IF I REMEMBER (befejezett)

Hatvannegyedik rész

  Ismét magunk mögött tudhatunk egy hetet. Ez alatt az egy hét alatt pedig sok minden történt. Például tegnap volt az első fellépésünk Anne-el az oldalunkon, aki remekül alakított, na meg persze a többiek is. Azért természetesen fura volt, hogy nem Zack kísért minket a másik gitáron, de idővel hozzá fogunk szokni. Skóciában most biztos sokkal jobba érzi magát. Hiszen, így nem kell látnia azt, milyen boldogok vagyunk Mark-al, mert azok vagyunk, szerencsére. Imádom minden pillanatomat vele tölteni, ő a legjobb dolog az életemben. Viszont ami a legnagyobb dolog a hét történései között, az az, hogy Emma és Josh hivatalosan is járnak, Em pedig elmondta a barátjának, hogy terhes. Ugyan még csak pár hetes lehet, aminek következményében fent áll az abortusz is. Egyébként Josh-on és rajtam kívül senki nem tud Ems állapotáról, ami viszont meglepő fordulatot vett, hogy amíg Emma az abortuszon gondolkozik, az Josh számára szóba sem jöhet. Ezért volt hogy már többször is vitatkoztak, de mivel Emma-nak sincs ínyérre, hogy megölesse a gyereket, így mindig igazat ad a barátjának a vitákban. Persze ettől még nem lett eldobva az abortusz ötlete, mivel mind a ketten most mennek majd egyetemre, egy gyerek pedig rengeteg pénz és felelősség két 18 évesnek. Ettől függetlenül rettentő büszke vagyok Joshra, amiért így kiáll a barátnője és a gyermeke mellett. 

- Min gondolkozol? - kérdezte tőlem Mark, és átkarolta a derekamat, az állát pedig a vállamon pihentette. Éppen tükörtojást készítettem. 

- Már fent is vagy? Remélem nem én keltettelek fel. - adtam neki egy csókot. 

- Dehogyis! Magamtól keltem fel ne aggódj. - puszilt bele a nyakamba, aminek következtében felvisítottam, ugyanis a nyakam a legcsikisebb pont a testemen. - Nos, min agyalsz ennyire? 

- Ez így háttal neked is látszik vagy mi? - kérdeztem kuncogva. 

- Csak ismerlek. Már a testtartásodból tudom, mikor mit csinálsz. 

- Szerinted Josh és Emma között meddig fog tartani ez az egész? - vetettem fel a kérdést, mivel Ems Mark unokatestvére, mégsem mondott semmi konkrétat arra mikor bejelentették, hogy egy párt alkotnak. 

- Fogalmam sincs. - sóhajtott fel. - Az igazság az, hogy Emma bár nem mutatja ki nagyon is labilis érzelmileg, és kell mellé egy olyan személy akibe bele tud kapaszkodni. És konkrétan semmit nem tudok, mit akarnak kezdeni két hét alatt. Emma itt marad, ide megy fotográfiára a művészeti egyetemre, Josh pedig Ne York-ba megy az orvosira. Emma nem hagyná itt a családját, hogy Josh-al menjen, viszont Josh meg nem fog lemondani az egyetemről, amire az ösztöndíját olyan nehezen szerezte meg. És én csak attól félek, mennyire fognak mind a ketten összetörni a búcsú pillanatában. - mikor Mark ezt így levázolta nekem, már mindent megértettem. Bele se gondoltam, hogy igazából két és fél hét maradt a nyárból, de Josh előbb elutazik, hogy be tudjon rendeszkedni az új házában. New York-ban. Emma pedig itt fog maradni Kansesben. Nem kis távolság ez. Minél hamarabb meg kell oldaniuk a gyerek dolgot. 

Miután Mark-al kiszórakoztuk magunkat ő elvitt engem Sonja-hoz. 

- Akkor holnap találkozunk a próbán. - adtam neki egy csókot, amit ő persze viszonzott, majd kiszálltam a kocsiból és csengettem Sonja-ék házába. - Jó napot Mrs. Marshall! - köszöntöttük egymást két puszival Soni anyukájával. 

- Szervusz Mia! Nahát már megint új hajszínben pompázol, sosem fogom megszokni. - nevette el magát. - Kerülj beljebb. 

- Jó napot Mr. Marshall! - köszöntem barátnőm apukájának, aki a karosszékében ült, és a laptopján böngészett valamit. 

- Áh, szia Mia! Hogy vagy? Régen találkoztunk. - kérdezte Mr. Marshall. 

- Köszönöm, jól vagyok, és Ön? - kérdeztem vissza udvariasságból. 

- Sok a munka, de nem tartalak fel. A lányom már biztosan vár, menj nyugodtan. - mondta, mire én csak bólintottam, és megindultam a felső szint felé. Mikor oda értem Sonja ajtajához, az furcsa mód csukva volt. Sosem tartja csukva az ajtaját, résnyire mindig nyitva hagyja, főleg ha előre tudja, hogy jövök hozzá, így tehát kopogtam. 

- Sonja, bent vagy? - kérdeztem, de egy hang nem jött ki a szobából, így ismét kopogtam. - Sonus, hallasz? - de erre sem jött válasz, így benyitottam... Sonja pedig a padlón feküdt ájultan... - Jó ég, Sonja hallasz? Mond hogy ébren vagy? - vettem a barátnőm fejét az ölembe, de a szemei fent voltak akadva. - Segítség! Sonja!