IF I REMEMBER (befejezett)

Harminckilencedik rész

Ez az anyja! Mi a francot csinál ez itt? Hiszen évek óta nem tartják a kapcsolatot! 

- Mégis mi a büdös picsát keresel te itt? - kérdezte teljesen komor hangon. Még csak nem is ordibált. Ebből tudtam, hogy igazán nagy baj van.  

- Mi az, már meg sem látogathatom a fiamat? - kérdezte felháborodottan. 

- Baszki, még neked áll feljebb? Három éve nem is tudok a létezésedről. Csak havonta utalod a pénzt. - röhögte képbe az anyját. 

- Tudom, hogy nem voltam mindig tiszteletre méltó anya, de segítség kéne. - mondta az anyja. 

- Na és micsoda? - fonta keresztbe Mark a karjait. 

- Frank kidobott. Nála van Lola, én pedig nem tudok hová menni. - mondta. 

- Miért nem próbálkoztál a szüleidnél? A nagyiéknál? - kérdezte tőle a fia. 

- Hallani se akarnak rólam. - szegte le a fejét a nő. 

- Szuper, mert én sem! - csapta rá az ajtót, majd visszasétált mellém. 

- Nem gondolod, hogy ez egy kicsit kemény volt? - tettem fel a kérdést, ami bennem ébredt, mikor rávágta a saját anyjára az ajtót. 

- Az nem volt kemény, mikor elhagyott? - kérdezte idegesen. 

- Jogos. Igazad van. - tettem a kezem az övére. 

- Ő már nem az anyám. 

Ezek után átmentünk a bandához megbeszélésre, és egyben gyakorlásra.  Írnom kell egy új számot, ugyanis nemsoká ismét fellépésben lehet részünk a helyi fesztiválon.

- Szóval emberek, mindenki készüljön fel rendesen oké? És Mia kérlek mihamarabb készülj el az új számmal. - kérte Zack. Nálunk ő rendez mindent. Nekünk csak követni kell az utasításait. Ennek ellenére, Mark a frontember, neki van a legnagyobb tekintéje. Miután gyakorolgattunk egy keveset, mindenki ment hazafele. A fiúknak nagyon sokat kell tanulniuk, mivel az érettségi a nyakukon van.

A társaságunk nevetgélve hagyta el a garázs bejáratát. Majd aztán megfagyott a hangulat. Csend telepedett mindenki közé. Ugyanis Mark anyja ott állt, bőröndökkel az oldalán. A haja már nem volt szorosan összefogva. Barna göndör fürtjei szana szét álltak. Az arca megviselt volt. Mark szemei vérben forogtak mikor meglátta az anyját.

- Mi a jó édes faszt keresel itt?! - ragadta meg a karját.

- Ez ki? - kérdezte suttogva Mike.

- Az anyja. - felelte a kérdésére Zack. Ezek szerint ő ismeri.

- Mark nekem nincs hová mennem. Kérlek... - akart simítani egyet az arcán, de Mark elhúzódott.

- Miért nem szállsz meg egy szaros hotelban? Van belőle dögivel. - sziszegte.

- Frank lenyúlta mindenemet. A pénzemet, az ékszereimet. Elvitte Lolat a lányomat. - tárta szét a karját tehetetlenül.

- Legyen. Gyere. Egy hétig lehetsz nálam. Egy hét! Utána munkát és lakást kell találj magadnak. - mondta komoran.

- Dehát régen az én lakásom volt... - hebegte a nő.

- Sose volt a tiéd. Apa finanszírozta, majd íratta a nevemre. Ha nem tetszik a felállás, akkor el lehet fáradni. - mutatott a távolba Mark.

- Nem nem! Jó lesz ez. - bólintott.

- Akkor ülj be a kocsiba. Mindjárt indulunk. - mondta, majd megindult felém, magához rántott és megcsókolt. - Bocs, hogy megígértem, hogy hazaviszlek. De most nem tudlak.

- Megértem. Semmi gond. - kacsintottam rá, majd végig néztük, ahogy Mark az anyjával a kocsiban egyre távolodnak. Élesen szívtam be a levegőt, mert tudom, hogy ez nem egyszerű most neki. Az anyja elhagyta. Utána évekig felé se nézett.  És most szívességet kér tőle. Mégis miféle anya az ilyen? Oké, az enyém se minta anya, mióta Jenna már nincs velünk. De velem ezt sose csinálta volna meg.

- Gyere Mia hazaviszlek. - mondta Zack.

- Köszönöm. - pillantottam rá hálásan, mivel nincs kedvem sétálni. Túl fáradt vagyok hozzá. Sajnálom Markot. És ebben a legszomorúbb, hogy nem tudok segíteni neki.