IF I REMEMBER (befejezett)

Nyolcvanötödik rész

   Sziasztok! Itt is lenne egy új rész, ahogy ígértem is. A helyzet az, hogy hamarosan a könyv végére érünk, maximum három négy rész választ még el minket a végétől, még pontosan. De ne keseredjetek el, mert utána érkezik is a második rész, aminek már megvan címe. If i go back to you, magyarra lefordítva, ha visszamennék hozzád. Remélem azt is ugyan így fogjátok szeretni mint az első részt, és azt is remélem, hogy ez a rész is elnyeri a tetszéseteket. Csók: Vika <3

   Egész éjjel Lisa ajánlatán kattogtam. Én mint befutott énekesnő? Azzal foglalkozhatnék, amit imádok. Énekelni. Átadni magam a zenének. De az egyetem fontosabb szerepet tölt be, és fogalmam sincs, hogy bírnám el együtt a kettőt. Meg ha egyáltalán sikerül ez az egész. Lisa és Theo egy csomó pénzt bele öl abba, hogy az én nevem mondjon valamit az embereknek, de nem vagyok elég jó, és leszerepelek. Azt nem akarom. Meg a szüleim mit szólnának ehhez az egészhez? Az öcsém, és a barátaim? Na meg Mark. Hiszen, ő ezért dobott. Mert úgy volt vele, hogy a magánélet, és a nyilvános nem férne össze. És ebben igaza is van. Ezért tartózkodom ettől. A magánéletem a , családom, a barátaim, és az egyetem. Tegnap a bárban is a többiek olyan jól érezték magukat, én pedig csak kattogtam, és kattogtam. Ahogyan most is teszem, pedig már hajnali három van. Jenna az ágy végében fekszik, és hallom az édes kis szuszogását, én meg csak bámulom a fekete plafont, és nagyokat sóhajtok.

Fogalmam sincs, meddig feküdhettem az ágyban, de már láttam a nap első sugarait megcsillanni az égen, mire nagy nehezen elnyomott az álom. Ám a békés szundikálásom nem tarthatott sokáig, ugyanis az ébresztőm keserves csipogására keltem fel. Eszembe jutott, hogy azért állítottam be órát, mert Sonja-val megyek ma edzőterembe, és egyébként már kilenc óra van. Aludhattam kb. 4 órát. Fantasztikus lesz ma az edzőteremben hulla fáradtan edzeni. Gyors fogat mostam, a hajam egy lófarokba fogtam, a táskámba bedobtam egy törülközőt, egy vizet és egy váltócipőt. Majd felvettem egy futónadrágot, egy sportmelltartót, edzős trikót arra rá pedig egy futópulcsit, majd egy mellényt, meg egy futócipőt. Mivel, Sonja kitalálta, hogy bemelegítésnek fussunk el a konditeremig, nehogy kocsival menjünk. De mivel még csak március eleje van, az időjárás eléggé hűvös, így fel kellet öltözzek rendesen.

- Szia Szívem! - köszönt anya, aki ma szabadnapos, így ma egész nap itthon lesz.

- Hali.

- Jó karikásak a szemeid. Nem aludtál jól? - kérdezte.

- Mondhatni. Bár inkább az alig alvás lenne a találóbb. - feleltem. - Na mindegy, mennem kell Sonja-val edzeni. Szurkolj, hogy ne aludjak el a futópadon. - mondtam, majd kiléptem a lakásból, Soni pedig már kint várt.

- Szia. - öleltem meg.

- Szió. Hallod, te jó szarul nézel ki. - mondta. Minek neked ellenség, ha van egy ilyen barátod.

- Köszike. Na fussunk, mert sosem érünk el az edzőteremig. - mondtam neki, így hát elindultunk futva, az edzőteremhez. 

Már vagy egy órája izzadok, de Sonja-nak még mindig nem elég. Bezzeg én meg had köpjem ki a tüdöm. A futással nincsen semmi bajom, mikor problémáim voltak, mindig elmentem futni, akár több kilométereket is, de az nem az én világom, hogy bejöjjek egy terembe, ahol a sok izomagy között kell lennem. Viszont Soni élvezte, sőt mióta hazajött és együtt van David-el teljes átalakulásba fogott. Aminek örülök, mert így végre boldog, én pedig osztozni szeretnék az ő boldogságában, részt akarok venni benne, megélni minden lehetséges percét, és ha az kell ehhez, hogy hétvégente a lelkem kiköpöm egy edzőterembe, akkor legyen.

