Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Családi ügyek I.

– Na, ki vele!

– Nos, hát akkor... – fogott bele a történetbe Baako. – Volt egyszer három erős és csodaszép leopárd fivér...

– Ők voltak az apáink! – tette hozzá Jojo. – Mármint csak az egyikük, a középső.

– Igen, a középső fivér volt az apánk, mi meg az ő fiai. Aztán a többi fivérnek is lettek gyerekei, így lett sok unokatestvérünk.

– Igen, unokatestvér, sok, sok leopárd unokatestvér...

– Na de, még előttünk lett anyának egy lánya is, egy leopárdlány, mert anya is leopárd volt.

– Ő a nővérünk, Sade. Neki lett két lánya, Nakato és Axara!

– Axara és Nakato! Az idősebbel kell kezdeni! – erősködött Jojo.

– Igen? Akkor mindig enyém lesz az elsőbbség, mert kettőnk közül meg én vagyok az idősebb! – kötötte ki Baako.

– De Sade még tőled is idősebb!

– De ő nincs itt, úgyhogy ne szólj bele!

– A lényeget! – parancsolt rájuk Mahado.

– Szóval – folytatja Baako. – A vízilovak veszélyes állatok, nagyon-nagyon veszélyes állatok!

– Ez hogy jön most ide?!

– A vízilovak megölték apát, miután Jojo megszületett – magyarázta Baako. – Megölték, széttiporták, pedig ő csak halászni indult.

– Igen, halászni, erre jól a földbe döngölték. Azonnal szörnyethalt – szomorkodott Jojo.

– Szörnyethalt. Leopárd formájában.

– Igen, leopárdként.

– Szegény nagyapánk – sóhajtott Nakato. – Még csak nem is ismerhettük.

– Nem – mondta Axara.

– Részvétem – sóhajtotta Mahado. – De akkor a húgotok...

– Igen, a húgunk! – kapott a fejéhez Baako. – A húgunk egy érdekes történet.

– Annyira nem is érdekes – sóhajtotta Jojo.

– Na, a lényeg, hogy két év múlva anyu újra házasodott. Elvette a falu mágusa.

– Igen, de még hogy! Egy egész kudu csordát hozott ajándéknak.

– Igen, egy egészet!

– És utána anyunak a mágustól is született egy gyereke, ő már nem leopárd lett.

– Igen, neki varázsereje lett.

– Ő volt a mi kis boszi hugink – mesélte Jojo.

– Igen, a kis boszorkány húgocskánk – olvadozott Baako.

– Nagyon szerettük!

– De nagyon ám!

– A nagynénétek, igaz? – kérdezte a tábornok Nakatót és Axarát. Ők bólintottak.

– De nem sokat láttuk – tette hozzá Axara. – Tíz éve elhagyta a törzsünket.

– Én alig két éves voltam akkor, szóval alig emlékszem rá... – mondta Nakato.

– Ő nyilván jobban emlékszik rád – jegyezte meg Mahado. – Mi történt? – kérdezte a fivéreket.

– Nos... Zoana sohasem jött ki jól az apjával, folyton veszekedtek... – mondta Jojo.