Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Közeledés I.

– Vizesek vagyunk, és a rajtunk lévő víz párologni akar, de ehhez energiára van szüksége. Talán kézenfekvő, hogy ezt az energiát tőlünk vonja el, ezért fázunk – mondta Noferu.

– Így igaz – felelte Mahado.

– De ez nem magyarázza, hogy miért fázunk idekint jobban – akadékoskodott Tara.

– A pontossághoz hozzátartozik, hogy a víz és minden más folyadék alapesetben csak a felszínén párolog. Ha nem így van, és buborékok keletkeznek a belsejében...

– Jaj, már emlékszem! Ezt is tanítottad! – vágott a varázsló szavába Nana. – Ha belülről párolog, akkor már forrásról beszélünk!

– Igen – mondta Mahado, kissé neheztelően, amiért unokahúga a szavába vágott. – Amíg a tóban voltatok, a titeket körbevevő víz nem párolgott, de mivel alacsonyabb hőmérsékletű volt, mint a testetek, ezért elkezdett lassan lehűteni. Amikor pedig kiléptetek a partra, és a víz kezdett elpárologni rólatok, az még tovább hűtött, ezért fáztok most annyira.

– Remek! – sóhajtotta Tara fájdalmasan. – Most, hogy ezt tisztáztuk, még körülbelül annyira cseszettül fázok, mint korábban!

– Szerintem érdekes dolog rájönni erre – jegyezte meg Noferu. – Így legalább már értem, miért fázok, ha vizes vagyok.

– Vagy, ha leizzadok munka közben – tette hozzá Noferu. – Mármint, az eddig is egyértelmű volt, hogy azért izzadunk, hogy ne legyen olyan melegünk, de most már azt is értem, ez miért működik...

– Pfú, unalmas! – prüszkölte Tara tüntetően. – Inkább azt mondd meg – nézett Mahadóra –, hogy hová tartunk!

– Az öltözőben van lehetőség zuhanyzásra – magyarázta a mágus. – Meleg vízzel lezuhanyoztok, utána pedig gyorsan megtörülköztök. Még csak az hiányzik, hogy megfázzatok itt nekem!

– Ha annyira nem szeretnéd, hogy megfázzunk, miért nem melegítettél már fel az erőddel? – vonta kérdőre a férfit Sitara.

– Egyrészt, hogy tanuljatok az esetből. Másrészt, mert ha lehet, spórolok az energiával.

– De azért azt muszáj bevallanod, hogy egész jól elbántunk azzal a beképzelt Imarival – jegyezte meg Tara, mielőtt az épületbe léptek volna.

– Sikerült meglepnetek, az igaz – vallotta be Mahado, majd ravasz mosollyal szája sarkában befelé tessékelte a lányokat. – Gyerünk, zuhanyozni! Törülközőt a jobb szélső szekrényben találtok!

– Jó, jó, megyünk már! – vacogta Nana, és a többiekkel a szekrény köré sereglettek.

A lányok szerencsére edzőruhájukat vizezték össze, így a meleg zuhany után, amihez a fából készült tartályban lévő vizet Mahado melegítette fel, utcai ruháikat visszavehették. Az ebédet a társaság a villában töltötte, ahol Mahado részletesen kifaggatta őket az edzés menetéről és az aznap tanultakról. Ám, amikor Tara kérdezett rá, hogy mi történt a sziklás hegyeknél, letudta annyival, hogy semmi jelentős. Ez a válasz természetesen Tarát nem elégítette ki, így elhatározta, hogy később még rákérdez a dologra.

Az ebédet követően Noferu hazament, Nailah pedig Dzsedkaré sütödéjébe, mindketten Tara és Mahado kíséretében. A tábornok ezután a Holdtemplomhoz vitte a hercegnőt. A templom lépcsőin nagyapja már türelmetlenül várt rá, ám amikor meglátta Mahadót, arcán a szigorúság megenyhülni látszott. Bászthotep feldobódva köszöntötte a tábornokot, majd terelte unokáját felfelé a lépcsőn, s utána befelé, a szilaj falak és erős oszlopok közé.