Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Az oroszlán és a rend I.

„Hiába vagyok hercegnő, amennyi mindenre felhatalmaz ez a cím, annyi mindentől meg is foszt, annyi mindenben korlátoz."

„A nagyobb hatalom nagyobb felelősséggel is jár. (...) Nem mindegy, mire használjuk fel, s vannak dolgok, amiket egyenesen kötelességünk megtenni, ha hatalmunkban áll."

„Ha csak azért segítesz, mert kötelességedben áll, akkor a dolog lényegesen veszít az őszinteségéből."

A hideg egyre nőtt, sivatagi szél süvített a házak között, felkavarva a homokot. Két fiatal lány csevegése töltötte meg Théba holdfénnyel szórt utcáit, akiket egy világos köpenybe bújt férfi és egy élénk léptű fekete kutya követett. A sarkon túl már látszott a kétemeletes, fehérre meszelt lakóház, ahová tartottak.

Tara útközben szinte mindenről beszámolt Nanának, aki alig hitte a hallottakat. A palotában történteken teljesen elképedt, bár arról korábban is tudott. Ami a krokodilokat illeti, azokon már annyira nem csodálkozott, hiszen mindig is tudta Taráról, mennyire szeret harcolni. Ám ami legjobban meglepte, az a piaci eset volt.

– Szóval Tygaarnak hívták a kis sárkányfiút? – kérdezett vissza a varázslólány.

– Ühm – bólintott Tara.

– Jaj, szegénykém! Még jó, hogy a közelben voltál!

– Egyesek nem így gondolják – sandított az oroszlán jelentőségteljesen Mahadóra, aki viszont okosabb volt, minthogy újabb vitába kezdjen vele, így szinte alig reagált.

– És azokat a krokodilokat is elintézted! Te igazi hős vagy, Tara! – lelkendezett Nana, büszkén legjobb barátnőjére. – Szinte megtisztelve érzem magam, hogy ismerhetlek...

– Azt jól is teszed! – emelte meg Tara kevélyen az állát. Nanával összenéztek, majd elnevették magukat. Mahado megforgatta a szemeit, de végül az ő szája is mosolyra húzódott. – Jó, jó, tudom, ez már tőlem is túlságosan beképzelten hangzott! – sóhajtotta a hercegnő.

– Látod, ebben igazad van – szólalt meg hosszú idő után a mágus.

– Mondtam már, hogy mennyire kedvellek? – kérdezte Sitara szarkasztikusan.

– Mondhatnád többször – jegyezte meg Mahado könnyedén. Nana és Tara gazán meglepődtek a tőle igencsak szokatlan hangnemen. – Mi az, én nem viccelhetek?

– Dehogyisnem! – örült meg unokahúga azonnal.

– Ne, inkább ne! – rázta a fejét Tara fintorogva.

Mahado erre csak sóhajtott egyet, és váll rántva folytatta útját. Képtelen volt kiismerni a hercegnő észjárását.

– Megérkeztünk! – közölte Nana lelkesen, s mind a négyen megálltak a nagyobbacska lakóház előtt. – Bejöttök? – kérdezte, amikor felszökkent a bejárati ajtóhoz vezető pár lépcsőfokon, majd bekopogott az elegáns faajtón.

– Lesz vacsora? – érdeklődte Tara azonnal.

– Szerintem lesz – mosolyodott el Nana.

– Akkor mindenképp! – vigyorodott el az oroszlán, ám Mahado megállította, amikor csatlakozott volna barátnőjéhez.

– Valójában, nincs vesztegetni való időnk! – közölte a mágus. – A Rendnél már várnak rám.

– Akkor menj egyedül, én itt maradok! – vágta rá azonnal a hercegnő. – Kilyukad a gyomrom!