Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Dráma a múltból I.

– Igaz, néha valóban égő tudsz lenni! – vigyorodott el a mágus.

– Te pedig földhözragadt! – vágott vissza a sárkány. Elnevették magukat.

– Meg tudod újra mutatni? – kérdezte Mahado az eget fürkészve. Elyaas kérdőn nézett rá. – A helyet, ahonnan jöttél! Auriaa-t!

– Persze! – mondta készségesen a sárkány, és az ég egy pontjára mutatott. – Látod ott azt a csillagot, abban a csillagképben, ami olyan, mint egy szekér?

– Két olyan is van.

– A nagyobbikban!

– Igen? – bólintott a mágus, és a Nagy Göncöl nevű csillagképre emelete tekintetét. – Melyiket?

– Azt, amelyik a szekér szárának a közepén van, a szárt alkotó három csillag által határolt háromszög csúcsában – magyarázta Elyaas.

– Igen...

– Most képzeletben a középső csillagon keresztül húzd meg a háromszög felezővonalát, és azon a vonalon haladj felfelé másfél hüvelyknyit!

– Elég körülményes, nem gondolod?

– Így könnyebb megtalálni azt a hét csillagot, amire a vonal mutat.

– Igaz, már látom őket! – örült meg Mahado. – És ezek a csillagok?

– Ez a hét csillag távolabb van, mint a szekér csillagai, ezért kisebbnek és kevésbé fényesnek tűnnek, s ezek mentén haladva juthatunk el Auriaa-ba. Persze, a népem inkább különféle átjárókat használ, de ha jól megnézed a hét csillagot, egy négyzetes spirált adnak ki.

– És?

– Amelyik a spirál belsejében van, az valójában a legnagyobb csillag, az Auri, a mi világunk napja.

– Egész picinek tűnik a számos másik mellett – merengett el a mágus.

– A távolság ne tévesszen meg – mondta Elyaas. – Ha egyszer a mi bolygóinkról láthatnád, rájönnél te is, hogy nincs nap, ami fényesebben ragyogna az Aurinál!

– Tudod mit? Elhiszem neked. Érdekes hely lehet ez az Auriaa.

– Annál is érdekesebb... Csak éppen túlnépesedtünk.

– Így legalább megismerhettük egymást – mutatott rá a varázsló.

– Ez már igaz – biccentett a sárkány.

Siető léptek zajára lettek figyelmesek, amik a villából kifelé tartottak. A Rend akkori tábornoka, Nikaré Szihathor szikár, tekintélyt sugárzó alakja jelent meg mögöttük, arca szigorú volt, ám tekintete idegességről árulkodott. Szinte észre sem vette volna a lépcsőn üldögélő mágust és sárkányt, ha azok nem szólnak utána, amikor sebesen az udvar felé veszi az irányt.

– Szihathor Tábornok! – pattant fel azonnal Mahado, és kezét mellkasán keresztbe vetve meghajolt felettesének.

– Táb'nok! – köszöntötte Elyaas szerinte vicces rájátszással. Nikaré egyáltalán nem találta viccesnek, sőt, idegesen fordult a két fiatal felé.

– Szekhemré, beképzelt sárkányfi – köszönt vissza, még tőle is szokatlanul hideg hangon.

– Na, de, héé! – kérte ki magának Elyaas, ám Mahado csendre intette, így morcosan duzzogott magában.

– Tábornok! Hová igyekszik ilyen későn? Talán valami gond van? – kérdezte Mahado aggodalmasan. – Segíthetünk? – ajánlotta fel azonnal.