IF I REMEMBER (befejezett)

Negyvennegyedik rész

   Hétfőn arra keltem, hogy az ébresztő órám keservesen rikácsol. A francba, iskola! Szerencsére már csak két hét van hátra, a fiúk és Emma pedig a maradék tantárgyból a mai nap folyamán levizsgáznak. A jövőhéten pedig megtudják sikeres lett e. Szegények a koncertek és a sok gyakorlás mellett, estére hárult az a feladat, hogy tanuljanak, így nem aludtak túl sokat. De kitettek magukért, azt kell mondjam. És akármi is legyen az eredmény, mi büszkék leszünk rájuk. És annak ellenére, hogy Mark ma énekből, emelt szinten vizsgázik, írás és szóbeliből is, ma ugyan úgy várt a házunk előtt, a motorjának támaszkodva. És annak ellenére, hogy ma vizsgázik, egyáltalán nem öltözött másképp. Ugyan úgy, most éppen egy fehér póló volt rajta, a fekete farmerjával, a bőrkabátjával és a bakancsával. Fogalmam sincs, hogy lehet negyven fokban hosszúnadrágban és bakancsban lenni, de ő tudja. 

- Ííí, ma vizsgázol! - ugrottam a nyakába visítva, mire ő csak mosolyogva magához ölelt. 

- Igen. 

- Tudom, hogy fantasztikus leszel. - kacsintottam rá, majd magához húzott és megcsókolt. 

- Induljunk. - mondta, majd a kezembe adta a bukósisakot, felpattantunk a motorra, ő gázt adott, és elindultunk. A sulihoz érve, leparkolt a szokásos helyére, majd kézen fogva léptük át a suli kapuit. Neki viszont balra kellett mennie, nekem pedig jobbra. 

- Sok sikert, és ügyesen. Tudom, hogy le fogod őket nyűgözni. - mondtam neki, majd meg is csókoltam. Ekkor lépett mellénk Zack, aki szintén emelt énekből tesz ma érettségi vizsgát. 

- Nahát a kedvenc szerelmes párom. - mosolygott ránk kedvesen. 

- Jujj, neked is írtóra szurkolok Zack. - öleltem meg, mire ő is visszaölelt. 

- Köszi. Bár szerintem nem lesz nehéz. - majd elköszöntünk egymástól, ők megcélozták a vizsgatermet, én meg az osztálytermet. Szerencsére az utolsó két hétben alig van valami tanítás, inkább filmeket nézünk, hogy azokból is "tanuljunk". Bár nem tudom, hogy a magyar órának és a nagy fater elszabadultnak mi féle köze van egymásból, hogy tanulhassunk belőle. Na nem mintha bánnánk, félre értés ne essék. A teremben már bent volt Sonja és Dave. Ilyenkor mindig oda húzunk még egy széket a padunk mellé, így a filmek alatt Daveel is tudunk egy kicsit pletyizni. 

- Na elindultak már a vizsgákra? - kérdezte Sonja. 

- Markal jöttem, majd találkoztunk Zackel, szóval ők ketten igen. Emma SMS-t küldött, hogy bent ül már a terembe, és nemsoká valami festőt húznak mi, akiről esszét kell írniuk. - mondtam. Emma egyébként rajzból tesz ma emelt vizsgát, csak ő másik iskolába jár. - A többiekkel nem találkoztam. 

- Josh hozott reggel, ő egész este bioszból tanult még. Na nem mintha nem tudná, de ő Josh King aki orvos lesz, le akar nyűgözni mindenkit. - forgatta meg a szemeit Dave, mire mi csak egy jót kuncogtunk Sonjával. 

- Mikeyval összefutottam mikor beértem a suliba. Állítása szerint nagyon be van tojva az emelt matek miatt. Alex pedig éppen az irodalom szöveggyűjteményébe volt bújva. - ecsetelte Sonja. De jó, hogy nekem van még egy évem. Alapból full stresszes vagyok, de Mark is olyan lazán vette a mai vizsgát is. Én képtelen lennék rá. 

  Délután játszom egy kicsit Jennával, ( a kutyussal), majd átmentem Markhoz. Boldogan ugrottam a nyakába, mikor a tanárok a szóbelije végén közölték vele, ha az írásbelije is ilyen jó lett mint a szóbelije, nem is kérdés az ötös. 

- Istenem annyira tudtam, hogy ötös leszel. - csókoltam meg. - Tényleg anyukádnak mondtad már? 

- Az anyám tegnap este elment. A pasija telefonált neki, hogy visszafogadja. - mondta leszegett fejjel. 

- Mark. Istenem, sajnálom. - öleltem magamhoz jó szorosan. 

- Áh nem gáz. Tudtam, hogy úgyse maradna velem. - legyintett, mintha nem lenne nagy probléma. 

- Figyelj, nem kell megjátszanod, hogy egyáltalán nem okozott neked semmi féle sérülést az, hogy megint elhagyott. Előttem meg aztán főleg. - simítottam egyet az arcán. 

- Jobb lenne, ha azon keseregnék, miért nincs anyám meg apám? Szerintem fölösleges már ezen rágódni. Te itt vagy és kész. - adott egy puszit a homlokomra. 

- Szeretlek. 

- Én is szeretlek. 

   Majd ezek után, úgy láttuk jónak, ha a garázsban ülünk össze, és megvitatjuk, milyen is volt a srácok számára a vizsga. Mindegyikük szerint könnyen ment, még Mike is azt mondta, hogy sokkal nehezebbre számított. Örültem nekik. Hogy ilyen jól sikerült számukra a vizsga, és csak reménykedni tudtam benne, hogy nekem is ilyen könnyen menni fog. Majd egyszer csak kopogást hallottunk a garázs ajtaján, majd valaki átbújt alatta. Egy fenékig érő, szőke hajú lány volt, hajában pedig pink színű tincsek vegyültek. Egy khakizöld póló volt rajta, egy fekete forrónacival, és bakanccsal. Meg kell mondjam, jól nézett ki a lány. 

- Georgina, mit csinálsz itt? - kerekedtek ki Mark szemei. 

- Vissza jöttem hozzátok édeseim! - tárta szét a karját, ám senki nem mozdult, vagy szólalt meg. Megfagyott a garázsban a levegő.