Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Oroszlán-ügy

– Szóval egy egyszerű macskavérű már nem is bókolhat egy lánynak anélkül, hogy azt feltételeznék, a szoknyájára pályázik... Mahado? – kérdezte az árus ravasz vigyorral.

– Ismerem a fajtád, Ekon! Egy ilyen kéjhajhász sohasem bókol ok nélkül. Mellesleg neked kizárólag „uram" vagy „tábornok" vagyok! – kötötte ki a mágus szilajul.

– Tábornok? Az a Mahado?! – hökkent meg Ekon, majd kissé rosszallóan Nanára nézett. – Sohasem mondtad, hogy az Aranysárkány Rend tábornoka az unokafivéred!

– Mert sohasem kérdezted a vezetéknevemet... – vont vállat Nana. – És amikor meglátogattál, az ajtón bizonyára csak apám vezetéknevét vetted szemügyre.

– Ptahhotep, az ősi vallásotokból maradt név – bólintott Ekon. – Ezek szerint te nem Nailah Ptahhotep vagy?

– Nem – rázta a fejét a varázslólány. – Én anyám nevét kaptam, vagyis a Szekhemrét, ami anyám fivére fiának is a neve, vagyis az unokabátyámé – tekintett Mahadóra.

– Érdekes... – merengett el az oroszlánvérű.

– Tudod, mi lesz még érdekes? – vonta fel Mahado baljósan szemöldökét, majd keményen Ekon barna szemeibe tekintett. – Az, amit tőlem kapsz, ha legközelebb az unokahúgom közelében látlak!

– Jól van, jól van! – emelte kissé megszeppenve védekezően maga elé a kezeit Ekon. – Láthatod, hogy én itt árulok, Nana volt az, aki idejött hozzám!

– Nem érdekelnek a kifogások! Tartsd magad távol Nailah-tól!

– Naaa, Mahado, nem gondolod, hogy ez túlzás?! – ragadta meg unokafivére karját a lány. – Ekontól tudok egyedül mézet venni, és a kókuszdiókat is ő hozta nekünk!

– Azokat, amik elősegítették a konyha felgyújtását!

– Nos, hát... – rebegte Nana.

– Felgyulladt a konyhátok? – döbbent meg Ekon. – Már értem, miért vagy ilyen ideges – sandított a férfire.

– Miért ilyen ideges, tábornok! – javította ki a mágus. – Mellesleg annak semmi köze ehhez. Szóval ajánlom, hogy fogd vissza a bájcsevegést és az udvarlást, és keress korodban hozzád közelebb álló hódítanivalót! – parancsolta az oroszlánnak világító, smaragdzöld szemekkel. Ekon be is ijedt rendesen, s a mágus erejétől és haragjától tartva egész kicsire húzta össze magát.

– Ú...úgy lesz, Szekhemré Tábornok! A nagy macskaistennő nevére esküszöm!

– Helyes – vetett egy utolsó pillantást a férfira Mahado, majd lehetőség szerint finoman megragadta Nailah karját, és elvezette onnan.

– Tara! Anu! – rántotta ki karját unokabátyja szorításából Nana, hogy a közelben várakozó oroszlánlányhoz és a mellette ücsörgő fekete kutyához rohanjon. A hercegnő egy baráti öleléssel, Anu pedig lelkes ugatással köszöntötték, miközben lassan Mahado is odaért hozzájuk. A hercegnő ekkor törvényszerűen a mágusra emelte kifürkészhetetlen, mézbarna tekintetét.

– Ezt nevezem én fivéri oltalomnak! – jelentette ki Sitara elismerően bólogatva. – Így kell lekoptatni egy nem kívánt lelkes hódolót!

– Hm – könyvelte el magában a hercegnő egyetértését Mahado, ám a lány várakozásai ellenére folytatta a szöveget.

– Te, máguskám, jó úton jársz annak elérésében, hogy az unokahúgod örökre vénlány maradjon! – közölte gúnyosan.

– Na, most vénnek neveztél? – fortyant fel Nana, és bosszúsan összehúzott szemekkel bámult barátnőjére.