IF I REMEMBER (befejezett)

Huszonhetedik rész

Egész este csak is Henry járt a fejemben. Annyira tehetetlenül éreztem magam a dologgal kapcsolatban. Nem tudtam, szóljak e Ben-nek és anyának, mert ki tudja, megint mikor áll tovább, és akkor csak fölöslegesen élték bele magukat dolgokba. És kb. minden 10. percben felhívtam Sonjat, de ő nem vette fel. Hol a hangposta jelentkezett, hol pedig ki volt kapcsolva. És hiába mentem el a házukhoz, az anyukája azt az üzenetet továbbította nekem, hogy senkivel nem hajlandó beszélni. Még velem és Dave-el sem. Úgyhogy tiszteletben tartva a barátnőm párkapcsolati gyászát, nem zaklattam tovább. A családomnak sem mondtam semmit Henry-vel kapcsolatban, viszont az arcomról nem tudtam levakarni az elkeseredett grimaszokat. Amit Mark ki is szúrt. 

- Van valami baj Mia? - kérdezte. 

- Mi? Ja nem... - vakkantottam neki vissza. 

- Aha. - mormogta, vetve rám egy gyors pillantást, majd ismét az utat figyelte, ugyanis mikor ez a beszélgetés lezajlott, éppen haza fuvarozott. 

- Tényleg nincs semmi bajom! - csattantam fel egy kissé. - Bocs ne haragudj csak hasogat a fejem... - szabadkoztam miután leesett mekkora egy seggfej módjára ordítottam le a barátom fejét. 

- No problem. - dünnyögte. 

- Tényleg ne haragudj, csak nem érzem jól magam, lehet beszedtem valami vírust. - kamuztam. Nem volt szép húzás tőlem, de nem akartam elmondani Mark-nak, hogy Henry itt van a városban, ráadásul fel is ültette Sonja-t. A barátnőm így is nagyon kivan, és lehet nincs most szüksége arra, hogy a fiúk meglincseljék az exét. 

- Oké... 

- Most haragszol? - kérdeztem félszegen. 

- Nem. Nem haragszom Mia. - felelte. 

- Akkor miért érzem úgy, hogy feszült vagy? 

- Mert az vagyok, oké?! - most ő csattant fel. - Azt hittem eljutottunk már arra a pontra, hogy ha valami baj történik veled, azt velem probléma nélkül megoszthatod! Hiszen ezért alkotunk egy párt, nem de? Semmi szükség nincs arra, hogy hazudozz, mert úgy is tudom mikor mondassz igazat, és mikor nem. - mondta. 

- Ez az ügy... - próbáltam úgy fogalmazni,hogy ne sértsem meg vele Mark-ot mégjobban. - Nagyon bonyolult... És nem igazán tartozik rád... Ez inkább a családom ügye... - mondtam úgy, hogy minden mondatrész után egy kis szünetet tartottam, s addig is Mark arcát figyeltem. 

- Akkor mondhattad volna ezt korábban, és nem kellett volna összezörrennünk. 

- Tudom. - szegtem le a fejemet. Az az igazság, hogy előbb utóbb mindent elmondtam volna neki, csak előtte szerettem volna a bennem lévő érzéseket helyre rakni. És persze megvárni amíg a barátnőm is helyre rázódik a csúnya átverés után. 

- Én csak nem szeretném, hogy bajba kerülj Mia. Azok után, amin a motorverseny után keresztül mentél... Nem akarom, hogy esetleg megint történjen valami, amikért apádnak megint haza kell jönnie, játszani a kemény és szigorú apukát... - dünnyögte, és képtelen voltam nem elnevetni magam. Amikor Mark ideges a homloka közepén végigfut egy ér, le egészen az orra tetejéig. És lehet ciki hogy ezt mondom, de rohadt dögös, mikor az az ér kidudorodik a homlokán. 

- Tényleg nincs olyan nagy baj... És majd ha rendeződtek a dolgok, esküszöm elmondom neked. - ígértem emg neki, és ahogy ezt kimondtam meg is érkeztünk a házam elé. - Holnap akkor délután átjössz? - kérdeztem. 

- Aha persze. - mondta, majd adott egy puszit az orrom hegyére, amit én csak egy mosollyal díjaztam, majd kiszálltam a kocsiból, és elindultam be a lakásba. - Tudod Mia... Tényleg nagyon fontos vagy nekem... - mondta. 

- Mitől jött rád most ez a féltő és óvó roham? - fordultam vissza nevetve. 

- Nem is tudom. Nem szeretem mikor szomorú vagy. És bármi is a gondod a családoddal, nekem elmondhatod. - kacsintott rám, majd elhajtott. Ekkor tudatosult bennem, hogy mennyire de mennyire rettentően fontos személy Mark az életembe. 

Amint beértem a lakásba, ledőltem a kanapéra és ott nyomott el az álom. Másnap reggel viszont arra keltem, hogy az öcsém és az egyik haverja, valamin nagyon, de nagyon nevettek. És hogy én nem voltam a kanapén, hanem a puha ágyamban. Így aztán, ha már felébredtem, kikászálódtam az ágyból, és elmentem a mosdóba. Eltávolítottam a már félig elmaszatolódott sminket a fejemről, majd beálltam a zuhany alá. A tegnapi koncert miatt, alaposan át kellett mosnom a hajamat, ugyanis egymerő kosz volt. Amint végeztem, egy törülközőbe csavartam a testem és a hajam, majd neki álltam fogat mosni. Miután ezzel is végeztem, lusta voltam megszárítani a hajam, ezért jó alaposan megtöröltem, és befontam egy sima egyszerű parasztfonásba. Amilyen meleg van már, így nyár közeledtével, hamar meg fog száradni. Felvettem egy egyszerű fekete csőnadrágot, ami a térdénél ki volt szakítva, és egy sima minta nélküli szürke pamutpólót, majd lementem reggelizni. A kanapén pedig ott ült az öcsém, és gyerekkori jó baráta Rick. Valami autós szarsággal játszottak az x-boxon. 

- Jó reggelt álomszuszék! - köszönt az Ben. 

- Szia Mia! - mosolygott rám kedvesen Rick. 

- Sziasztok! - köszöntem nekik én is. Csak most esett le mikor a faliórára vetettem egy gyors pillantást, hogy nemsoká 10 óra. 

- Csináltam tejbegrízt ott van a hűtőben, szórtam rá neked a fahéjat! - mondta Ben, mire én kinyitottam a hűtőt, és neki is estem a reggelimnek. Mindenki akit ismerek kakaóval vagy üresen szereti, én vagyok az egyedüli idióta, aki cukros fahéjjal eszi. És miközben tömtem a fejem, esett le, hogy a telefonom tokjába elrejtettem egy kis papírfecnit, amin Henry lakcíme és a telefonszáma van. Óvatosan lehámoztam a telefonomról a tokot, és kivettem a kis papírt. Azt hiszem, ma meg kell látogatnom a rég elvesztett fogadott bátyámat.