Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Családi ügyek I.

– Zoana? – kérdezett rá Mahado. Legalább már a nevét tudja.

– Igen, Zoana, mert így hívják – felelte Baako. – Még mi is jobban kijöttünk az apjával, pedig nekünk csak a nevelőapánk volt.

– Igen, az ember általában nem jön ki jól a nevelőszülőkkel.

– De nem ám!

– Én jól kijöttem velük – monda tömören Mahado.

– Neked... nevelőszüleid voltak?

– A nagynéném és a férje, de most ne menjünk bele!

– Jól van, jól van – egyezett bele Baako. – Na, szóval a hugit nagyon szerettük, de ő nem annyira szeretett minket. Ez olyan szomorú....

– Igen, szomorú! Mert ha szeretett volna, nem hagyta volna el a törzset tizenhét évesen!

– Igen, elment, de mi Jojóval úgy döntöttünk, utána megyünk. Sade is jött volna, de neki a kislányaira kellett vigyáznia.

– Igen, rátok – nézett Jojo unokahúgaira.

– Szóval követtük Zoana nyomait, amik ide, Thébába vezettek. Sokáig kerestük, de nem lett meg. Utána egyik unokatestvérünk, aki már a palotában dolgozott mondta, hogy dolgozhatnánk mi is itt!

– Igen, és hogy milyen megtisztelő dolog a királynőnek dolgozni!

– Szóval elszegődtünk testőrnek, meg őrnek!

– Igen, őrök lettünk!

– Utána meghalt a királynő! – biggyesztette le az orrát Baako.

– Meghalt – sóhajtotta Jojo.

– De lett egy új királynő!

– Igen, lett! És utána a két unokahúgunk is a városba jött, és már ők is itt dolgoznak velünk a palotában!

– Igen! Már együtt dolgozunk! Szinte már nevezhetnénk családi vállalkozásnak is...

– Igen, annyi unokatestvérünk dolgozik már itt!

– És már a nővérünk, Sade is eljött a törzstől.

– Naki és Axi is vele jöttek, csak Sade a konyhán dolgozik.

– Ő nagyszerű ételeket készít!

– Ó, most megéheztem! – jelentette be Baako.

– Nem mondod? Én is! – nyalta mega a szája szélét Jojo.

– Ne menjünk el enni? Megint elcsenhetnénk pár halat a konyháról!

– De Sade nem szereti, ha ott somfordálunk!

– Legutóbb téblábolást mondott.

– Fiuk, elég! – szólt rájuk Axara. – Azt hiszem, a tábornok épp eleget hallott.

– Azt már igaz – sóhajtotta Mahado. – Hányan is vagytok itt összesen a családból?

– Ó, ilyen kérdést ne tegyen fel! – figyelmeztette Nakato, de már késő volt. Jojo és Baako számolni kezdtek.

– Hetvennyolcan – jelentette be öt perc múlva Jojo.

– Nem, hetvenkilencen – erősködött Baako.

– Jó, nem lényeges! – vágta rá Mahado. – Zoanával kapcsolatban... Hogy nézett ki? Esetleg... szokatlan hajszíne volt?

– Nos, valójában ő is anya szürkéskék szemeit örökölte, amit Sade is, és Nakato is. Mindig van pár családtag, akinek szürke a szeme. Kinézetre... hát hasonlított anyára is, és ha most így megnézem... az arca olyan, mint Axaráé, kicsit olyan... – magyarázta Baako.