Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Tanulás I.

– Legyen – egyezett bele a lány, s végre rávette magát, hogy Nana és Tara után kocogjon. Egyelőre még nem értette, mi köze ennek a varázsláshoz, de megbízott a tábornokban.

A futóversenynek kikiáltott villa körül megtett köröket végül Anu nyerte meg, egy negyed kör előnnyel, utána Tara ért a célba és Nana kissé lemaradva. Noferura ezután hosszú perceket kellett várniuk, ám ez az idő azzal telt, hogy a varázslólány és a hercegnő megfelelően kilihegjék magukat. Noferu ezzel szemben csak pár másodpercig fulladozott, miután végzett a futással, jobban bírta, mint sejtette.

– Lassan jársz, tovább érsz – jegyezte meg Mahado. – A bemelegítő futás célja alapjába véve az állóképesség növelése, nem pedig a versengés volt.

– Jaj, hát ezt... hát ezt említhetted volna korábban is – zihálta Nana térdeire támaszkodva.

– Nem gondoltam volna, hogy szükséges.

– Ah, én kicsit sem fáradtam el! – büszkélkedett Tara, majd csak kicsúszott egy újabb sóhaj. Mahado a fejét csóválta.

– És most varázsolni fogunk? – érdeklődte Noferu kíváncsian. – Az baj, ha én még nem igazán csináltam olyat?

– Majd beletanulsz – nyugtatta meg a tábornok a lányt. – Ám először most álljatok fel egy sorban, velem szembe, megfelelő távolságra egymástól. Mutatok nektek néhány mozdulatot, nektek pedig az lesz a feladatotok, hogy megpróbáljátok utánozni.

– Miért érzem úgy, hogy ennek sem lesz semmi köze a vízidomításhoz, meg sziklarakodáshoz? – sóhajtotta Nana.

– Na, jó, akkor most tisztázzuk! – emelte meg a fejét Mahado. – Amikor azt ígértem, tanítani foglak – nézett elsősorban Noferura és Nanára –, akkor nem kizárólag varázstudásotokra céloztam, sokkal inkább harca és önvédelemre. Szeretném, ha mindhárman megtanulnátok megvédeni magatokat, mert bármikor kerülhettek olyan helyzetbe, amikor szükségetek lesz erre a tudásra.

– Ez igaz! – helyeselt Sitara. – Én ön mellett állok, mester! – bizonygatta, hangjában komolytalanság bujkált.

– Sitara, ne gúnyolódj!

– Jól van már!

– Nailah, Noferu! Erős és tehetséges varázslónővé válhattok mindketten, ám ha egy közelgő csatában kizárólag mágikus képességitekre hagyatkoztok, idő előtt kifáradtok és elhasználjátok minden energiátokat. A Rendnél mi azt valljuk, hogy érdemes több lábon állni, s a varázs-képességeket harcművészetekkel vegyíteni.

– Ó... – csodálkozott el Nana.

– Azt hiszem, értem – bólintott Noferu.

– Másrészről, ha nagyobb állóképességetek van, az erősebb varázslatokat is jobban fogjátok bírni, és hamarabb léptek szintet!

– Szintet? – csodálkozott Noferu.

– Akkor ezt még elmondom, és utána végre nekiesünk – döntötte el Mahado. – Szóval a mágusok varázserejük fejlettsége alapján négy szintre besorolhatóak, és ezeknek a szinteknek is vannak fokozataik. A különbség a szintek között lényegében az, hogy egy magasabb szinten álló mágus kevesebb mágikus energiából erősebb és hatásosabb varázslatokat képes végrehajtani.

– A mágikus energia az az, ami az auránkban van, igaz? – kérdezte Nana.

– Még pontosabban az isteni kegyeltek aurája két részből áll – magyarázta a tábornok. – A legbelső réteg az életenergia, körülötte úgy nevezett asztrális energiák keringenek. Ezeket tudjuk varázslásra felhasználni. Elvileg az életenergia sokkal sűrűbb ennél, így még nagyobb varázslatok lennének végrehajthatóak vele, ám...