Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Esti séta I.

– A fekete ruhások ezt jól kitervelték – jegyezte meg Tara. – Nyilván számítottak rá, hogy a Rend utánuk küldi majd a kémeket, ezért menekültek a folyó felé.

– Vagy eredetileg is Thébába tartottak – vetette fel a tábornok. – Mindenesetre, jobb lesz, ha mind nyitva tartjuk a szemünket!

– És a füleinket! – tette hozzá Tara, a macskák kiváló hallására célozva. – Na és persze az orrunkat is!

– Azokat is – hagyta rá Mahado, majd Horel felé nyújtotta a bordó ágyneműbe csavart fejet.

– Ez meg mi?! – döbbent meg a fiú a csomag láttán.

– Ne rémüljetek meg! – kérte a mágus, ám a két fiú barna szemeiben már így is bizonytalanság ült. – Előkerült az egyik áldozat elveszett feje. Ha a központba érek, bővebben is beszámolok róla. Jelenleg, mindkettőtök számára lenne egy feladatom!

– I...igen? – kérdezte Horel.

– Mi lenne az? – érdeklődött a fivére, Horu. Ők ketten egyébként a felderítők vezetőjének, Horeth-nek legfiatalabb fiai voltak.

– Szólj a többi felderítőnek, hogy küldjék a kémeket a palotához, pontosabban a hercegnő lakosztályába! – utasította Horelt a tábornok. – Az elkövetők nemrég ott jártak, így talán újra felvehetik a szagukat!

– Igenis – bólintott a sólyom.

– Horu! Te vidd el ezt a csomagot az Aaneleia templománál tartózkodó aranysárkányoknak! Szükségük lesz rá a temetési szertartáshoz.

– Az csak nem...? – hüledezett Horu, zavarodottan barna hajába túrva.

– A levágott sárkányfej...?! – kiáltott fel Horel.

– Ezért kell a kémeknek a palotába mennie?! – találgatott Horu.

– Mert a fejet a hercegnő lakosztályába vitték?! – folytatta Horel.

– Igen, igen, megrázó, de ezen már túl vagyunk! – vágott közbe Sitara. A két fiatal sólyom meglepetten bámult rá, lazaságát nem tudták mire vélni. – Elvinnétek végre ezt az átkozott fejet a közelemből?! – követelte.

– Ne használd az „átkozott" szót ilyen szövegkörnyezetben, mert a végén visszaüt! – figyelmeztette Mahado a lányt.

– Csak nem babonás vagy, máguskám? – érdeklődte az oroszlán ravaszul.

– Inkább hívő és elővigyázatos – felelte a varázsló, majd a fiúkhoz fordult. – Horu, Horel, a dolgotokra, most! Nincs vesztegetni való időnk! A kémek mielőbb keressenek új nyomot, a fej pedig kerüljön vissza, ahová tartozik!

– Azaz tartozott – jegyezte meg Tara közömbösen. A sólyomfiúk még most sem értették, miért viselkedik cseppet sem rangjához méltóan a hercegnő, és azt sem, hogy a tábornok miért nem botránkozik meg ezen a minimálisnál valamivel jobban. Mahado Szekhemré és Sitara Menheperré közelgő frigye egyébként nyílt pletykatéma volt a Rendnél, így a fiúk még inkább meglepődtek a dolgon, és ide-oda kapkodták fejüket a mágus és az oroszlán között.

– Fiúk, elég a bambulásból! – zökkentette ki őket a legújabb pletykák fejben való eltervezéséből a tábornok. – Igen, egy ideig személyesen én fogok vigyázni a hercegnőre, de ezzel most ne foglalkozzatok! Ha elintéztétek a teendőiteket, utána pletykálgathattok!

A fiúk alig pillantottak a mágus szigorú, zölden csillogó szemeibe, máris elszégyellték magukat, és nagy szabadkozásba kezdtek.

– Mi... pletykálni...?! – emelte maga elé kezeit védekezően Horu.