Másfél óra után elindultunk haza. Hulla fáradt voltam, és mivel már nem kellett az edzésre koncentrálnom, újra eszembe jutott az amit Lisa mondott nekem tegnap.

- Mi a baj? - kérdezte tőlem hirtelen Sonja.

- Mi? Ja semmi! Csak fáradt vagyok. Nem tudtam aludni. - mondtam, terelve a témát.

- Mia, figyelj ismerlek már egy ideje. Oké, nem csak az a baj, hogy nem aludtál. Látom, hogy van más is. - fogta meg a kezemet, ezzel kényszerítve arra, hogy megálljak.

- Tegnap Lisa felkért, hogy legyek az első ember akit menedzsel Theo-val. Híres énekest akarnak faragni belőlem. - mondtam el neki röviden a történetet.

- Uristen! - kapott a legjobb barátnőm hirtelen a szája elé. - És ugye elfogadtad?

- Nem! Még anyuéknak el se mondtam. Ott az egyetem, amire nagy nehezen bekerültem. Lisa azt mondta el fogja tudni intézni, hogy egyszerre menjen a kettő, de félek, hogy ez nem igaz.

- Akarod ezt? - nézett mélyen a szemembe.

- Persze! Nagyon is! - vágtam rá egyből.

- Akkor amint hazaértél, leülteted a szüleidet, és elmeséled ezt nekik. Hogy akarod ezt az egészet, és fontos neked az egyetem, de hiszel magadban annyira, hogy tudod, menni fog a kettő együtt. 

- Te elhiszed, hogy belőlem híresség lehet? Hogy képes lennék megbírkózni ekkora felelősséggel? - néztem rá kétségbe esve, ő pedig magához húzott és átölelt.

- Te bármire képes vagy, Amelia Dark. De erre meg aztán pláne. Az életed a zene, és a vele járó dolgok. Biztos vagyok benne, hogy ezt Jenna is így akarná.

Hiába kértem Sonja-t, hogy kísérjen be, és legyen ott mellettem a szüleimmel való beszélgetésnél, ő azt mondta ezt nekünk hármunknak kell lebeszélnünk. Úgyhogy amikor beléptem az ajtón elkiabáltam magam, és a szüleimet, meg az öcsémet berendeltem a konyhába, ahol körbe ültük az étkező asztalt, és belekezdtem a mesélésbe.

- Szóval a helyzet az az, hogy Lisa és Theo Bennett, tudjátok akiké a Music bár, elkezdenek menedzserkedni, és már minden szükséges ismerettségi kör megvan ahhoz, hogy elindítsák a karrierjüket, már csak kell egy személy, akivel ezt az egészet el tudják kezdeni, akit menedzselhetnek. Nos, ők rám gondoltak. - mondtam.

- Komolyan? - kérdezte Benjamin teljesen padlót fogva.

- Igen. És mit ne mondjak, nekem megtetszett az ötlet. Lisa-nak van egy ismerőse a Juliard-on, akivel el tudná intézni, hogy a két dolog, az éneklés és az egyetem működjön együtt. Én pedig hiszek neki.

- Milyen király lenne, ha híres énekesnő lennél. - mondta Ben teljesen belelkesülve, mire én csak elmosolyodtam.

- Te ezt mennyire gondolod komolyan? Látod magad előtt ahogy zeneművészetből lediplomázol, és ezek mellett pop énekesnőként is tevékenykedsz? - kérdezte anya, miközben összekulcsolta a kezeit az asztalon.

- Igen. Ez a két nagy álmom. - feleltem a kérdésére.

- Mennyire biztos, hogy befutott híresség lehetsz? - kérdezte most apa.

- Természetesen esély van rá, az ismerettségi körök, és a barátok már megvannak, akik segítenek nekik ebben, viszont arra is van esély, hogy nem fog sikerülni. De akkor még mindig ott az egyetem. És én nem egy énekesnő akarok lenni, aki bejár néha az egyetemre is. Én egyetemista szeretnék lenni, aki ezek mellett a színpadon jól érzi magát. - mondtam komoly arckifejezéssel.

- Én benne vagyok. - mondta anya mosolyogva, mire én egy hálás pillantást küldtem felé.

- Én is, de csak azzal a feltétellel, ha tényleg az egyetem az első. Amint az énekelgetés annak rovására megy, abba kell hagynod. - mutatta fel apa a mutatóujját. 

- Értettem, és természetesen így lesz. - bólogattam vigyorogva. 

- Na menj, hívd fel Lisa-t. - mondta apu, én pedig startoltam is a telefonomért.