtől. Mark a kulcs segítségével, kinyitotta a zárat, majd belökte az ajtót. - És francia ágy van. - szisszentem fel, és azzal a lendülettel az ágyra vágtam a cuccaimat. 

Mivel csak egy éjszakát töltünk itt, a ruháinkat nem pakoltuk be a szekrényekbe, hanem a táskákból öltözködtünk. A fürdést először én kezdtem, engedtem magamnak a kádba egy nagy adag forró vizet, majd tele nyomtam tusfürdővel, így habot képeztem. Csak elmerültem a meleg habok között, és próbáltam relaxálni. Holnapután lesz a pótfelvételim. Ezen múlik minden. Az álmom, a vágyam, hogy a Juliard-on tanulhassak. Ez lenne zongorista karrierem csúcspontja. Jenna is erről álmodozott, most pedig be tudnám teljesíteni mindkettőnk elképzelését. Miután eleget áztattam magam a vízben, kiszálltam, leengedtem a vizet, majd leemeletem a polcról egy szállodai törülközőt. Alaposan megtörülköztem, majd felvettem a pizsamát, ami egy kis rövidnadrágból, és egy rám három számmal nagyobb fekete kapucnis pulcsiból állt. A hajam egy laza kontyba kötöttem, megmostam a fogamat, és készen is álltam arra, hogy egy hatalmasat aludjak, mert teljesen leszívott a kocsikázás. Mikor kinyitottam az ajtót, egy adag pára kíséretében hagytam el a fürdőszobát. 

- Mehetsz.  - mondtam a nekem háttal ülő Mark-nak, mire ő megfordult, a szemei megakadtak rajtam, majd elmosolyodott. - Mi az? - kérdeztem, miközben én is átnéztem magam. - Fogkrémes maradt az arcom? 

- Nem dehogy! Csak ezt a pulcsit még tőlem kaptad, és eszembe jutott mikor oda adtam. - mondta. 

- Oh. Ezt nem is tudtam. Csak bevágtam a táskába, gondoltam jó lesz aludni benne. - kínos csend telepedett közénk, és egyikünk se nézett a másikra. Kellemetlen volt a helyzet. 

- Khm, én akkor azt hiszem megyek letusolok. - mondta, azzal kikerült, és bement a fürdőbe. Szem forgatva lefeküdtem az ágy egyik felébe, és bekapcsoltam a tv-t. Csak nyomkodtam, míg nem találtam egy természetfilmet, ugyanis ezen kívül nem igen volt más értelmes adó. Egyszer csak kinyílt a fürdő ajtaja, és Mark lépett ki rajta egy szál alsógatyába. Hát mit ne mondjak... Még pislogni is elfelejtettem. Kidolgozott felsőteste volt és karjai, a hasa kockás, a tekintetem pedig levándorolt egészen a tökéletes v vonaláig. Gyorsan elkaptam a tekintetemet, mert egy belső kis vészjelző azt jelezte, hogy álljak le a bámészkodással, de a piszkosabbik énemnek ez korántsem volt elég. Szerencsémre, vagy inkább szerencsétlenségemre Mark felvett egy fekete pólót, és befeküdt mellém. - Oroszlános film? - tette fel a költői kérdést, utalva a tv-ben zajló műsorra, ugyanis ő is látta, mit nézek. 

- Igen. - feleltem. 

- Mia, sajnálom, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak. Tudom, hogy nem könnyű ez neked. Mindenki arról beszél, hogy emlékszik a múltból valamire, amiről neked fogalmad sincs. De tudom, hogy más is eszedbe fog jutni. - ekkor pedig megfogta a kezemet. 

- Csak kezd kicsit sok lenni, hogy mindenki a régi emlékekről beszél, én pedig semmit nem tudok róluk. - mondtam, majd tehetetlenül felsóhajtottam, egy könnycsepp pedig végig folyt az arcomon, Mark viszont automatikusan oda nyúlt, és letörölte. 

- Tudom, és meg is értem. De te egy harcos vagy, Amelia Dark. Annyi válsághelyzeten vagy már túl. Ezt is át fogod vészelni, hallod?! Én hiszek benned. Mert te egy csoda vagy. - nem mondtuk ezután már egymásnak semmit. Csak néztük egymást, és minden lélegzetvétellel közelebb araszoltuk a másik felé, még végül az ajkaink között már csak egy milliméter maradt. Mark mélyen belefúrta a tekintetét az enyémbe, mire én biccentettem egyet a fejemen, és megcsókoltam. Mark átkarolta a derekamat, és maga alá gyűrt. A szemei izzottak, akárcsak a sajátjaim. Itt a szavaknak már nem volt súlya. Csakis a tetteknek.