IF I REMEMBER (befejezett)

Hatvankilencedik rész

  Már több mint egy hónap csak úgy elsuhant a fejünk felett. Már október van, ami kész hihetetlenség. Én és Dave megkezdtük a 12. osztályt, ami az utolsó évünket jelenti a gimiben. Ben és Alison már 11.-esek, Mike és Alex is elköltöztek már Columbiába, ami szintén rohadt messze van, akárcsak New York... Mark az itteni zeneművészeti egyetemen tanul, így minden reggel ő visz iskolába, mielőtt bemenne az előadásokra.

  Sonja két hónap múlva haza jön, ha minden igaz a karácsonyt már együtt töltjük. Addig is Daveel mindenben támogatjuk egymást. A fiatalabbik King fiú már nem az egyik legjobb barátját várja haza, hanem a szerelmét. És hogy David mellett szóljak, tényleg kitartó. Nem egy új csaj próbálta felszedni a gimiben, de ő büszkén jelentette ki, hogy már foglalt. Mindig elmosolyodom ha ezt meghallom.

  Ma délután találkozom Jamesel, aki mivel korábban végez a sportgimiben mint én, elsétál elém, aztán majd megiszunk valamit. A fiú akit egy padon ülve ismertem meg miközben bőgtem, nagyon fontos lett a számomra. Tényleg nagyon jó barátok lettünk. Már Mark is többször találkozott vele, de szerencsére jól kijönnek. Mikor kiléptem az iskola kapuján, James ott várt zsebre dugott kézzel, és mikor meglátott csak elmosolyodott. A táskámat oda adtam Bennek, hogy ha már meglett a jogsija és kocsival jár iskolába, akkor vigye haza a tankönyvek miatt ólomsúlyúvá vált táskámat.

- Szia James. - öleltem át szorosan.

- Szia Mia. Már hiányoztál. - mondta majd adott egy puszit a fejem tetejére.

- Te is nekem. - paskoltam meg a hátát. - Éppen ezért fogunk jó sokat beszélgetni. - úgyhogy miután megvolt az üdvözlés, elindultunk az egyik kis közeli kávézóba. Én egy forrócsokit kértem, meg egy palacsintát, James pedig colát kért, és valami lekváros süteményt.

- Szóval akkor most Sonja és Dave...? - vágott hülye fejet, miután elmeséltem neki, hogy a két legjobb barátom titokban nagyon rég óta oda vannak egymásért.

- Ugye? Még én sem sejtettem. Olyan fura az egész. De persze örülök nekik. Így talán tényleg mind a ketten boldogok lesznek végre. Se Sonja nem volt túlságosan szerencsés a fiúk terén, se Dave a lányoknál. - mondtam, majd bekaptam egy adak palacsintát.

- Hát, reméljük minden jó lesz. - vonta meg a vállát.

- És te meg a barátnőd megvagytok? Ruby hogy viseli azt, hogy el kellett költözniük- kérdeztem.

- Jól megvagyunk persze. Szerencsére csak pár kilóméterrel lakik arébb, így az a hű de nagy táv sincs, hogy távkapcsolatot kéne folytatnunk. Szinte minden második vagy harmadik nap találkozunk. Bár ő még mindig nem igazán emésztette meg a költözést.

- Annak örülök, hogy te ilyen jól kezeled a helyzetet, és hogy ilyen pozitívan állsz a dologhoz. Ruby pedig idővel majd hozzászokik az új környezethez.

- Ez egészen biztos. Mark jól van amúgy? - kérdezte. - Pár napja összefutottam vele a városban.

- Ja. Élvezi az egyetemi életet. - kortyoltam bele a forrócsokimba. Egyszer csak viszont arra lettem figyelmes, hogy James arca megváltozik. - Valami baj van James? - kérdeztem aggódva.

- Mia... maradj higgadt rendben... Mert most valami olyan fog történni, amit muszáj higgadtan kezelj. - mondta kikerekedett szemekkel.

- Ha már valamit így tálalsz biztosan nem leszek nyugodt, úgyhogy mond már. - pirítottam rá. Szólásra nyitotta a száját, de egyszer csak egy alak állt meg mellettünk.

- Szia Amelia. - köszönt az illető, én pedig automatikusan a nyakamban lévő nyakláncot kezdtem el markolászni, miközben forgott velem a világ.