IF I REMEMBER (befejezett)

Negyvenedik rész

Másnap Mark nem ment iskolába. Nem tudom miért. Hiába írtam hívtam, nem történt semmi. Kérdeztem a fiúkat is, tudnak e valamit, de ők is ugyan olyan tanácstalanok voltak mint én. Emmaval is beszéltem. Azt mondta áll a bál a családban. Mivel Em apukája Mark édesanyjának a testvére, mindenkit meglepett a hazaérkezése. Főleg Mark nagyszüleit, akik elhajtották a saját lányukat, mondván ide többet be nem teheti a lábát. Szóval igen, mindenki kikészült Mark családjában. Suli után azonnal Winslow háza felé vettem az irányt. A garázsban már külön helyem volt, így automatikusan beálltam oda. A kocsija és a motorja is bennt áll. Ám amikor beléptem a lakásba ledöbbentem. Mark a kanapén teppeszkedett, mellette két üres vodkás üvegek, a sörös dobozokról ne is beszéljünk.

- Veled mi a franc van?! - kérdeztem felcsattanva.

- Shh... - motyogta. Persze nekem se kellett több. A konyhába iramodtam, ahol egy poharat megtötlöttem jó hideg vízzel, majd egyenesen Mark arcába borítottam. - Mi a...? - pattant fel egyből. - Ezt miért kellett?

- Mert ideje lenne felkelni, így délután háromkor. Amúgy meg veled mi a jó isten történt?

- Ittam? - kérdezte úgy, mintha nem lenne tök egyértelmű.

- Jé, nem mondod? Na iramodj meg tusolni, bűzlessz a piától. - taszigáltam el a fürdőig.

Amíg az én alkoholista barátom fürdött, én neki álltam összepakolni. Az üres üvegeket a szemetesbe dobáltam, és felsöpörtem. Vajon az anyja hol lehet? Mivel itthon nincsen az ezer százalék. Miközben nagyban söprök, megtalálok egy kis noteszt. Mark. Ennyi van ráírva. Óvatosan felveszem, majd kinyitom az első oldalnál. Mark-nak, hogy örökké emlékezz rám  Nora 

 Időpontok, alatta pedig Mark gondolatai. Ez a naplója. Mesélte, hogy miután Nora-val szakítottak, naplót írt. Az utolsó oldalra lapoztam. A tegnapi dátum volt a lap bal sarkába írva, alatta pedig egy kisebb szöveg. 

Az anyám hazajött. Jó mi? Lassan négy éve nem láttam. Felidézi bennem azokat az emlékeket, mikor egyedül voltam. 14 évesen, a szüleim nem tudtak rám nézni, és leléptek. Most meg itt van, és szívességet kér tőlem. Talán most itt marad, és foglalkozik velem... Ennyire gáz is csak én lehetek. 18 évesen még vágyom az anyám szeretetére. Az igazság viszont az, hogy nem érdemlek szeretetet. Túl sokat vétettem az életem során. És talán ez a büntetésem. Miat sem érdemlem meg. Szeretem őt. Úgy érzem csak ő tudna jobbá tenni. A világomat jelenti. Mégis tudom, ha mellettem marad, abból komoly baja származhat. Hiszen én maga vagyok a két lábon járó szerencsétlenség! Jobbat érdemel nálam. De képtelen vagyok elengedni őt. Mellette úgy érzem, élek...

A szemeim könnybe lábadtak miközben olvastam a sorokat. Majd egyszer csak köhögésre lettem figyelmes magam mögül. Megpördültem, és szembe találtam magam Mark-al. A naplója kihullott a kezemből.

- Én nem akartam bele olvasni csak itt volt... - hebegtem. - Te tényleg így érzel? - mutattam a földön heverő noteszra.

- Gondolom arra már magad is rájöttél, hogy el vagyok baszva. És tessék itt a bizonyíték. - tárta szét a karját.

- Te attól félsz, hogy elveszítessz engem? Úgy mint a szüleidet? Vagy Norat? - kérdeztem.

- Ezt te nem értheted... - szegte le a fejét.

- Mark nézz rám! - fogtam meg az állát, ezzel kényszerítve őt, hogy a szemembe nézzen. - Nem tudom, hogy meddig maradunk együtt. Hisz' semmi nem tart örökké. De amíg együtt vagyunk megígérem neked, hogy mindent elkövetek annak érdekében, hogy boldog legyél. Mert szeretlek. És jelen pillanatban te jelentessz számomra mindent. - mondtam, mire Mark egy határozott mozdulattal magához húzott, és szenvedélyesen megcsókolt. Olyan csók volt ez, amibe beleszédültem :)