- Azért kellesz, mert szeretlek. És képtelen vagyok nélküled élni! - mondta eréjesen, bennem pedig megfagyott a vér...
A fülemben a vér ezerrel dübörgött, a szívem a torkomig tornázta fel magát, és ott zakatolt tovább, engem ezzel arra késztetve, hogy ne tudjak megszólalni. Minden lelassult körülöttem. Reszkettem. Magam sem tudom mitől, de reszkettem.
- Hahó, föld hívja Amelia-t! - legyezte meg Mark a kezét mosolyogva az arcom előtt, mire én kizuhantam a gondolataim közül.
- Igen csak... Ismételd meg amit az előbb mondtál. - kértem, mire ő közel lépett hozzám, két kezével átölelte a derekamat, a homlokát pedig az enyémnek döntötte.
- Szeretlek Amelia Dark. Minden egyes idegszálammal, csontommal, sejtemmel... Odáig vagyok érted, mikor csak legelőször megláttalak az iskolai előadáson zongorázni. - mondta kissé zilálva.
- Várj... de hát az decemberben volt. A karácsonyi előadás. Most pedig mindjárt év vége, és április végén szóltál hozzám először. - számolgattam.
- Pontosan. Azóta figyellek. Lehet kicsit betegül hangzik, de minden nap tovább bent maradtam a suliba, csak hogy lássalak játszani. Imádtam nézni ahogy átszellemülsz. - mondta mosolyogva.
- Miért nem szólítottál meg korábban? - kérdeztem.
- Nem is tudom... Te olyan más voltál mint a többi lány. Ahogy az ujjaid jártak a billentyűkön. A gyönyörű barna őzike szemeid. A szád... A hetente más színben pompázó hosszú hajad. Elvarázsoltál. Úgy éreztem túl nagy fogás lennél. Még nekem is... - kuncogott. Nem bírtam tovább, ajkaimat az övéire tapasztottam. Hallottam ahogy a barátaink a háttérből tapsolni és ujjongani, de semmi sem számított abban a pillanatban. Csak Mark vad és szenvedélyes csókja. Ahogy még szorosabban húz magához az egyik kezével, míg a másikkal a hajamba túr. Semmi sem számított akkor csak ő és én...
A többiek megértették, hogy most csak kettesben szeretnénk lenni. Így anyu hazavitte a szintetizátoromat, míg én és Mark, felülve az ő motorjára, elhagytuk a bar helyszínét. Csak ide oda furikáztunk a városba, vagy egy órán keresztül, aztán megálltunk a kedvenc gyorséttermemnél. Én egy gyrostálat kértem, míg Mark csak egy nagy adag sültkrumplit. Sültkrumpli mániás. Majd mikor mind a ketten jól laktunk, és kifizettük a számlát, vissza ültünk a motorra, és Mark házánal lyukadtunk ki, ahová kézen fogva léptünk be. Miután megnéztünk egy rakat filmet, amik felére nem is emlékszem hála Marnak :D, az én drága pasimnak támadt egy ötlete.
- Nincs kedved medencézni? Van hátul a kertben egy nem túl nagy, beépített medence. - dobta be az ötletet.
- De nincs is nálam bikini. - néztem rá homlokráncolva.
- Na és? Fürödhetünk fehérneműbe is. - vonta meg a vállát, de a szája szélén ott lapult a sunyi kis vigyora.
- Álmodozz csak. - horkantam fel.
- Te tudod. Én biztos megyek csobbani egyet. - öltötte ki rám a nyelvét mint egy öt éves, majd szaladva ment ki hátra a kertbe. Én persze követtem őt. Ledobta magáról a ruháit, kivéve az alsónadrágját, és egyszerűen beleugrott a vízbe. Nevetve néztem ahogy feljön a víz alól, dús barna haja pedig szinte teljesen eltakarja az arcát. Mire a hajakat kisöpörte az arcából én sem tétlenkedtem. Levettem magamról a pólómat, a nadrágomat és a zoknimat, majd beugrottam Mark mellé a vízbe. - Na mi van, hogy hogy bejöttél a vízbe? - kérdezte mosolyogva.
- Nehogy már kimaradjak a jóból. - vigyorogtam rá. Egészen sötétedésig úszkáltunk a medencében. Fröcsköltük egymásra a vizet, minden idiótaságot csináltunk. Majd mikor úgy véltük, hogy kellőképpen kiáztattuk magunkat, törülközőbe csavarodva mentünk be a lakásba. A fürdőbe lefürödtem jó meleg vízzel, a hajamat is megmostam, majd pizsamaként felvettem Mark egyik pólóját, ami természetesen kb. a térdemig ért. A bugyimat kénytelen voltam megszárítani hajszarítóval, mivel abban pancsoltam. Mark már a kanapén teppeszkedett, egy szál alsóban valami kamionos műsort nézett.
- Na végeztél? - kérdezte.
- Aham. - zuttyantam le mellé. Átkarolt a vállával, majd egy lágy csókot lehelt az ajkaimra. Csakhogy nekem ez nem volt elég. Konkrétan letepertem a pasimat, de persze azért őt sem kellett félteni. A kanapén elterülve gabalyodtunk egymás karjaiba. - Ühm, mi lenne ha ezt a szobádban folytatnánk? - kérdeztem szinte suttogva, mikor Mark a szám csókolgatása helyett a nyakamat vette célba.
- Egészen biztos? - kérdezte, miközben arcomat fürkészte, hátha meggondolom magam. De ez nem így volt.
- Teljesen. - feleltem, majd felkapott a karjai közé, és engem csókolva indult meg a szobája felé.
आप पढ़ रहे हैं
IF I REMEMBER (befejezett)
किशोर उपन्यासFolytatása: IF I GO BACK TO YOU Amelia Dark élete kicsit sem olyan egyszerű mint amilyennek tűnik. Élete nagy szerelme össze törte a szívét, ő pedig próbálja kiheverni. Az apukája ritkán van otthon a munkája miatt, de mikor haza jön állandóan bele...
