Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Kandúr aranyszínű szemekkel

– A Holdtemplomba vezetett? – ismételte Mahado, mire Írisz bólintott. – Érdekes.

– A kandúr nem tért vissza, én viszont annyira fáradt voltam, hogy elaludtam – mesélte a varázslónő.

– A Holdtemplomban aludtál, ezért néztél ki olyan ziláltan reggel – következtette Mahado. – Azonban, ha valaki meglátott, kellemetlen pletykák kelhettek szárnyra Théba-szerte...

– Szerencsém volt – rázta meg a fejét Írisz. – Zuna talált rám, egy oroszlánvérű papnő, aki közeli ismerősöm. Egy ahet váró ünnepségen találkoztunk még két éve, ahol hosszan elbeszélgettünk, és azóta néha összefutunk.

– Értem. Ré főpapnője a Holdtemplomban éjszakázik... Ebből nagy botrány lehetett volna – jegyezte meg Mahado.

– Pontosan. De Zuna felajánlotta, hogy maradjon köztünk a dolog. Emellett neki is elmeséltem a történetet, és ő úgy vélte, az a macska talán csak szórakozott velem.

– Egy fekete kandúr sárga szemekkel, aki mintha közölni szeretne valamit – ismételte Mahado –, pont akkor, amikor egy rejtélyes alak ólálkodik a közelben...

– Mire akarsz kilyukadni?

– Sitara és én többször is összefutottunk egy efféle kandúrral, s ő is mintha közölni szeretett volna valamit. Tulajdonképpen... legelőször úgy is tett.

– Ez tréfa akart lenni?

– Nem – ingatta a fejét Mahado. – Mint kiderült, Sitara ismeri az ősi nyelvet. Megértette a macskákat, azzal a kandúrral az élen, akiket felettébb idegesít a fekete alakok jelenléte.

– Az ősi nyelv... – gondolkodott el Írisz. – A királynő egyszer említette, hogy az édesanyja képes volt ilyesmire, ám ő sohasem értette meg...

– Theodora nem beszél az állatokkal, viszont Sitara igen – könyvelte el magában Mahado.

– Ám ezzel így nem jutunk sokra – sóhajtotta Írisz. – Zuna is javasolta, hogy mondjam el neked, amit láttam, de nem hinném, hogy ezzel jelentősen előrelendítettem volna a nyomozást.

– Mindenesetre köszönöm, hogy elmondtad! – bólintott Mahado, és hálásan megérintette Írisz vállát, miközben kék szemeibe nézett. – Talán most még nem tisztult ki a kép, de lehet, hogy a közeljövőben hasznát vesszük ezen dolgoknak. Egy távol-keleti ismerősöm mondogatta mindig, hogy a nyomozás olyan, mint egy kirakós játék. Először gyűjtögetjük a tényeket, mint egy kirakós darabjait, próbáljuk őket összeegyeztetni, és ha már elég sokat tudunk, lassan összeáll a kép.

– Elmés hasonlat – ismerte el Írisz, hisz az egyiptomiak maguk is feltalálták már a különféle kirakós játékokat, ahol kis darabokból képeket vagy szövegeket kellett összerakni sík vagy térbeli formában. – Igazán türelmesen állsz a nyomozáshoz...

– Próbálom ezt mutatni – sóhajtott most a mágus fájdalmasan. Írisznek mindig könnyebben nyílt meg, mint bárki másnak, bár az érzelmeiről még neki is nehezen számolt be. – De a helyzet az, hogy kezdenek kicsúszni a kezemből a dolgok... – Nővére megértő és aggodalmas arckifejezéssel fordul felé, így folytatta. – Van egy lila hajú boszorkány, Zoana a neve, aki a feketékkel dolgozik... Már kétszer csúszott ki a markomból!

– És ez nyilván nagyon sérti a büszkeségedet, igaz? – kérdezte Írisz jelentőségteljesen, ő azonnal a dolog mélyére látott.

– Hogyan? – hökkent meg Mahado először. – Nyilván azért zavar, mert ő az ellenséghez tartozik, és a nyomozást is segítené, ha végre sikerülnie elkapni.